Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A KÜLÜGYI SZEMINÁRIUM JÖVŐJE

Mag ÍJ a r K ü Ipoliti ka . 14 • EGY DIPLOMATA VISSZAEMLÉKEZÉSEI Proti-szigeten két kastélyt építtetett, egyiket a fennsíkon, a másikat közvetlen a tenger partján. Néhány nyarat töltött itt, azután elhagyta Törökországot és soha többé nem tért vissza. A kastélyokat a gyakori földrengések félig romba döntötték s ami bennök fa, vas és egyéb használható alkatrész volt, azokat a környékbeli szigetek halászai lassanként úgy elhordták, hogy még ablakráma vagy ajtófélfa sem maradt. Igazi „Senki szigetté'" vált, ahol elvadult házinyulak és tengeri madarakon más élőlény nem tartózkodott. Hajók nem érintették, csak nagy ritkán közelítette meg szirtes partjait olyan tengertjáró kíváncsiskodóknak a vitorlás csónakja, mint péb dául e sorok írójáé. Egy napon Rakovszky Béla kirándult velem a szigetre s az elhagyatott, elvadult, magányos természet, amely harmonizált saját lelki hangulatával, annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, meg fogja vásárolni. — Mit fogsz vele csinálni? — kérdeztem csodálkozva. — „Minden évben lejövök és néhány hónapot itt fogok tölteni, sátor alatt. Hozok magammal egy inast, aki főzni is tud s hetenként egyszer szívesen fogadom a látogatásodat." Megkért, tudjam meg, kié jelenleg a sziget és ajánljak érte ötvenezer frankot. Rövidesen kinyomoztam, hogy Bulwer örököseitől a sziget a szultáni család birtokába jutott és mostani tulajdonosa az egyik fiatal császári herceg, akinek egy boszporusi jalin (nyári fapalotán) és az uralkodó család tagjait megillető, nem nagy összegű apanázson kívül egyéb vagyona nincs. Fölkerestem azzal, hogy van egy ,,toqué" barátom, aki adna valamit a szigetért. A fiatal úr tágranyitotta szemeit ós hitetlenül kérdezte: — Igazán meg akarja venni Protit? — Bolond idea tőle, de komolyan akarja. Mit óhajtana ön érte? — A herceg elmélázott s aztán arra kért, hogy találkozzunk három nap múlva, akkor majd megmondja az árat. Harmadnap a klubban félrehívott: — Nos. uram. hajlandó vagyok a szigetet barátjának átengedni egymillió frankért. Majd elszédültem az összeg hallatára. ..De hiszen az a sziget nem ér egy hajítófát sem", próbáltam észretéríteni a herceget: .,ha nyilvános árverésre tűzné ki. egyetlen vevő sem jelentkeznék, önnek nem jövedelmez egy fél piasztert sem, örüljön hát, ha akad olyan különc, aki, mint az én barátom, fölajánl érte ötvenezer frankot A herceg hamiskásan hunyorított a szemével és így válaszolt: — Megbeszéltem a dolgot az ügyvédemmel meg a házi intendánsommal. Ők is osztják a véleményemet, hogy a szigeten valami rejtett kincsnek kell lennie, különben az ön barátja nem akarná megvenni. Én nem kutathatok utána, nincs hozzá elég pénzem. Miután az ön barátjáról van szó, engedek az árból, odaadom 500,000 frankért. De további alku nincs: á prendre ou á laisser. Rakovszky mosolyogva hallgatta referádámat. „Látod, ez az igazi keleti mentalitás. Fantázia és semmi érzék a realitások iránt. A herceggel majd csak akkor lehet józanul tárgyalni, ha elmerül az adósságokban és sehonnan nem tud pénzt előteremteni. Ki fogom várni. Jövő évben megint lejövök. Addig a herceg biztosan kutatni fog a szigeten és meggyőződik, hogy onnét nem lehet mást elvinni, mint ami a házinyulak és a sirályok után marad a földön. Nekem azonban tetszik a sziget. Azt hiszem, ott fogom eltemettetni magamat." Vágya nem teljesült. Mi lett a török hercegből, nem tudom, a sziget azonban már nem az övé, mert a köztársasági törvényhozás száműzte az Ozmán-család összes tagjait és elkobozta az ingatlanaikat. Valószínűleg állami tulajdon most Proti és elhagyatva marad örök időkig. Még egy Rakovszky Béla vagy Bulwer lord aligha fog akadni. Egy pünkösdi királyság története. Mikép lett Albániából önálló ország és Vilmos hercegből, a német hadsereg gárdakapitányából uralkodó: egyike az újabbkori történelem amaz epizódjainak, amelyet kellő megvilágításban még nem ismer a közönség. Ennek a pünkösdi királyságnak a megteremtése belejátszik a Habsburg-monarchia katasztrófájába és megmutatja, hogy a bécsi diplomácia mily végzetes rövidlátással intézte a külpolitikát. Mindössze tizenkét év telt el azóta, hogy Wied Vilmos a nagyhatalmak hozzájárulásával fejedelme lett Albániának, de vájjon hányan tudnak még visszaemlékezni: meddig