Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Tallózás az idegenforgalom mezején

Április 16 KÖNYVESHÁZ Ciorogariu R. Román: Zile Traite (Átélt Napok) A román uralom, mihelyt berendezkedni kezdett Erdélyben, rögtön felállított két új görög keleti püs­pökséget: a nagyváradit és a kolozsvárit. A nagyvá­radi élére megválasztották Ciorogariu Román archi­mendritát, a magyarországi román nemzetiségi tö­rekvések egyik legismertebb harcosát, aki a magyar uralom utolsó negyedszázada alatt három ízben volt püspökjelölt. Ciorogariu most 528 lapos vaskos kötet­ben adta ki naplójegyzetei alapján ezt a könyvet, melynek első részében a világháború kitörésétől a Nagyvárad megszállásáig (1919 éprilis 20.) terjedő időket ismerteti, a második részben a román uralom első nyolc évéről számol be rövid áttekintésben, a to­vábbi 2:50 lapon pedig szemelvényeket közöl külön­böző román lapokban megjelent háborúalatti és azóta írt cikkeiből. Mint előszavában írja, eredetileg közölni akart minden írásos dokumentumot a magyar uralom alatt kifejtett évtizedes küzdelméről, melyet különösen a Tribuna napilapban vívott harminc éven keresztül. Tervét azonban nem valósíthatta meg, mert a román szenátusban történt ismeretes pokol­gépes merénylet alkalmával jobbkeze összeroncso­lódott. A nagyterjedelmű könyv tele van értékes kor­történeti, részben eddig nem publikált adatokkal. Is­merteti a magyarországi román nemzeti komité tizes bizottságának Tiszával való tárgyalásait, a nagy­szebeni konzisztóriumnak az Apponyi-féle kultúrzóna felállítása ellen kifejtett küzdelmét és elég objektíven tárgyalja régi barátjának, majd politikai halálos el­lenfelének, Mangra Vazul érseknek szerepét. Tisza István és Apponyi egyéniségéről elismeréssel ír, bár nemzetiségi politikájukat a régi elfogultsággal osto­rozza ; annál megbízhatatlanabb azonban mindaz, amit a világháború végén bekövetkezett forradalmi eseményekről nem saját tapasztalatai alapján közöl. Sem felfogása nem tárgyilagos, sem forrásai nsm megbízhatók. Közvetlen szemléletből csak a nagyvá­radi és általában biharmegyei eseményekről írhat, s ebben a részben igen érdekes az a kép, amelyet Avra­mescunak és a többi romániai kommunista néptri­bunnak működéséről fest, akik a budapesti szovjet engedélyével egy ideig Nagyváradon külön román szovjetet alakítottak és halálos ellenségeskedésben éltek az erdélyi román nacionalistákkal. Erről a tár­saságról magyar nyelven soha senki nem emlékezett meg. A román uralom idejét tárgyaló részben különösen becsesek azok a sorok, amelyekben az ősz soviniszta főpap elítéli a nemzeti kisebbségek üldözését, hely­teleníti az erőszakos elrománosításra irányuló román akciót és támadja Anghelescu iskolapolitikáját, amely korbáccsal akarja a magyar tanulókat román szóra fogni. Hivatkozik ezzel szemben Jancsó Benedekre, aki annakidején a soviniszta magyar tanfelügyelő­nek nem engedte meg, hogy a magyarul nem tudó román iskolásgyermekeket elbuktassa, mert amint mondta: „Nem szabad a magyar nyelvet a román tanulóifjúsággal meggyűlöltetni". Különös figyelmet érdemel Ciorogariu könyvének az a része, melyben a görög kath. egyház ügyeivel foglalkozik. Nyiltan tiltakozik a konkordátum ellen, mert az megerősítené a görög katholikus főpapság helyzetét, s így még jobban elidegenednének ezek a püspökök a görög keletiektől. Ciorogariunak megvan a saját tétele ebben az egyházi kérdésben: Legkemé­nyebben elítéli a görög katholikus lelkészi kart, hogy a romániai uralom alá jutáskor nem szakította szét az unió okmányát, melyet kétszáz évvel ezelőtt Ró­mával kötött és nem tért vissza az egész görög katho­likus egyház a pravoszlávba, hogy meglegyen a nem­zeti egység után az egyházi egység is. Szerinte a gö­rög katholikus világi hívek vissza akarnak térni a régi egyházba, mert kizárólag anyagi okokból fo­gadták