Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 10. szám - Német tervek Romániában

Magyar Külpolitika 14 10. szám • HÍREK • Magyar-japáni kapcsolatok írta: Mezey István dr. a Magyar-Nippon Társaság igazgatója Szerző elmondotta a Magyar­Nippon Társaságnak a buda­pesti japáni kiállítás alkalmá­ból 1929 május 3-án rendezett estélyén. O t évvel ezelőtt alakult meg a Magyar-Nippon Társaság. A távol Keletet megjárt volt magyar hadifoglyok alapí­tották, kik a világtörténelem legtragikusabb korszakában, de saját életüknek is legválságosabb körülményei között jutottak a japániakkal összeköttetésbe. Keletszibéria hadifogolytáborá­ban sínylődő magyar fogolytiszteknek rettenetes napjai vol­tak ezek. A szabadjára engedett orosz bolsevizmus a váloga­tott megalázásoknak tette ki az éhező, lerongyolódott hadifog­lyokat. A gyöngébbek kétségbeesésükben a vörös hadseregbe menekültek, az erősek pedig, akik esküjükhöz hívek maradtak, kénytelenek voltak napról-napra a legrettenetesebb megalázá­sokat eltűrni. A Kolcsák-féle orosz ellenforradalom pillanat­nyi győzelme a magukat legionistáknak nevező cseh szökevé­nyeket tette Szibériában a helyzet uraivá, kik tehetetlen bosz­szújukat egykori fegyvertársaikon, a magyar hadifoglyokon élték ki. Rettegés a puszta nyomorult életért, a legrettenete­sebb bizonytalanság, éhség, járványok tizedelték sorainkat, midőn a Felkelő Nap lobogója alatt megjelent Vladivosztok­ban a japáni expediciós hadsereg, hogy abban a rettenetes káoszban, mely akkor Szibériában uralkodott, rendet te­remtsen. Történelmi igazságnak tartozunk annak a felemlítésével, hogy a japán expediciós hadsereg figyelme Szibériába való megérkezésének első napján a hadifoglyokra irányult. Az, hogy bennünket védelmébe vett, a táborokat exteritoriális területté téve, úgy a bolsevikiek, mint a cseh légionisták ön­kényétől megvédett, hogy gyógyszerrel, ruhával, élelemmel ellátott, hogy a páriák ezreit az emberi társadalomnak adta vissza, talán külön dicséretet nem is érdemel, mert hiszen egy nagykultúrájú nemzet hadseregétől mást nem is lehetett elvárni. Abban azonban, hogy a világháború legszerencsétle­nebb áldozataiban a japán katona nem a legyőzött ellenséget látta, hanem szóval és tettben mindenkoron kimutatta, hogy a magyar hadifogoly tiszteket egyenrangú bajtársainak te­kinti, hogy örömeinkben és bánatunkban osztozott, legnagyobb ünnepükkor, a Tencsosze czu napján, ünnepi asztalához ülte­tett bennünket, hogy mikor a táviró az összeomlás hírét hozta el hozzánk, japán bajtársaink bátorító, vigasztaló szavaikkal kerestek fel bennünket, ebben az évezredes japáni jellem: a busido fogalmát ismertették meg velünk. A nagy turáni népcsalád két messze elszakadt ágának, a magyarnak és japáninak történelmi találkozása volt ez Szi­bériában és mi, e történelmi eseménynek részesei, úgy hittük, hogy saját nemzetünkkel szembeni kötelességünket is teljesít­jük akkor, midőn a szomorú időkben megteremtett kapcsolat­nak ápolása és kimélyítése érdekében megalapítottuk a Magyar-Nippon Társaságot. Az elmúlt öt esztendő igazolta az alapítók törekvéseit. Akciónk idehaza is, Japánban is eredménnyel járt. Előadá­sainka* hangversenyeinket állandóan díszes, megértő közön­ség látogatta és működésünk visszhangjaképp a szendai egye­tem legkiválóbb professzorainak közreműködésével megala­kult Japánban is a Magyar-Japán Társaság, mely hívatva van, hogy a távol Keleten a magyar törekvéseknek, szellemi és gazdasági kultúrának úttörője legyen. Japáni napilapok és folyóiratok most már igen gyakran foglalkoznak a magyar problémával és Szent István napián sokezer kilométer távol­ságból a tokiói nagy rádió leadóállomás hullámokon át köz­vetítette, hogy: ,.Isten áldd meg a magyart". A két nép együttműködése a realitások terére lépett, most, midőn a Japán Kereskedelmi Kamarák Szövetsége határozatából a japán ipar és kereskedelem Közép-Európa vásárai között a holnap megnyíló nemzetközi vásáron elsőízben Budapesten fog bemutatkozni. Ma még beláthatatlan nagy perspektívák bontakoznak ki ebből, hiszen Budapest geográfiai adottságánál fogva a leg­hivatottabb közvetítőpiac lenne a távol Kelet és Európa gaz­dasági javainak kicserélése tekintetében. Ezért Magyarország és Japán között a most megnyíló vásáron meginduló forgalom a magyar termelés számára is nagy reményeket ebresztnet. Midőn