Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - A kisebbségi probléma angol demokrata megvilágításban

7929 13 Május 4 indítványt. Csak a szovjetdelegáció és a svéd képviselő foglalt határozottan állást a német javaslat mellett. Végül névszerinti szavazás után a német javaslatot Hollandia, Svédország, Kina, Szovjet-Oroszország és Németország szavazataival szemben elvetették. Végül egyhangúan kijelentették, hogy az indítvány elvetése semmiképpen sem jelenti a polgári lakosság ellen intézett légi támadás jogosultságát. 4 HÍREK • René Brunet Budapesten René Brunet francia képviselő és a nemzetközi jog tanára, néhány napot Budapesten töltött és ez alkalommal előadást tartott a Magyar Külügyi Társaságban a kisebbségek jogi védelméről. Az előadáson Berzeviczy Albert, a Külügyi Társaság elnökhelyettese elnökölt és bevezető szavaiban örömét fejezte ki, hogy körünkben üdvözölheti az előadót, aki már jelentős szolgálatot tett Magyarországnak, amidőn több ízben védte a különböző döntőbíróságok előtt az utódállambeli magyar birtokosok ügyét és szakvéleményt is adott ilyen kérdésekben. A kisebbségek kérdése bennünket magyarokat különösen érdekel, mert a békeszerződések tudvalevően negyedfélmillió magyart szakítottak el ősi hazájuktól, akik mindezideig, az érvényben lévő szerződések alapján, nem részesültek kellő védelemben a Nemzetek Szövetsége részéről. Őszinte rokonérzéséről biztosítja az előadót, egyben üdvözli De Vienne grófot, Franciaország hivatalos képviselőjét, aki ezúttal is tanúja lehet annak, mily őszinte szimpátiával fogadjuk azokat a honfitársait, akik felkeresnek bennünket és oly kérdésről adják elő nézetüket, amely kérdésnek megoldása mindkét nemzetnek közös érdeke. Brunet professzor a következőket mondotta a kisebbségi jogvédelem mai helyzetéről: A kisebbségek jogi védelme nem új probléma Európában. Ezt a kérdést bizonyos békeszerződések és kisebbségi szerződések újból felvetették és a Nemzetek Szövetségére hárult az a feladat, hogy őrködjön a felett a jogi helyzet felett, melyet ezek a szerződések teremtettek. Az a szerv, mely elsősorban és majdnem kizárólagosan van hivatva a kisebbségi petíciókat eldönteni, a Genfben székelő hármas bizottság. Nem lehet azt állítani, hogy a bizottság feladatát nem fogta fel komolyan és hogy nem ért el megbecsülendő eredményeket. Mégis több oldalról hangzottak el panaszok ennek a bizottságnak a működése ellen és általánosságban a Nemzetek Szövetségének a kisebbségekkel szemben követett eljárása felett. Erre az eljárásra utalnak a szerződések is. Néhány hónap óta ez a kérdés Genfben az érdeklődés középpontjába került és bizottság alakult abból a célból, hogy tanulmányozza és esetleg javasolja a Tanácsnak oly módosításokat, megyek esetleg hasznosak volnának. Tisztára gyakorlati szempontból nézve szükségesnek látszik, hogy a tervbe vehető javítások, módosítások ne lépjék túl a szerződések által szabott kereteket és hogy siker reményével kecsegtessenek, szükséges, hogy igyekezzenek a legelemibb hiányokon segíteni. Mindenki vagy legalább is majdnem mindenki ma már megegyezik abban, hogy a kisebbségi petíciók minél szélesebb körű nyilvánosságra kerüljenek. A hármas bizottságnak kötelessége a tanácsot állandóan informálni a beérkezett petíciókról még akkor is, ha a petíciók kedvezőtlen elbírálásban részesültek. Másrészről a főtitkárság minden évben köteles évi általános jelentésében, melyet a közgyűléshez terjeszt fel, részletesen és kimerítően beszámolni a Nemzetek Szövetségének a kisebbségi kérdésben tett lépéseiről. Másodsorban határozni kell az irányban, hogy ezentúl az érdekelt kormányok válasza közöltessék a petíciót benyújtó kisebbségekkel és pedig oly módon, hogy azoknak jogukban álljon a válaszhoz, ha azt célszerűnek tartják, megjegyzéseket fűzni. Másrészről szükséges volna bizottságot alakítani, melynek feladata lenne a szerződések által védett kisebbségek helyzetét állandó és szakadatlan tanulmány tárgyává tenni és észrevételeiről a tanácsot állandóan informálni. Berzeviczy