Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A KÜLPOLITIKAI MŰVELTSÉG SZÜKSÉGESSÉGE

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 4. szám 1928 február 1 Ugrón Gábor országgyűlési képviselő: A külpolitikai műveltség szükségessége ...... 1 Herczeg Ferenc: A helyzet a Délvidéken ... 2 Pechány Adolf: „A térkép beszél" 5 A külföldi magyarság köréből 7 Horváth Jenő: Dürer Albert magyar származásáról 8 Eöttevényi Olivér: A külügyi szeminárium jövője 9 Hivatalos közlemények 11 Egy diplomata visszaemlékezései 15 Melléklet: A magyar probléma A KÜLPOLITIKAI MŰVELTSÉG SZÜKSÉGESSÉGE írta UGRÓN GÁBOR országgyűlési képviselő A

háború és az azt követő események, a .borzalmas békediktátum hozzászoktatták Csonkamagyarországot ahhoz, hogy végre komolyan foglalkozzék külpolitikai kérdésekkel. Végtelen hibája volt a régi Magyarországnak, hogy külpolitikával a delegációs tárgyalásoktól eltekintve, egyáltalában nem foglalkozott, és nemcsak a nagyközönségnek hiányzott a külpolitikai iskolázottsága, hanem még a sajtó sem foglalkozott e kérdésekkel megfelelően, sőt a vezetésre hivatott politikusok is e téren legnagyobb részt tájékozatlanok voltak. Nem érdekelte a magyarokat a külpolitika ugyanakkor, amikor a külpolitika készítette elő a világháborút és a külpolitika alkotta meg a páriskörnyéki békeműveket. Hogy e helytelen állapoton változás történt, csak örvendetes lehet és e téren nagy szerepe van a sajtón kívül különböző társadalmi szervezeteknek is, melyek külpolitikával foglalkoznak és ezek között elsősorban a Kül ügyi Társaságnak. Örömmel látom, hogy e Társaság hivatalos lapja, a Magyar Külpolitika tartalomban és terjedelemben ily szépen fejlődik és nagyon szükségesnek tartanám, hogy ez az orgánum az ország népességének mennél szélesebb körébe jusson el, — ott legyen minden, magát intelligensnek mondó ember as/ talán és a legkisebb falusi olvasókör helyi ségében is. Ebben az irányban az állam és társadalom támogatása szükséges, mert semmi téren sem oly fontos a kultúra fejlesztése és a közvélemény irányítása, mint éppen külpolitikai téren, — mert egy külpolitikailag helyesen gondolkozó és külpolitikai műveltség gel bíró, széles alapokon nyugvó közvéleményt nem lehet egyrészt félrevezetni, másrészt olyan befolyást gyakorol az ország kormányzatára, hogy lehetetlenné teszi a jövőre nézve, hogy egy-két diplomata elhatározásából kifolyólag az emberek milliói háborúba és végeredményben nemzeti katasztrófákba taszíttassanak. Egy egészséges közvélemény megakadályozhatja a kalandos vállalkozásokat, de viszont egészséges és meg nem dönthető alapját alkotja a nemzeti létet védelmező, vagy a nemzeti integritást megalkotni akaró minden megmozdulásnak. Egy külpolitikailag müveit nemzet vértezve van az ellenséges és bomlasztó propagandával szemben és hogyha egy így kialakult nemzetközvélemény támogat egy nemzeti megmozdulást, akkor nem kell félni az idejekorán való összeroppanás lehetőségétől és a megfelelő kitartás csökkenésétől. A külpolitikai műveltség adja meg annak a tudatát, történelmi példákon okulva, hogy Jégvárakat építeni nem szabad, és hogy hoszszú, ernyedetlen, lelkiismeretes, csendes és főképen céltudatos munka az, mely a nemzeti célok elérését a leggyorsabban lehetővé teszi. Ez a műveltség megmutatja a hangos és népszerű szólamoknak ártalmasságát, erről leszoktatja a közvéleményt és viszont hozzászoktatja ahhoz, hogy a céltudatos csendes munkát elismerje és támogassa. Iskolákban, társadalmi egyesületekben, sajtóban, közéletben és parlamentben egy aránt fontos dolog az, hogy külpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak, mert ismétlem, külpolitikai tudás és tájékozottság egyik előfeltétele a sok között, nemzetünk feltámadásának.