Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 10. szám - Német tervek Romániában
Magyar Külpolitika 14 10. szám • HÍREK • Magyar-japáni kapcsolatok írta: Mezey István dr. a Magyar-Nippon Társaság igazgatója Szerző elmondotta a MagyarNippon Társaságnak a budapesti japáni kiállítás alkalmából 1929 május 3-án rendezett estélyén. O t évvel ezelőtt alakult meg a Magyar-Nippon Társaság. A távol Keletet megjárt volt magyar hadifoglyok alapították, kik a világtörténelem legtragikusabb korszakában, de saját életüknek is legválságosabb körülményei között jutottak a japániakkal összeköttetésbe. Keletszibéria hadifogolytáborában sínylődő magyar fogolytiszteknek rettenetes napjai voltak ezek. A szabadjára engedett orosz bolsevizmus a válogatott megalázásoknak tette ki az éhező, lerongyolódott hadifoglyokat. A gyöngébbek kétségbeesésükben a vörös hadseregbe menekültek, az erősek pedig, akik esküjükhöz hívek maradtak, kénytelenek voltak napról-napra a legrettenetesebb megalázásokat eltűrni. A Kolcsák-féle orosz ellenforradalom pillanatnyi győzelme a magukat legionistáknak nevező cseh szökevényeket tette Szibériában a helyzet uraivá, kik tehetetlen boszszújukat egykori fegyvertársaikon, a magyar hadifoglyokon élték ki. Rettegés a puszta nyomorult életért, a legrettenetesebb bizonytalanság, éhség, járványok tizedelték sorainkat, midőn a Felkelő Nap lobogója alatt megjelent Vladivosztokban a japáni expediciós hadsereg, hogy abban a rettenetes káoszban, mely akkor Szibériában uralkodott, rendet teremtsen. Történelmi igazságnak tartozunk annak a felemlítésével, hogy a japán expediciós hadsereg figyelme Szibériába való megérkezésének első napján a hadifoglyokra irányult. Az, hogy bennünket védelmébe vett, a táborokat exteritoriális területté téve, úgy a bolsevikiek, mint a cseh légionisták önkényétől megvédett, hogy gyógyszerrel, ruhával, élelemmel ellátott, hogy a páriák ezreit az emberi társadalomnak adta vissza, talán külön dicséretet nem is érdemel, mert hiszen egy nagykultúrájú nemzet hadseregétől mást nem is lehetett elvárni. Abban azonban, hogy a világháború legszerencsétlenebb áldozataiban a japán katona nem a legyőzött ellenséget látta, hanem szóval és tettben mindenkoron kimutatta, hogy a magyar hadifogoly tiszteket egyenrangú bajtársainak tekinti, hogy örömeinkben és bánatunkban osztozott, legnagyobb ünnepükkor, a Tencsosze czu napján, ünnepi asztalához ültetett bennünket, hogy mikor a táviró az összeomlás hírét hozta el hozzánk, japán bajtársaink bátorító, vigasztaló szavaikkal kerestek fel bennünket, ebben az évezredes japáni jellem: a busido fogalmát ismertették meg velünk. A nagy turáni népcsalád két messze elszakadt ágának, a magyarnak és japáninak történelmi találkozása volt ez Szibériában és mi, e történelmi eseménynek részesei, úgy hittük, hogy saját nemzetünkkel szembeni kötelességünket is teljesítjük akkor, midőn a szomorú időkben megteremtett kapcsolatnak ápolása és kimélyítése érdekében megalapítottuk a Magyar-Nippon Társaságot. Az elmúlt öt esztendő igazolta az alapítók törekvéseit. Akciónk idehaza is, Japánban is eredménnyel járt. Előadásainka* hangversenyeinket állandóan díszes, megértő közönség látogatta és működésünk visszhangjaképp a szendai egyetem legkiválóbb professzorainak közreműködésével megalakult Japánban is a Magyar-Japán Társaság, mely hívatva van, hogy a távol Keleten a magyar törekvéseknek, szellemi és gazdasági kultúrának úttörője legyen. Japáni napilapok és folyóiratok most már igen gyakran foglalkoznak a magyar problémával és Szent István napián sokezer kilométer távolságból a tokiói nagy rádió leadóállomás hullámokon át közvetítette, hogy: ,.Isten áldd meg a magyart". A két nép együttműködése a realitások terére lépett, most, midőn a Japán Kereskedelmi Kamarák Szövetsége határozatából a japán ipar és kereskedelem Közép-Európa vásárai között a holnap megnyíló nemzetközi vásáron elsőízben Budapesten fog bemutatkozni. Ma még beláthatatlan nagy perspektívák bontakoznak ki ebből, hiszen Budapest geográfiai adottságánál fogva a leghivatottabb közvetítőpiac lenne a távol Kelet és Európa gazdasági javainak kicserélése tekintetében. Ezért Magyarország és Japán között a most megnyíló vásáron meginduló forgalom a magyar termelés számára is nagy reményeket