el annakidején az uniót s minthogy ma már ez nem jelent rájuk nézve előnyt, mint idejétmúlt dolgot el is akarják vetni. Csak a papság ellenállása tartja még fenn a görög katholikus egyházat. Ezen úgy kell segíteni, hogy oktrojáljon rá a kormány egy­házi autonómiát a görög katholikus érsekségre, s eb­ben az autonómiában kapjanak vezetöszerepet a vi­lági elemek, akkor Maniu miniszterelnök, Vajda bel­ügyminiszter és Pop-Csicsó, a bukaresti képviselőház elnöke, mint a görög katholikusok világi vezetői, májd visszavezetik az elszakadt tábort újra a régi anya­egyházba. Mindenesetre olyan terv ez, amelyet jó lesz Rómának idejében figyelembe venni. „II y a dix ans" Tíz évvel ezelőtt Ezzel a címmel jelent meg a „L'Avenir" március 25-iki számában, Horn Emilnek, a magyarok Páris­ban élő kiváló barátjának tollából, egy visszaemléke­zés a magyarországi proletárdiktatúrára. Evvel a cikkével Horn, aki nem szűnik meg soha Magyar­ország igazáért harcolni, felidézi a tíz év előtti rém­uralmat, felidézi pedig annyi realitással, hogy mi, akik azt átéltük, szinte újra érezzük azoknak az időknek a reménytelenségét és borzalmát. Egyben rámutat a „Haute Conférence de la Paix" mulasztá­sára és lelkiismeretlenségére, mellyel megakadályozta, hogy a nemzet maga rázhassa le testéről ezt a nem­zetközi pribékuralmat és kiszolgáltatta az országot oly ellenségének, kitől a legnaivabb álmodozó sem várhatta az irgalmas szamaritánus szerepét. Ilyene­ket olvasva, talán mégis csak felnyílik végre Fran­ciaország szeme! Nekünk, magyaroknak pedig, akik olyan gyorsan felejtünk, ez a cikk. egyike azoknak a mementóknak, melyek nélkül már-már fátyolt borí­tanánk a tíz év előtti eseményekre. A Külügyi Szemle húsvéti száma A Magyar Külügyi Társaság kiadásában megje­lenő negyedéves tudományos külpolitikai, nemzet­közi jogi és világgazdasági folyóirat, a Külügyi Szemle, melynek élén Gratz Gusztáv ny. külügymi­niszter és Eöttevényi Olivér ny. főispán állnak, ftjts­véti száma most hagyta el változatos és értékes tar­talommal a sajtót. Az első tanulmány Apponyi Al­bert gróf „A magyar nemzet világpolitikai helyzeté"­röl szóló nagyértékű előadása, melyben az illusztris szerző nagy alaposságával és mély látásával a reví­zió reálitásúra is kitér. A horvát kérdésről Jugo­szláviában Sarkotics István báró vezérezredes, Bosz­nia-Hercegovina volt tartományfőnöke értekezik, aki a helyzet alapos ismeretével a mai állapot közeli bu­kását jósolja. Hantos Elemér ny. államtitkár a világ­gazdaság racionálizálásáról írt tanulmánya nagy gaz­dasági felkészültségének újabb bizonyítéka, míg Szász Zsombor volt országgyűlési képviselőnek a ki­sebbségi kérdésről szóló értékes cikke fejezi be a Szemle tanulmányi részét. A Külügyi Szemle második fele ezúttal is a teljes rovatanyagot hozza. A külpolitikai rész az utolsó év­negyed jelentős világpolitikai eseményeit ismerteti megfelelő perspektívában, a nemzetközi jogi szemle a nemzetközi jog további kodifikációs munkálatairól, valamint a vonatkozó jogi irodalom legújabb kül- és belföldi termékeiről számol be, míg a további rova­tok a Népszövetség, a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezetek, az Érteimi Együttműködés (Cooperation In­tellectuelle), a nemzetközi bíráskodás és különféle nemzetközi uniók legújabb működését ismertetik. A Kisebbség kérdéseiről külön rovatban számol be, ép­úgy a legújabb világgazdasági eseményekről. Nagy­értékű összeállítás Magyarország Nemzetközi Szer­ződései 1920-tól, mely Danilovics Pál külügyminisz­teri tanácsos szakavatott munkája. A Külügyi Szemle főszerkesztője Horváth Jenő egyetemi tanár, míg a szerkesztésért Drucker György, a Külügyi Társaság titkára felel. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Parlament Xl.-es kapu. Évi előfizetési díj 20 P, egyes bzám ára 6 P.

Next

/
Thumbnails
Contents