a Magyar-Nippon Társaság neveben őszinte tisz­telettel köszöntjük Japánnak körünkben megjelent hivatalos képviselőjét, Ohno Morie rendkívüli követ es_meghatalmazott minisztert és a vásáron résztvevő többi japán vendegeinket, arra kérjük őket, hogy a magyarság iránt kimutatott eddigi szimpátiájukat őrizzék meg továbbra is, legyenek továbbra is segítségünkre munkánkban, mely azt célozza, hogy a magyar­ság, mely fajrokonságánál és geográfiai helyzeténél iogva erre a leghivatottabb, az összekötőkapocs szerepet tölthesse be a Kelet és Nyugat két ellentétes kultúrája kozott. Ha en­nek a feladatnak meg fogunk tudni felelni, akkor & magyar­ság jövője biztosítva van, de egyszersmind nagy szolgalatokat tettünk az egész emberiségnek is. Budapest fürdőváros ankétjei Horváth Ödön ünneplése A Budapest Fürdőváros Egyesület az elmúlt héten rend­kívül látogatott ankétet rendezett különféle, az idegenforga­lom fejlesztése érdekében szükséges tennivalók, valamint fővá­rosunknak mint fürdővárosnak fejlesztése céljából. Az ankétek különféle helyen és társadalmi keretek között zajlottak le, de mindegyiken örömmel volt megállapítható az a meleg érdek­lődés, amellyel a társadalom különböző rétegei ezeket az eszmecseréket kísérték és egyúttal megelégedéssel kell leszö­geznünk azt is, hogy a fürdőváros gondolatot újszerű és a gyakorlati megvalósítás szempontjából figyelemreméltó moz­zanatokkal világították meg. Az ankétek során Gerlóczy Zsigmond egyetemi orvos­tanár, Tasnády-Szüts András ny. államtitkár, az IBUSz. ügyvezető alelnöke, Kresz Károly kincstári főtanácsos, a TÉBE igazgatója, Balkányi Kálmán, az OMKE ügyvezető igazgatója és Horváth Ödön, a néhány hét óta körünkben időző és a tengerentúli közgazdasági körökben előkelő pozíciót élvező honfitársunk, egyúttal a New-Yorkban székelő Ame­rikai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, tartottak elő­adást, amelyeknek mindegyikén igen élénk és szakszerű fel­szólalások hangzottak el. Az ankét kitűnő rendezéseért Szviezsényi Zoltán nyűg. miniszteri tanácsost, a Budapest Fürdőváros Egyesület rend­kívül buzgalmú és szakavatott ügyvezető igazgatóját illeti különös elismerés. Az ankétek sorát mult szombaton, f. hó 4-én a Budapest Fürdőváros Egyesülete által a Szent Gellért­szálló különtermében rendezett vacsora fejezte be, amelyen a fürdőügy és idegenforgalom számos kiváló képviselője vett részt és amely alkalmat adott arra, hogy az egyesület elnökét, József Ferenc kir. herceget, rendkívül meleg ünneplésben részesítsék. A vacsorán megjelentek a többi között: Rakovszky Iván ny. belügyminiszter, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Tasnádi-Szüts András ny. államtitkár, Eöttevényi Olivér udv. tanácsos, Szviezsényi Zoltán ny. min. tanácsos, Fodor Jenő h. államtitkár. Bársony Oszkár, az IBUSz vezérigazgatója, Horváth Ödön, Balkányi Kálmán, Kresz Károly, Csécsi Nagy Imre ny. altábornok, Glück Frigyes, Zilahi Dezső és még sokan mások. Az est kiemelkedő nontja volt József Ferenc kir. herceg pohárköszöntője, amely­ben köszönetet mondva az állam, a főváros és a társadalom támogatásáért, igen elmés fordulattal szögezte le az idegen­forgalom érdekében szükségesmozgalom irányait. — Általában sajnosán tapasztalható, — mondotta — hogy nálunk mindenféle közügyben rendkívül sok szép beszéd hangzik el, amelyeknek azonban aránylag ritkán látjuk a cselekvését is. Már pedig aki a nyilvánosság előtt beszél és valamely közügyhöz hozzászól, kötelezettséget vállal arra is, hogy amit mond, azt tudásával és erejével megvalósítani is próbálja. Minden a nyilvánosság előtt elhangzott felszólalás váltó, amelyet a felszólaló egyének beváltani kötelesek, mert ha ezt nem teszik, akkor — jelentette ki a résztvevők rokon­szenves hozzájárulása közben — az illetők bizonyos mértékben váltóhamisítást követnek el. Az est során még Tasnády-Szüts András köszöntötte fel a kir. herceget, majd Ripka Ferenc főpolgármester mondott hatásos beszédet. Horváth Ödönt, a new-yorki Magyar-Amerikai kereske­delmi Kamara elnökét — azt a férfit, aki eszével és szorgal­mával Amerikában is számottevő karriért tudott befutni, — nagyszabású bankett keretében ünnepelték még a magyar gaz­dasági érdekképviseletek is, társadalmunk számos kiválóságá­nak a részvételével. Sándor Pál tartalmas felköszöntője után

Next

/
Thumbnails
Contents