Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 12. szám - A kisantant konferencia
1929 Május 25 rendezett finn-ugor közművelődési kongresszusok és az észt kormánytól kezdeményezett „rokonnépek napja", mely utóbbiról az anyaország és az elszakított részek magyarságát bőven informáltuk, példátlan visszhangra találtak. Idők jele, hogy a finn híd kérdését is újból fölvetette komoly formában a Finn Földmívesszövetség orgánuma, amikor a finn segítség tízesztendős jubileumát méltatta az észt szabadságharcban, újabban pedig a nagy finn napilap, a „Helsingin Sanomat", szentelt figyelemre méltó cikkeket ennek a kérdésnek, érdekesen mutatva rá, hogy Finnország és Észtország vezető politikusai csak addig beszéltek melegen a „finn híd" kérdéséről, amíg mindkét ország orosz uralom alatt élt. Az önállóság óta, a valóban szoros nyelvi és faji rokonság és a sok tekintetben közös mult, valamint a hasonló földrajzi helyzet ellenére is, amely közös védelmet kívánhatna meg a kelet felől fenyegető veszéllyel szemben, a két ország közt hűvös, majdnem rideg külpolitikai viszony állott be. Annak szükségéről, hogy a Finn-öböl két partja közt valóban hidat építsenek, nem beszél többé senki sem, főleg nem szerepel ez egyik állam politikai programmján sem. Az egyre akutabbá váló nyelvi kérdés ellenére is Finnország a skandináv külpolitikához csatlakozott, míg Észtország az olyannyira különböző szegélyállamok körében keresi szerencséjét. Legyen szabad itt azt a kijelentést tennem, hogy nálunk Magyarországon szívesen látnák az erők egyesítését. Mindkét ország kicsi és szegény. Észtország lakóinak száma alig múlja fölül Nagy-Budapestét. A születési számarány föltűnő hanyatlása a nyomorult gazdasági viszonyokra mutat. Egy kis államnak közigazgatása rendkívül költséges, korunk szociálisztikus törekvéseinek értelmében mindenki az államtól követeli eltartását. Egy idegen, aki az itteni viszonyokat más szemmel tekinti, talán elfogulatlanabban mondhat ítéletet. Hogy egy kicsiny, szegény állam csekély népességgel a gazdaságilag hatalmasabb nagy államok óriási versenyében tartósan nehezen állhat meg, azt a mértékadó helyek már rég belátták és legalább is vámszövetségre törekedtek a szomszédos Lettországgal. E terméketlen tárgyalásoknak évekre való elhúzódása mutatja, hogy két idegenfajú állam között alig érhető el gazdasági együttműködés. Ez volt az osztrák-magyar közös vámterületnek is alaphibája. Milyen más volna egy szűkebb kapcsolat a nyelvés vérrokon finn néppel, amely műveltségileg magasabb, gazdaságilag erősebb és a népszaporodás tekintetében egészségesebb! Nem kell mindjárt közös államra gondolni, jóllehet a finnek és észtek nyelvüket és fajukat tekintve, nem állanak távolabb egymástól, mint pl. a csehek és a tótok. Egy finn-észt unió jelentékeny hatalmat és kultúregységet képviselne Európa Északán. A 75 kilométer széles tenger nem akadály többé. Leveleimet Helsinkiből gyorsabban kapom meg Tartuba, mint olykor a helyi postát. (Az előbbit ugyanis repülőjáratok bonyolítják le.) A két állam belső közigazgatását érintetlenül fenn kellene tartani, parlament és kormány továbbra is egészen függetlenül működhetnének, csak a külügyek, a had- és a pézügy igazgatása lennének közösek, valamint vámunió alakulna. Egészen jelentékeny megtakarítások lennének ezen az úton elérhető és az adóteher is sokkal elviselhetőbbé válnék. A. kisantant konferencia Szövetkezés a kisebbségi probléma megakadályozására — Fenyegetőzés az orosszal M ájus 20-án ült össze a cseh, román ás délszláv külügyminiszter a három állam belgrádi követeivel a kisantant szokott évi konferenciájára, amelyet évenkint felváltva tartanak más-más állam területén. Ilyen hosszú ideig eddig egyik konferencia sem tartott: rendesen két nap alatt végeztek, most azonban, ha nem hivatalos formában is, de egy teljes hétig együttmaradtak azon a címen, hogy a szerb külügyminiszterhelyettes, aki a Svájcban hónapok óta betegeskedő minisztere helyett képviseli a délszláv államot, megmutatja kollégáinak Bosznia és Dalmácia szépségeit. Egy hét alatt sok mindent meglehet tárgyalni, akármennyi természeti szépség vonja is el a figyelmet a komoly politikai kérdésektől, arra azonban egy hét éppen úgy nem elég, hogy egységet és egyöntetűséget hozzon létre a kisantantban, mint egy évszázad. Egyetlenegy aktuális kérdésben egységes csak ez a laza blokk, melyet a zsákmány biztosításának aggodalma köt össze: s ez a kisebbségi kérdés. Teljes egyöntetűséggel akarják megakadályozni, hogy a Népszövetség madridi tanácsülésén komoly határoA Monti ünnepen. Balról jobbra: Horthy Miklós kormányzó, Horthy Miklósné, Durini di Monza gróf olasz követ, B*thUn István ytóf és Berzeviczy Albert.
