Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - Vatikán és Kvirinál

1929 Május 4 ban általános rfrfiniriót adni a kisebbségekről, szerintem elhibázott dolog volna. — Egy népcsoport, amely nyelvében, fajában, vallásában, szokásaiban, gondolkodásmódjában, világfelfogásában különbözik az ország többi lakosaitól, lehet talán kisebbség a szó szorosan vett ethimölógiai érteimében, de ezek a különbségek nem teszik kisebbséggé á szó nemzetközi jogi, politikai, vagyis ma általánosan használt értelmében. Hogy ezi a fogalmat megkapjuk, ahhoz még 'hozzá kell járulni a múltban gyökerező és tényleges vagy vált sérelmekből támadt súrlódásoknak, uralomváltozásnak vagy hasonló történelmi tényezőknek. Nincs tehát kisebbségi kérdés Franciaországban, ahol a különböző anyanyelvű polgárok a legbékésebb egyetértésben élnek egymás mellett, de nincs például Amerikában sem. Argentiniában Sao Paolo és San Catarina lakosságának több mint egyharmada olasz és ott mégsines kisebbségi probléma, mert hiányzik a feszültség, az ellenséges érzület a lakosság többi részével szemben. Ott a legteljesebb jogegyenlőség uralkodik. A spanyolul nem tudásnak legfeljebb az a következménye, hogy a mindennapi életben az illető nem tud úgy boldogabb, mint az, aki tud spanyolul. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Mello Franco, oly kevés megértéssel nyúlt a kisebbségi problémához. — Véleményem szerint kisebbségek és kisebbségi problémák csakis Európa egy részében vannak, még pedig Észak- és Középeurópában és a Balkánon. Nincsenek se Angliában, se Franciaországban, se az ibériai félszigeten. Vagy még pontosaoban: kisebbségi kérdés csak azokban az országokban van, amelyeknek területe a világháborút követő békeszerződések rendelkezései folytán megváltozott. — Elméletemből tehát mint következtetést levonhatja, hogy ellene vagyok annak, hogy a kisebbségek jogi védelmét minden államra egyformán kötelezöleg kiterjesszék. A jogi védelem általánosítása helyi bajokat, betegségeket ültetne át olyan országokba, ahol ezek teljesen ismeretlenek, ilyen intézkedések tehát csak nyugtalanságra adnának okot. A kisebbségek mai helyzetének enyhítését a különböző béke- és egyéb szerződésekben lefektetett elvek továbbfejlesztésével lehet csak elérni. Ily irányú konkrét javaslataimat a Külügyi Társaságban tartott előadásomban részletesen is fejtegettem. — Ami különben Franciaország szerepét illeti a kisebbségi probléma körül, nem hiszem, hogy az az ország, melynek történelme egybeforrott az emberi jogok és szabadság eszméjével, ne látná be a kisebbségi kérdés rendkívüli horderejét. Kokas Lajos. Az új Pápai Állam látképe. Vatík án és Kvirinál Irta : LUTTER JÁNOS dr. 1870 szeptembere óta, tehát csaknem hat évtizeden át a majdnem kizárólag katolikus olasz nemzet és a Szentszék úgy áliottak egymással szemben, mint kölcsönösen nem kívánatos idegenek. Sőt a hideg idegenkedés időről-időre tettekben nyilvánuló antipatiának is helyt adott. A politikailag egységes Itáliának túlmohó, a nemzetközi"joggal és a keresztény etikával ellentétes módon való megvalósítása, az adott szó szentségének semmibevevése természetszerűleg maga után vonta a Szentszéknek az „önkéntes vatikáni fogságába való visszavonulását. Hiába akarta a liberalista elvektől telített olasz nacionalista kormány az elkövetett alapvető hibát, a katolikus egyház látható fejével szemben eröszakot, az ú. n. garanciattörvénynyel helyrehozni, a legmagasabb erkölcsi hatalom birtokosa nem bízhatott a garancia-törvénybe foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás őszinteségében, hiszen az számos ponton csorbította a katolikus egyház látható fejének alapvető szabadságait. IX. Pius pápa és utódai minden csábos közeledési kísérlettel szemben állhatatosan kitartottak amellett a felfogás mellett, hogy a jogtalanul létrejött tényleges állapotot jogosnak el nem ismerik és a királyság képviselőivel az érintkezést arra a minimumra szorítják, amelyet csak az olasz nemzet katolikus voltának ténye megenged. Ez a logikus elzárkózás hozta magával, hogy egy nagy katolikus nemzet uralkodója és családjának tagjai al nem léphették a Vatikán küszöbét, s a Vatikánból áramló ez a fagyos hidegség elidegenítette egymástól az egyházi és világi hatóságokat, és maga a vakbuzgóságra hajlamos olasz nép is idegennek érezhette magát még saját templomaiban is. S ennek a belső szakadásnak fölötte káros 'hatásait megszenvedte mind az állam, mind pedig az egyház. Az állam hatóságai egyre nehezebben küzködtek a fegyelmezetlenségnek, az erkölcsi szabadosságnak, a társadalmi rend ellen propagált anarchisztikus tanoknak elharapódzása ellen. Magukra voltak hagyva, a katolikus egyháznak, e hatalmas pedagógusnak bensőséges segítsége hiányzott nekik. A Szentszék pedig különösen a világháború alatt tapasztalhatta a vatikáni „önkéntes fogság" nagy hátrányait. A lelkek nagy irányítója, a Szentatya fájdalmasan tapasztalhatta a valódi szabadságnak hiányait, hiszen még a Vatikánnál akkreditált követeket is eltávolította a háború alatt az olasz kormány, sőt a Szentszék egész levelezését is cenzúra alá vette. A kedvezőtlen tapasztalatok bosszú láncolata lassan, de biztosan érlelte a közeledésnek és megértésnek vágyát mind az olasz kormányban, mind pedig a Szentszékben. Mussolini olasz miniszterelnök kivételes államférfiúi képességeit dicséri, hogv mihelyt az ú. n. római kérdésnek nagy fontosságát felismerte, nem habozott annak megoldásához teljes komolysággal is finom tapintattal hozzáfogni. A kedvezőtlen külső befolyásokat már előre semlegesítette az az abszolút titoktartás, amelyet a tárgyalások egész menete alatt mind a két tárgyaló fél híven megőrzött. A művelt nagyvilág jóformán csak akkor eszmélt rá, amikor Gasparri bíboros, pápai államtitkár közölte a megegyezés tényét a Vatikánnál akkreditált követek-