Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - A kisebbségi memorandumok. Magyarország é

1929 5 Május 4 A. kisebbségi memorandumok Magyarország és tizenöt állam memoranduma a kisebbségi kérdésben A

Népszövetség márciusi ülésszaka tudvalevőleg háromtagú előkészítő bizottságot küldött ki a kisebbségi panaszok körüli eljárás reformjának előkészítésére. Hétfőn, április 29-én ült össze Londonban ez a bizottság, mely Chamberlainbői, Villegasból és Quinones De Leon tagokból áll. Ez az albizottság vette át azt a tizenöt memorandumot, amelyet az egyes érdekelt államok adtak be hozzászólásul a kanadai Dandurand és a német Stresemann külön-külön reformjavaslatára. A kisantant és Lengyelország azonos szövegű memorandumot nyújtott be, külön memoranduma van Magyarországnak, a Balti államoknak és a volt kisebb semlegeseknek, valamint Bulgáriának és Görögországnak. A memorandumok benyújtási határideje április 15-én járt le. A magyar kormány a benyújtás után való nap rögtön teljes szövegben nyilvánosságra hozta a maga memorandumát. A kisantant államai közül egyedül Szerbia adott ki rövid félhivatalos tájékoztató összefoglalást saját memorandumukról. A román sajtófőnök kijelentette, hogy „természetesen" nem bocsátják nyilvánosság elé a kisantant memorandumát, a bukaresti Dimineata azonban kerülő úton mégis megszerezte és teljes szövegben közölte. Az alábbiakban rövid áttekintést nyújtunk a magyar és a kisantantmemorandum érdemi részéről: A magyar memorandum A magyar kormány mindenekelőtt rámutat arra az elszomorító jelenségre, hogy a kisebbségeknek biztosított anyagi jogok, sőt az eljárási szabályok tekintetében is állandóan szűkítő értelmezéseKkel kell küzdeni és hogy a kisebbségek védelmének eszméje általában elhományosult. Nem tartjuk egészen szerencsés gondolatnak, hogy ennek kapcsán a magyar kormány többi között a* következőket mondja: — Annak folytán, hogy a védelem hatálytalan maradt, a kisebbségek csalódása akkora méretet öltött, hogy az utóbbi időben már teljesen lemondtak arról, hogy védelmük érdekében kérvényeket intézzenek a Nemzetek Szövetségéhez. Ez az intézmény úgyis legjobban azt szeretné, ha végleg megszabadulhatna minden kisebbségi panasztól s az ilyen bejelentések csak megerősítik abban a hitében, hogy saját szempontjából jó politikát folytat, amikor nem törődik a kisebbségi panaszokkal. Főbajnak tekinti a magyar memorandum, hogy a Tanács tagjainak n'ncs módjuk meggyőződni arról, hogy a kisebbségek védelmére vonatkozó rendelkezéseket rendszeresen végrehajtják-e vagy sem. Ebből kiindulva a következő konkrét indítványokat teszik: 1. Szerezzen be a hármasbizottság a kisebbségi lakosságú államnak a kisebbségek panaszára adott válaszában foglalt jogi és ténybeli állításokra vonatkozólag információkat a kisebbségi kérvényezőktől. 2. Induljon meg kétoldalú és kontradiktórius informálás írásban és szükség esetén személyes felvilágosítással, miután előbb az illető állam válaszát közölték a panaszosokkal. 3. Vigyék be a nyilvánosságot az eljárásba és szűnjék meg az a gyakorlat, hogy maguk a peticionálók sem ismerik kérvényük sorsát. 4. A főtitkárság hozza időszakonként nyilvánosságra a beérkezett összes kisebbségi petíciókat, a hármasbizottság pedig tegyen jelentést a Tanácsnak mindazokról a kisebbségi petíciókról, amelyekkel foglalkozott, még azokról is, melyeknek a Tanács elé vitelét nem javasolja. 5. Adják ki ezeket a jelentéseket a Journal Officielben és tájékoztassa a főtitkárság minden évben röviden a közgyűlést a beérkezett kisebbségi petíciók tartalma, természete és elintézése felől. 6. Bővítsék ki a hármasbizottságot a Tanács összes tagjainak képviselőivel. 7. Ha ez nem lehet, legalább jogosítsák fel a Tanács többi tagját, hogy saját elhatározásából résztvehessen a hármasbizottság működésében. 8. Létesítsenek állandó kisebbségi szakértő- és tanácsadóbizottságot megfelelő tekintélyű és szaktudású személyiségekből. •BÉT - \ René Brunet előadásán a Külügyi Társaságban. A hallgatóság soraiban balról jobbra: Tomcsányi Móric, Csekonics Iván gróf, Durini di Monza gróf olasz kiivet, Mme Brunet, Szászy Béla, W'alkó Lajos, De Vienne francia követ, Korányi Frigyes báró, kiviére követségi tanácsos, Lakatos Gyula és Orosdy Fülöp báró.