Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 6. szám - Cseh-német szenátor a felvidéki magyarok helyzetéről

Magyar Külpolitika 8 6. szám szes civilizált népeinek képviselői egy nagy világkonferenciára, hogy a háború gonosz utóhatásait és romjait eltakarítsák, s a háborúnak újból való megismétlődését preventive lehetetlenné tegyék. Szüntessenek meg mindenféle jóvátételt és háborús adósságot, mert a jóvátétel címén való pénzkövetelés a legmeztelenebb csalás és gazság. Lehetővé kell tenni, hogy minden országban, amely jelentékenyebb nemzetiségi kisebbségeket foglal magában, rendeltessék el a népszavazás, döntsék el ezek a népek saját maguk, meg akarnak-e maradni továbbra is az idegen uralom alatt vagy sem. Romboljanak le mindenféle vámhatárt és egyéb gazdasági választófalat. Amerika egy egész kontinenst foglal magában, s mégis egységes, mivel államai között semmiféle vámhatárok nem állanak fenn. Létesítsenek egy nemzetközi kongresszust s ruházzák fel azt a nemzetközi ügyeket illetőleg törvényhozó hatalommal. Azonkívül állítsanak fel egy nemzetközi törvényszéket is. Amerika mindezekhez nagyon szívesen hozzájárul. A nemzetek közötti felmerülő vitákat semleges bizottságok intézzék el s ezeknek döntései és határozatai fegyverek nélkül gazdasági presszió útján hajtandók végre, amenynyiben a vitatkozó felek ellenszegülnének és nem volnának hajlandók a döntést magukra nézve elfogadni. • A nemzetközi fontos stratégiai vízi utak. mint pl. a Dardanellák, a gibraltári, szuezi, kiéli és panama csatornák felett nemzetközi ellenőrzés gyakorlandó. Garantálják az egyesült európai országok az összes tengerek abszolút szabadságát, a gyarmatokat osszák fel a nagy európai nemzetek között. Ezek a tervek sokak előtt talán utópisztikusoknak fognak feltűnni, pedig nagyon is reálisak és megvalósíthatók. Azonban mindenek előtt a versaillesi szerződést kell megsemmisíteni, ez a „conditio sine qua non", mert különben a legközelebbi háború — amelytől az Isten őrizzen meg bennünket — egész Európát a végső pusztulásba fogja sodorni. CSEH-NÉMET SZENÁTOR A FELVIDÉKI MAGYAROK HELYZETÉRŐL 1^1 edinger Vilmos, prágai szenátor, a -*-»-•- Népszövetségi Ligák Uniójának egyik szereplő tagja, a Süddeutscher Monatshefte novemberi számában: Minderheiterpolitik und Völkerbund címmel írt cikket, amelynek reánk, magyarokra vonatkozó részei közül a következők érdemelnek különösebb figyelmet: Miután a cikkíró statisztikai adatokkal kimutatja, hogy Csehszlovákiában a csehek a kisebbségekkel szemben alig rendelkeznek abszolút többséggel, — a kisebbségek helyzetét vázolva, a magyarokról a következőket mondja: — A magyarok helyzete a csehszlovák államban a németekéhez hasonló, s ezért e két kisebbség egységesen küzd jogaiért, bár letelepedési helyeik messze esnek egymástól és gazdasági tekintetben alig van érintkezés közöttük. A magyaroknak azonban sokkal roszszabb a helyzetük, mert soha Csehországhoz nem tartoztak, a fővárostól messze laknak, s így annak életében nem vehetnek részt, mint a németek. Nincsenek egyetemeik vagy más szellemi gócpontjaik és a csehek számos intézkedése" és rendszabálya csak elkeserítően hat a magyai ságra. Ha a békekötésnél népszavazással döntötték volna el, mely kerüleiek kerüljenek az új állam fönnhatósága alá, nem lenne a politikai helyzet ma olyan gyógyíthatatlanul súlyos. Nagy gondot okoz az, hogy hogyan lehet ezt a mulasztást ma helyreigazítani és az annektáll tiszta magyar területeket visszaadni. A mostani helyzet éppenséggel nem kielégítő és a cseheket olyan fegyverkezésre kényszeríti, amelynek költségeit gazdasági és kulturális célokra lehetne fordítani. — A ruténeknél is ellenkezést váltott ki az új rendszer, — mert a megígért autonómia elmaradt. A csehek távolról sem értenek ahhoz, hogy ezt az analfabéta népet úgy tartsák rendben, mint ahogy azt a magyarok tették. Nincs nyelvrokonság köztük, a ruténekkel németül kell közlekedniök. Gazdaságilag a r.utén nép Magyarország felé gravitál, s ezért az új határok megállapítása kárukra történt. Különben is a Ruténföld nem valami megnyugtató szerzemény a csehek számára, mert stratégiailag nem tartható, gazdasági talpraállítása és kezelése pedig nagy nehézségekbe ütközik." A továbbiakban Medinger felpanaszolja a kisebbségi szerződések hatástalanságát, a cseh alkotmánynak a kisebbségekre vonatkozó kedvezőtlen rendelkezéseit; a nyelvtörvény, a földreform igazságtalanságát, a német iskolák bezárását, a nem cseh államhivatalnokok elbocsátását, a népszámlálás visszaéléseit, a -fürdőket fenyegető államosítást, a német Zeneakadémia csekélymérvű támogatását és végül a föld önkényes kisajátítását. Bár kb. 1 millió hektár föld csaknem kizárólag cseheknek jutott, a Népszövetség alig foglalkozott e ténnyel, mint ahogy az 1922-ben az