Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAP A KISEBBSÉGI JOGOK TERÉN

Magyar Külpolitika . 10 . 24. szám KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAP A KISEBBSÉGI JOGOK TERÉN IVÍ ovember 18-án kongresszust tartottak a délszláv állambeli összes német községek kiküldöttei, több mint hatszázan, Újvidéken, hogy tiltakozzanak Grol közoktatásügyi miniszter most elkészült népoktatási és középiskolai törvényjavaslatai ellen, melyek teljesen eltörlik a saint-germani és a kisebbségi szerződésben is biztosított kisebbségi oktatást a délszláv államban. A svábokon kívül Szlovénia németjei is teljes számmal megjelentek ezen a kongresszuson, amelynek határozati javaslata az egész kultúrvilághoz felebbez a szerbiai németség kultúrájának szándékos és törvénytelen elpusztítása miatt. Belgrád eddig még soha semmiféle kisebbségi sérelemmel nem törődött, a belgrádi lapok még csak meg sem emlékeztek az eféle gyűlésekről és határozataikról. A szerbnek semminemű érzéke nincsen a kisebbségi jogok iránt, a szerb csak korlátlan kényuralmat ismer más nemzetiségek fölött, legyenek azok szláv rokonok, vagy idegenfaj úak, s a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy ő parancsoljon, a többi pedig hallgasson. Most azonban nagyobb csodára az egész szerb sajtó tudomásul vette ezt a német gyűlést és aggódik miatta. Az újvidéki Pasicspárti Zasztava kereken megírja, hogy Németországgal kezd igen jó viszonyba kerülni Szerbia, ezt a jóviszonyt veszélyeztetik most ezek az ominózus iskolai törvényjavaslatok, tehát feltétlenül alaposan módosítani kell ezeket. Ilyenformákat fejteget még határozottabban a belgrádi Novoszti, mely felháborodva kérdi: nem elég-e a horvátokkal való szerencsétlen viszony, magára akarja-e uszítani Szerbia még a világ kultúrnépeit is ? A Pasics-frakció belgrádi lapj a, a Politika, pedig formális ajánlatot tesz a délszlávállambeli német képviselőknek és vezérembereknek, hogy eszközöljék ki a német kormánynál a németországi szerb vagy vend kisebbség részére a teljes kultúrautonómiát és akkor meglátják, milyen nagylelkű a szerb kormányzat, s mennyire biztosítani fogja a délszláviai német kisebbség kulturális jogait. Ezeket a németországi szláv maradványokat, akik még a szerbiai statisztika szerint is csak huszonötezren vannak, Pasicsék lapja következetesen szerbeknek nevezi és úgy tűnteti fel, mintha csak valami véletlenül északra tévedt törzse volnának a balkáni szerb népnek. Részükre a következő kívánságai vannak a Politikának és a következő eljárást ajánlja ezek megszerzéséhez: — Tegyenek Önök lépéseket Berlinben és Drezdában az ottani kormányoknál, hogy a lausitzi szerbeknek ugyanazokat a jogokat és iskolákat adják, amelyekre Önök, délszláviai németek aspirálnak. Legyenek meggyőződve arról, ha Önök Németországból eredménynyel térnek vissza, és ezeket felmutatják bármelyik közoktatásügyi miniszterünknek, sohasem fognak csalódni, mert Önök is nagyon jól tudják, hogy mi szlávok nem vagyunk szűkkeblűek. Először a német kormányoknál járjanak el, aztán pedig lépjenek érintkezésbe az ottani szerb Matica egyesülettel és kérjék meg, hogy jelölje ki egyik megbízottját, akivel együtt kidolgozhatják kultúrszükségleteiket, illetőleg elkészíthetnek egy tervezetet, amelyet ha elfogad a német kormány, akkor önök ugyanezt fogják követelni Belgrádtól. A közösen kidolgozott követeléseket kölcsönösen adják át a német köztársaság és a délszláv királyság kormányának. Minthogy önök igen szoros összeköttetésben vannak a kultúregyesületekkel, kérjék ezeknek támogatását is, hogy a német kormány egy csapásra megszűntesse mindkét oldalon az elégedetlenséget. — A lausitzi szerbek a következőket követelik a német kormánytól. Elsősorban is anyanyelvű iskolákat az összes szlávok által lakott területen, Németország minden részén, ahol legalább harminc szerb származású iskolaköteles gyermek van. Az összes iskolákban kizárólag szerb tanítók tanítsanak és ezek tanítsák a német nyelvet is. Minden lausitzi járásban létesítsenek egy polgári iskolát a szláv tanköteles gyermekek részére, azonkívül Bautzenben egy nyolcosztályos szerb főgimnáziumot, Kottbuschban pedig szerb tanítóképzőt és szerb görögkeleti papnevelőt. Azonkívül a szerbek által lakott községekben szerb lelkészek működjenek, és szerbül prédikáljanak a templomokban. — Azt kívánják még a németországi szerbek, hogy a bíróság és a hatóságok előtt anyanyelvüket használhassák, hogy Lausitz egyetlen közigazgatási kerületet alkosson, s hogy a választási törvényen változtatás történjék olyanképpen, hogy lehetővé váljék a szerbeknek szerb képviselő megválasztása. A szerb tanítók és papok csak a szerbeklakta területeken legyenek alkalmazásban és büntetésből a belga vagy a hollandi határra ne helyezzék őket. A Politikának erre a követelésére Kraft István dr., a'délszláviai német klub elnöke igen határozott választ ad, ugyanebben a lapban. Kijelenti, hogy mindenekelőtt kölcsönösségi elvet nem lehet felállítani a kisebbségi jogok biztosítása terén. Egyik állam kisebbségének nincs beleszólása egy másik állam kisebbségi és többségi népeinek egymásközti viszonyába. Ami ezt a különleges esetet illeti, a lausitzi szlávok nem szerbek, de azért a dél-