Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A DÁKOK ÉS AUSZTRIA

Magyar Külpolitika • 8 • 24. szám a külsőségekben is, 13 dák falu, hanem a maramuresi latin törzs el bírta lepni dáklatin lakossággal az egész Románia Marét. Akár Ausztria, akár a magyarok voltak ezek az elnyomók, kétségtelen, hogy igen jelesen végezték az elnyomás munkáját, mert az elnyomottak ezer keserves év alatt nemcsak megőrizték nemzetiségüket, hanem az elnyomók uraivá erősödtek, — ha a történet igaz volna. A történeti tény az, hogy a mai Erdélyben a Nagy-Szamos vonalától északra római nyomok eddig nem kerültek napfényre, és különösen Máramarosban semmiféle római település maradványa nem ismeretes, egyetenegy római sír sem akadt a városokban és falvakban építkező, vagy szántóföldeket forgató utódok ásója, ekéje útjába. Ha ez így van, akkor nyilván nem lehetett Máramaros huzamosabb ideig lakóhelye a legvitézebb római légiók kiváló centuriáinak. A Tisza folyó pedig, amelyet a németek neveznek Theissnak, nem a magyarok, a románok pedig Tisa alakban írt nevét a magyaroktól, nem a Tisia nevet használó rómaiaktól tanulták el, nevével éppen arra szolgáltat bizonyságot, hogy a magyarok előbb ismerték meg, mint a Balkán-félszigetről a XIII. században észak felé menekülő románok, akik Máramarosba néhány évszázaddal később jutottak el. Mivel pedig akkor már dákok Erdélyben nem laktak, a szatmárvidéki, avasi „dák" őslakók viselete sem más, mint román népviselet, amely karakterisztikus is, régi is, román is, éppen csak hogy nem dák, hanem Balkánfélszigeti hegylakó-viselet. Az a vád, hogy Ausztria a rómaiak nyomait ei akarta tüntetni, tudvalevőleg teljesen igazságtalan: osztrák tudósok, de magyarok is, vállvetve kutatták az ókori Dácia történetét és emlékeit és nagybecsű értekezésekben és összefoglaló munkákban és térképekben publikálták az eredményeket, mint példáúl azon a térképen, amelyet e sorok írója állított ki az 1911. évi római kiállításon s amely a bel- és külföldi szakemberek osztatlan elismerésével találkozott. önök, a Giornale d'Italia olvasói, méltán büszkék ősi római eredetükre s nyilván nincs egy igaz olasz ember sem, aki restellené, hogy ősei, Romulus és Remus társai pásztorok voltak. Annál különösebbnek találhatják azt, hogy a románok, jóravaló balkáni pásztornép ivadékai, őseik megtagadásával nem pásztorok, hanem római katonák ivadékaiúl szeretnék magukat feltűntetni az idegenek előtt, mert maguk között — Demsusianu 1913-ban kinyomtatott nagyigényű könyve (Dacia preistorica) szerint — ők nem ivadékai a római katonáknak, hanem ősei Romulusnak, Remusnak, sőt az egész görög és római, egyiptomi és európai műveltség tőlük, a románoktól, származik. Eddig a beküldött s máig nem közölt helyreigazítás. Nem panaszkodom érte, de rá akarok mutatni arra az előttem újnak feltűnő álláspontra, hogy a románokat „Ausztria" nyomta el ezer éven át. Vájjon nem azzal akarják ilymódon kicsinyíteni a magyarokat, hogy hiszen a háború előtt ők osztrák elnyomás alatt voltak, őket Ausztriától vette el a győzelmes ántánt, tehát a magyaroknak rajtuk keresnivalójuk nem lehet, mert nem a magyarok hatalmában, nem a magyarok elnyomása alatt voltak a háború előtt, hanem Ausztria elnyomása alatt. Miért követelik tehát a magyarok Erdélyt „vissza", mikor Erdély sohasem volt a magyaroké, hanem a benne lakó ős-románokkal együtt Ausztriáé volt ? Vagy az olaszoknak akart Mantero úr kedvezni ; minket románokat, így tanították őt ki az Anghelescu autójában, a ti ellenségeitek, az osztrákok nyomtak el, azokat gyűlöljük veletek, olaszokkal együtt. A magyarokról, a ti barátaitokról most nem akarunk rosszat mondani. Akár így, akár amúgy, nyivánvaló, hogy a nyugati népek köztudatába azt akarják belevinni, hogy a magyaroknak semmiféle jogaik nem lehetnek, hiszen a háború jót tett velük: ők is felszabadúltak az osztrák elnyomás alól, örüljenek tehát a románokkal, csehekkel stb. együtt új szabadságuknak! Hogy ezt csak hazugsággal lehet megalapozni, az őket nyilván nem zavarja, nekünk mégis az igazság nyilával kell a hazugság kelevényét kifakasztanunk. Feleki M. és Társa angol úri szabósága (2004) Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben Fővárosi fasor-szanatórium Legjobb, legmegbízhatóbb, legelőkelőbb intézet (2012) Budapest, Vilma királynő-út PRÍMA CASA DE1 MONETE E MEDAGLIE Dl BUDAPEST Josef von Sílirmer (2001) V., CsÁlty-u. 8. II. 1. II piu ricco deposito di MONETE e MEDAGLIE di tutti Tempi e Paesi! :-: SCAVl preistorichi e antichi.! :-: COMPERA e VENDITA! Domandate i Cataloghi No. 11 e 12! :-: Per Collettori gratis!