Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 11. szám - René Brunet a kisebbségi kérdésről

Magyar Külpolitika 12 u. szam René Brunet a kisebbségi kérdésről Irta: Dr. ZICHY ERNŐ gróf E

zzel a címmel lapunk múlt heti számában Kokas Lajos dr. tollából cikk jelent meg, amelyből megtudhatjuk René Brunet-nek, a kitűnő francia képviselőnek és egyetemi tanárnak véleményét a kisebbségi kérdésről. Szerinte Franciaországot ez a kérdés csak szövetségesei révén érdekli, mert ott kisebbségek nincsenek; helyteleníti és elhibázott dolognak tartja a kisebbségek általános definiálására való törekvést, amit én a Népszövetségi Ligának hoztam javaslatba ; kisebbségek létezését csakis azokra az országokra vonatkozólag ismeri el, amelyek a világháborút befejező békeszerződés folytán területi változásokon mentek keresztül, illetve újonnan keletkeztek és végül ellenzi a kisebbségi jogok Védelmiének minden államra egy fonmán kötelezőleg való kiterjesztését. — Ezekből azt a következtetést vonja le Renlé Brunet, hogy a kisebbségek mai helyzeténeik enyhítését csakis a különböző béke- és egyéb szerződésekben lefektetett elvek továbbfejlesztésével lehet elérni. Mivel Brunet professzor a kisebbségek definíciójával kapcsolatban az én javaslatomra hivatkozott és azt helytelennek nyilvánította, engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval megvédjem álláspontomat. Ezek a reflexiók nemcsak Brunet professzornak szólnak, hanem mindenkinek, aki hasonló nézeten van; tudom, hogy sokan vannak és remélem, hogy jelen soraim talán egynéhányat közülök álláspontjuk megváltoztatására fogja bírni. Mikor a Népszövetségi Ligánál a kisebbség fogalmának pontos körülírása és meghatározása iránt indítványt tettem, akkor éppen van Overbelke belga egyetemi tanárnak a kisebbségi statútumról szóló javaslata volt napirenden. Van Overbeke tanár szerint egy oly statútum volna kidolgozandó, amelyik az illető állam érdekeit szem előtt tartva, a kisebbségek faji, nyelvi és vallási jogainak tiszteletbentartását és érvényesítését biztosítja. Mivel hogy tárgyalásaink folyamán nem alakult ki egységes nézet arra, hogy ez a statútum kire vonatkozzék, feltettem azt a kérdésit, hogy voltaképpen mit értünk kisebbség alatt? Mert hogyha kisebbségi statútumra szükség van, elsősorban tudni kell, kinek a javára készüljön és ki legyen az, akinek a sorsát és helyzetét ez a statútum majd hivatott lesz szabályozni. Hogy melyek az államok jogos érdekei és melyek a kisebbségeknek faji, nyelvi és vallása jogai, arról a megfelelő szerződések pontos képet nyújtanak, így tehát ezekről a kérdésekről nem lehet kétség. Ellenben nagyon is nyitott az a kérdés, hogy melyek azok az államok és melyek azok a kisebbségek, amelyeknek jogviszonya a statútum által nyerne szabályozást. Tudott dolog, hogy háromféle államot különböztetünk meg a kisebbségi védelemnek a jelenleg fennálló nemzetközi helyzetből folyó kötelező volta szempontjából: 1. azokat, amelyek egy kisebbségi szerződést aláírva, a kisebbségi védelem kérdésének szuverenitásukból való kiemelésébe, ennek nemzetközi kérdéssé való kinyilvánításában és a Népszövetség védelme alá való helyezésébe egyeztek bele; 2. azokat az úgynevezett adhaeziós államokat, amelyek egy általános nyilatkozattal a kisebbségekkel való legalább is olyan méltányos bánásmódra kötelezték magukat, mintha szerződésileg kötelezve volnának és 3. azokat az államokat, .amelyek semmiféle szerződést alá nem írtak és nyilatkozatot sem tettek, amelyeknél tehát a kisebbségi kérdés tisztára belügy. Melyik kategóriára vonatkozzék a kisebbségi statútum? Eldönthetetlen a kérdés, amíg nem tudjuk, hogy a mai nemzetközi jogi felfogás szerint mi a kisebbség, illetve melyek azok a feltételek, amelyeknek való megfelelés esetén egy állam az ő polgárainak egy bizonyos csoportját kisebbségnek ismeri el.. Jól tudom, hogy nem fedi egymást a két fogalom, mert lehet egy állam polgárainak egy bizonyos csoportja nemzetközi jogilag kisebbség anélkül, hogy államuk őket tényleg annak el is ismerje, tehát a megfelelő bánásmódban részesítse. Ha a kérdés mélyébe hatolunk, akkor okvetlen arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy statútumot csinálni anélkül, hogy tisztázva legyen, hogy kinek, lehetetlen dolog; és azt is be kell látnunk, hogy hiába minden theoretikus és tisztán tudományos okoskodás, mert úgyis az egyes államok hatalmi tényezőinek belátásától fog függeni az, hogy egy kisebbségnek létezését elismerik-e vagy sem. Ez a kérdés azonban a statútum megszerkesztése előtt okvetlen szabatos feleletre vár. A statútum tehát az egyes államok által elismert, a statútum által szabályozandó jogviszonyokra jogosult kisebbségek lajstromát fogja tartalmazni, ami által a kisebbség védelme kötelező voltának általánosítása végleg lekerül a napirendről, aminthogy Brunet professzor szerint Franciaországban nem létezik kisebbségi kérdés, Franciaország nem is fog a statútumban szerepelni és hasonlóképpen ki fog maradni minden állam, ahol szerinte nincs kisebbségi kérdés. Az előbb felsorolt államok első válfaja, tehát azok, amelyek kisebbségvédelmi kötelezettségeket szerződésileg elvállaltak, teljes számban fognak a statútumban föltüntetve lenni, kérdés azonban az, hogy ők állampolgáraik milyen és mely csoportjait fogják kisebbségeknek és védelemre jogosultaknak elismerni. Bizonytalan a helyzet a második osztályba sorolt adhaeziós államoknál is, biztos csak a harmadik osztály államainál, amelyeknél a válasz okvetlenül teljesen negatív. A kisebbség fogalmának meghatározása tehát okvetlenül szükséges úgy a statútum szempontjából, mint a ma uralkodó bizonytalanság és az ebből folyó önkény eliminálása céljából. Történhetik ez a meghatározás pedig kétféleképpen. Az első mód az, hogy — bár teljesen meddőén, általános alapelveket keresünk, amelyek a ma uralkodó nemzetközi jogi felfogásnak megfelelnek, még ha meggyőződésünkkel ellenkeznek is, amivel azonban nincs kimondva, hogy ennek így kell lennie. — Ajánlom megfontolás tárgyául a következő meghatározást, amely a legtágabb keretet hivatott képviselni: — „Kisebbségnek nevezzük egy állam polgárainak azt a (meghatározandó számarányú) csoportját, amelyik az uralkodó vagy államalkotó állampolgárcsoporttól bizonyos (nyelv, faj, vallás stb.) jellegeknél fogva különbözik és ezen különbözőségnél fogva a jel-