ebresztnet. Midőn a Magyar-Nippon Társaság neveben őszinte tisztelettel köszöntjük Japánnak körünkben megjelent hivatalos képviselőjét, Ohno Morie rendkívüli követ es_meghatalmazott minisztert és a vásáron résztvevő többi japán vendegeinket, arra kérjük őket, hogy a magyarság iránt kimutatott eddigi szimpátiájukat őrizzék meg továbbra is, legyenek továbbra is segítségünkre munkánkban, mely azt célozza, hogy a magyarság, mely fajrokonságánál és geográfiai helyzeténél iogva erre a leghivatottabb, az összekötőkapocs szerepet tölthesse be a Kelet és Nyugat két ellentétes kultúrája kozott. Ha ennek a feladatnak meg fogunk tudni felelni, akkor & magyarság jövője biztosítva van, de egyszersmind nagy szolgalatokat tettünk az egész emberiségnek is. Budapest fürdőváros ankétjei Horváth Ödön ünneplése A Budapest Fürdőváros Egyesület az elmúlt héten rendkívül látogatott ankétet rendezett különféle, az idegenforgalom fejlesztése érdekében szükséges tennivalók, valamint fővárosunknak mint fürdővárosnak fejlesztése céljából. Az ankétek különféle helyen és társadalmi keretek között zajlottak le, de mindegyiken örömmel volt megállapítható az a meleg érdeklődés, amellyel a társadalom különböző rétegei ezeket az eszmecseréket kísérték és egyúttal megelégedéssel kell leszögeznünk azt is, hogy a fürdőváros gondolatot újszerű és a gyakorlati megvalósítás szempontjából figyelemreméltó mozzanatokkal világították meg. Az ankétek során Gerlóczy Zsigmond egyetemi orvostanár, Tasnády-Szüts András ny. államtitkár, az IBUSz. ügyvezető alelnöke, Kresz Károly kincstári főtanácsos, a TÉBE igazgatója, Balkányi Kálmán, az OMKE ügyvezető igazgatója és Horváth Ödön, a néhány hét óta körünkben időző és a tengerentúli közgazdasági körökben előkelő pozíciót élvező honfitársunk, egyúttal a New-Yorkban székelő Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, tartottak előadást, amelyeknek mindegyikén igen élénk és szakszerű felszólalások hangzottak el. Az ankét kitűnő rendezéseért Szviezsényi Zoltán nyűg. miniszteri tanácsost, a Budapest Fürdőváros Egyesület rendkívül buzgalmú és szakavatott ügyvezető igazgatóját illeti különös elismerés. Az ankétek sorát mult szombaton, f. hó 4-én a Budapest Fürdőváros Egyesülete által a Szent Gellértszálló különtermében rendezett vacsora fejezte be, amelyen a fürdőügy és idegenforgalom számos kiváló képviselője vett részt és amely alkalmat adott arra, hogy az egyesület elnökét, József Ferenc kir. herceget, rendkívül meleg ünneplésben részesítsék. A vacsorán megjelentek a többi között: Rakovszky Iván ny. belügyminiszter, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Tasnádi-Szüts András ny. államtitkár, Eöttevényi Olivér udv. tanácsos, Szviezsényi Zoltán ny. min. tanácsos, Fodor Jenő h. államtitkár. Bársony Oszkár, az IBUSz vezérigazgatója, Horváth Ödön, Balkányi Kálmán, Kresz Károly, Csécsi Nagy Imre ny. altábornok, Glück Frigyes, Zilahi Dezső és még sokan mások. Az est kiemelkedő nontja volt József Ferenc kir. herceg pohárköszöntője, amelyben köszönetet mondva az állam, a főváros és a társadalom támogatásáért, igen elmés fordulattal szögezte le az idegenforgalom érdekében szükségesmozgalom irányait. — Általában sajnosán tapasztalható, — mondotta — hogy nálunk mindenféle közügyben rendkívül sok szép beszéd hangzik el, amelyeknek azonban aránylag ritkán látjuk a cselekvését is. Már pedig aki a nyilvánosság előtt beszél és valamely közügyhöz hozzászól, kötelezettséget vállal arra is, hogy amit mond, azt tudásával és erejével megvalósítani is próbálja. Minden a nyilvánosság előtt elhangzott felszólalás váltó, amelyet a felszólaló egyének beváltani kötelesek, mert ha ezt nem teszik, akkor — jelentette ki a résztvevők rokonszenves hozzájárulása közben — az illetők bizonyos mértékben váltóhamisítást követnek el. Az est során még Tasnády-Szüts András köszöntötte fel a kir. herceget, majd Ripka Ferenc főpolgármester mondott hatásos beszédet. Horváth Ödönt, a new-yorki Magyar-Amerikai kereskedelmi Kamara elnökét — azt a férfit, aki eszével és szorgalmával Amerikában is számottevő karriért tudott befutni, — nagyszabású bankett keretében ünnepelték még a magyar gazdasági érdekképviseletek is, társadalmunk számos kiválóságának a részvételével. Sándor Pál tartalmas felköszöntője után