Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A HELYZET A DÉLVIDÉKEN

• 7 • február 16 A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG KÖRÉBŐL "Jl/Tagyar honfitársaink ezrei — a minden•*-»-*-napi kenyér megszerzésének gondja által űzve — hosszabb-rövidebb idő előtt a külföld különböző országaiba költözködtek, s ott állandóan letelepülve, nemzetünknek a nagyvilágba kitolt előőrseivé váltak, akik bár nagy részben új hazájuk állampolgárságát vették fel és annak hűséges polgáraivá lettek, mégis szívükben hívek maradtak fajukhoz és szeretettel emlékeznek meg mindenkor erről a sokat szenvedett hazáról, az ő igazi édesanyjukról. A Magyar Külpolitika szíves készséggel keresi fel a külföldre szakadt magyarokat s azoknak ott létesített szervezeteit s arra kéri őket, hogy tekintsék a mi lapunkat összekötő kapocsnak köztük és a régi hazájuk közt. Mi mindenkor örömmel ápoljuk ezt a köteléket és hozzuk a nyilvánosságra azokat az eseményeket, amelyek őket és az itthoniakat egyaránt közelről érintik. Ebben a rovatban emlékezünk meg tehát most a Lipcsei Magyar Segélyegyesület röviddel ezelőtt lefolyt, 25-ik évi rendes közgyűléséről, amely jubileumszámba ment. Dr. Déri Ármin kir. tanácsos, a Ferenc József-rend lovagkeresztese, lipcsei gyakorlóorvos az elnöke ennek az egyesületnek, melynek a megalapítására 1903-ban tették meg a kezdeményező lépéseket s melyek csakhamar — az alapszabályok elfogadásával s az alakuló közgyűlés megtartásával — tető alá hozták az iij intézményt. Lipcse nemcsak az olt tanuló magyar diákság jelentékeny száma miatt, — mely különösen az egyetemet s a kereskedelmi főiskolát látogatta — volt jelentős pozíció a külföldre szakadt magyarság tömörítése szempontjából, hanem elég tekintélyes azoknak a végleg odatelepült, állandó polgári foglalkozást űző egyéneknek a száma is, akik mint orvosok, kereskedők, tisztviselők stb. az ottani magyar kolónia gerincét alkotják. A Segélyegyesületnek ma is díszvédnöke Forgách János gróf nyug. nagykövet, még abból az időből, amikor Drezdában, a szász királyság fővárosában képviselte az Osztrák Magyar Monarchiát, míg díszelnöke Rössing Albert bankigazgató, a jelenlegi lipcsei tb. magyar konzul. Dísztagjai sorában olvassuk továbbá Eöttevényi Olivér nevét is, akit közel húsz esztendővel ezelőtt ért ez a kitüntetés, mikor a Németbirodalomban — s így Lipcsében is — nagy hallgatóság előtt felolvasásokat tartott Magyarország alkotmányos helyzetéről. A Segélyegyesület most közzétett jelentésében megható szavakkal hódol annak a 11 tagjának — nagyobbára életük virágjában volt egyetemi hallgatóknak — akik a világháborúban hősi halált haltak hazájukért. A Lipcsei Magyar Segélyegyesület egyébként — melynek megalapításától kezdődően, megszakítás nélkül, Déri dr. a fáradhatatlan elnöke— nemcsak azáltal tartja össze az odaszakadt magyarokat, hogy időnként társas összejöveteleket rendez, felolvasóasztalánál saját tagjai, vagy vendégei jelennek meg, a hazafias évfordulók alkalmával (Petőfi-centenárium stb.) ünnepségeket tart és könyvtárát készséggel bocsátja tagjai rendelkezésére, hanem azáltal is, hogy szerény anyagi erejéhez mérten segélyezi a nehéz sorsba jutott, oda kikerült magyarokat is. Sajnos, a devalváció ennek az egyesületnek a vagyonát is megsemmisítette, de most szívós kitartással igyekszik pótolni az elvesztettet. A jubiláló egyesület bensőséges munkáját különben élénken illusztrálják azok a szavak, amelyeket ifjabb gróf Tisza István, a mártírhalált halt nagy magyar államférfiú fia monA dán királyi pár Berlin bot.