Albert meleg szavakban mondott köszönetet az előadónak érdekes fejtegetéseiért, majd megelégedését és örömét fejezte ki azon, hogy a Nemzetek Szövetségében képviselt államok elvetették a Mello Franco képviselte asszimilációs teóriát, majd rámutatott arra, hogy Magyarország szempontjából nagyon is üdvös volna, ha kisebbségek jogi védelme az előadó által kijelölt irányban fejlődne tovább. Az előadáson rendkívül nagyszámú előkelő közönség jelent meg; a többi között Walko Lajos, Durini dt Monza gróf, Louis de Vienne gróf, Pékár Gyula, Lukács György, Korányi Frigyes báró, Gróf Teleki Pál, Gróf Csekonics Iván, Tánczos Gábor, Eöttevényi Olivér, Madame Brunet, Madame Duhaut, Egry Aurél, Báró Bálás György táborszernagy, Szászy Béla a Jogászegylet elnöke, Sebess Dénes ny. államtitkár, Gerevich Zoltán, Apor Gábor báró a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Tomcsányi Móric, Gróf Zichy Ernő, Horváth Jenő, Szladits Károly, Paiicert Alajos, Radisics Elemér, Báró Orosdy Fülöp, Klimcs Károly, Jármay Elemér, Faluhelyi Ferenc, Lakatos Gyula, Baumgarten Nándor, Székács Aladár, Pakots József, M. le Go, Németh József és még sokan mások. Másnap a Külügyi Társaság vacsorát rendezett Brunet tiszteletére a Carlton szálló különtermében, amelyen a Külügyi Társaság vezetőségén kívül résztvett: Khuen-Héderváry Sándor gróf, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Korányi Frigyes báró, Orosdy Fülöp báró, Egry Aurél a Felsőház tagja, Papp József az Ügyvédi Kamara elnöke, Baumgarten Nándor egyetemi tanár, valamint a Magyar Jogászegylet több tagja. Á vendéget a Magyar Külügyi Társaság nevében Lukács György üdvözölte meleg szavakkal. Brunet válaszában elismerte, hogy Franciaország részéről eleinte bizonyos kedvezőtlen hangulat volt észlelhető Magyarországgal szemben, amelynek megváltozása nem kis részben az éveken át működött volt párisi magyar követ, önzetlen munkálkodásának eredménye. Korányi Frigyes báró a sikert azokra a jóindulatú franciákra hárította, aKik az idők folyamán katonáktól és papoktól kezdve a szociálista képviselőkig (és itt a szónok reámutatott a jobbján ülő Brunetre) mind számosabban ismerték fel a magyar ügy igazát. A Külügyi Társaság' elnöki tanácsának ülése A Külügyi Társaság elnöki tanácsa április 25-én ülést tartott Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnöklésével, amelyen mindenekelőtt Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök számolt be a Külügyi Társaság tevékenységéről az elmúlt félévben. Ismertette az egyes szakosztályok tevékenységét .valamint a Külügyi Szeminárium működését. Mint érdekes adatokat említette meg, hogy a 91 hallgató közül a legfiatalabb 18, a legidősebb 66 éves volt. Foglalkozásra nézve a társadalomnak úgyszólván minden osztálya képviselve volt. A hallgatók zöme köz- és magántisztviselő, egyetemi hallgató, de volt köztük ügyvéd, orvos, földbirtokos, kereskedő, festőművész, újságíró, sőt munkás is. Az elnöki tanácsülés elhatározta, hogy a Külügyi Szemináriumot a jövő esztendőben is fentartja. A Külügyi Szemináriummal kapcsolatban az elnöki tanács odaítélte a kitűzött pályadíjak jutalmait (erről külön cikkben emlékezünk meg). Ismertette az ügyvezető alelnök a Külügyi Társaságnak nagysikerű vidéki előadásait, Kalocsán, Szolnokon és Szekszárdon, s bejelentette, hogy az idén alkalmasint még egy lesz KaposvárDtt, amelynek országos jelentőséget fog adni, hogy Apponyi Albert gróf, a Külügyi Tárbaság elnöke személyesen fogja ez alkalommal a Külügyi Társaság delegációját vezetni. A külföldi előadók sorában legközelebb Villát, francia egyetemi tanár megjelenésére számíthatnak. A Népszövetségi Ligák Uniójával kapcsolatos kérdések során bejelentette az ügyvezető alelnök, hogy az Unió közgyűlése máj. 18-án kezdődik Madridbsn és magyar részről felkérik a részvételre A René Brunet tiszteletére rendezett vacsora, háttérben: Kimen Héderváry Sándor gróf, Mme Brunet, Lukács üyiiro'i René Brunet és Korányi Frigyes báró. Az előtérben: Egry Aurél és Eöttevényi Olivér.