Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Nemzet és nemzetiség

Magyar Külpolitika . 167. szám tozó, más tradiciókkal átitatott embercsoportok. Trianont az állítólagos nemzetiségi elvek alapján szabták ki reánk. Nem akarjuk itt hangoztatni, hogy a győzők nem kértek népszavazást, nogy a legelemibb tiltakozást is a legbrutálisabb eszközökkel elfojtották. Mi csupán azon kérdést vetjük fel : Ugyanazon kultúrnívón, ugyanazon tradíciókkal bir-e a tőlünk elszakított nemzetiség, mint azon ország, amelyhez csaloitatott?! Az erdélyi román mentalitása teljesen más, mint a Regátbelié. Ez természetes is a fenntmondottak alapján. A csak újonnan szerzett függetlenség, az évszázados török elnyomás, a túltengő orosz befolyás és a keleti egyház korlátlan uralma lényegében keleteurópai és balkáni kultúra bélyegét nyomták az Ó-romániai királyságra. Az erdélyi román ellenben, aki évszázadokig élt a „magyar iga" alatt, lényegében középeurópai, akinek a balkáni metódusok teljes mértékben visszatetszenek. Ennek bizonyíxtkát szolgáltatják azon viszályok, melyek lépten-nyomon felütik fejüket közte és a „felszabadító" balkáni testvér között. Mit szólj J.nk a horvátokról? Hisz viszonyuk a szerbekkel élénken foglalkoztatja az egész világsajtót. A horvátok ellenszenvének gyökere szintén az ellentétes kultúrában rejlik. A róm. kath. vallás révén a horvátok a nyugateurópai kultúrkörhöz tartoznak, a magyarokkal közös történelmi emlékek fűzték össze őket és az egyforma kultúra tudata. A szerbek fanatikus orthodoxok és balkáni módszerüket igyekeznek a horvátokra is reáerőszakolni. A magyar uralom sohasem volt anynyira gyűlöletes Horvátországban, mint a szláv testvér igája. És a tótok? A gazdasági kapcsok és egymásrautaltság létesítették azt az erős összetartozandóság érzését, melyet semmiféle békediktátum nem tud szétszakítani mindkét fél vitális érdekeinek sérelme nélkül. Csehország ipari állam és a Felvidék terményeit kizsákmányolja, hogy drága iparcikkekként hozza őket ismét vissza. A Magyar Alföld, mely előbb kereseti lehetőségeket nyújtott a tótoknak, bezárult ma előttük. Csehország industrializmusa sérelmes a tót érdekekre, melynek gazdasági helyzete és dependenciája alig különbözik egy gyarmatétól. Nagy-Magyarország tehát nemcsak ideális gazdasági egység volt csupán. Egy elsőrendű nemzeti egységet is tudott létrehozniésKözépEurópa ezen részét teljesen a nyugati kultúrkörbe bekapcsolni. Ebben volt és van történelmi hivatása. Az új államok, ahol vagy alacsonyabb a kulturális nívó, avagy a gazdasági önzés háttérbe szorít minden egyéb momentumot, képtelenek egységes és egyöntetű kultúrát adni vagy fejleszteni nemcsak a nemzetiségeknél, hanem saját faj rokonaiknál is. Míg tehát az uralkodó fajok ma tűzzel-vassal igyekeznek kiirtani a kellemetlen kulturális Fölényben lévő kisebbségeket, Magyarország egy évezreden át engedte szabad fejlődésüket és a nyugateurópai körbe vont bele olyan vidékeket, melyek a gyorsan balkáni nívóra sülyedés útján vannak ma, alig tíz évvel „felszabadításuk" után. RÖVID KÖZLEMÉNYEK A Külügyi Társaság Szolnokon A Magyar Külügyi Társaság március 26-án, kedden délután Szolnokra rándult ki, hogy programmjának megfelelően, az élőszó varázsával is terjessze a külpolitikával kapcsolatos ismereteket és tájékoztassa a vidék értelmiségét a külpolitikával kapcsolatos érdekesebb problémákról. A Külügyi Társaság részéről Pékár Gyula ny. miniszter, a Külügyi Társaság alelnöke, Eöttevényi Olivér ny. főispán, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke, Gerevich Zoltán külügyminiszteri tanácsos, a Külügyi Társaság elnöki tanácsának tagja, Radisics Elemér, a Külügyi Társaság igazgatója és Zichy Ernő gróf, a Külügyi Társaság kisebbségi szakosztályának helyettes előadója, vettek részt a kiránduláson. Az ülés színhélye a Városi Színház volt, amely ez alkalommal színültig megtelt a megye és város előkelőségeivel. Mintegy ötszázra lehetett becsülni a hallgatóság számát, akiknek sorában Almásy Sándor főispánnal és Alexander Imre alispánnal az élén megjelentek: Alexander Imréné, Vadász Károly m. főjegyző, dr. Sárközy György h. polgármester, dr. Darkó Dezső v. tanácsnok, Krnetty György városi tanácsnok, dr. Ivády Miklós pénzügyigazgató és családja, dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök és családja, dr. Fábry Zoltán rendőrtanácsos és családja, dr. Kiss Ernő felsőházi tag és felesége, Borsos József ügyészségi elnök, Bihary István tanfelügyelő és felesége, vitéz Selyem Dezső őrnagy s a helyőrség tisztikara, Scheftsik István főszolgabíró, Oláry Sándor csendőrőrnagy és a csendőrségi tisztikar, dr. Tóth Ferenc és dr. Aranyi Ödön h. pü.-igazgatók, a kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség tisztikara, a M. Á. V. tisztikar, Wollek Géza gimnáziumi igazgató és a tanári kar, a polgári leány- és fiúiskola tanári kara, óvári Papp Gábor egészségügyi főtanácsos és családja, dr. Konrád Jenő bábaképzőintézeti tanár és családja, Szitkey József kir. folyammérnöki hivatal főnöke, vitéz Újhegyi Sándor és vitéz Fábry József századosok, Cs. Tóth Imréné és leányai, dr. Almásy Sándor ügyvéd és még sokan mások. A megjelenteket ifjú Sárközy Gyula dr. helyettes polgármester üdvözölte a következő szavakkal: „A mai magyar sors egyik legvigasztalanabb problémája a külpolitikai elszigeteltségünk és tájékozatlanságunk. A magyar nemzet mint önálló megjelenés a világ színe előtt évszázadokon át a feketesárga zászló mögé volt takarva és szinte erőszakkal elvonták a magyarok figyelmét az ú. n. közös külpolitikáról, amely azonban kizárólag a császári ház érdekeinek képviselete volt. Az összeomlás, a nemzeti önállóság és a Trianon által reánk szabott határok egyrészt önálló külpolitikai orientációt hoztak nekünk, másrészt egy csomó ellenséges akciót, amivel hirtelen felcseperedett ellenségeink az újdonsült magyar külképviselet esetleges diplomáciai sikereit akarták már előre is dezavualni. Mindezek dacára a kezdő magyar külügyi vezetés 11 év alatt a legnagyobb sikert, a nemzetközi elismertetést vívta ki magának. Azonban nem akadhat kellő utánpótlás ezen diplomácia számára, nem lehet meg az országban diplomatáink működésének a kellő helyes visszhangja és nem lehet a külpolitikai céljainknak, orientációnknak az az egyetemes ereje, amit