Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - Az Interparlamentáris Unió a Népszövetség képviselőházává alakul át. A magyar csoport beszámoló ülése - Apponyi Albert gróf és Berzeviczy Albert ünneplése - Apponyi az Unió jövőjéről

1928 • 9 • December 1 A háború után cikkeikben és könyveikben lándzsát törtek Magyarország- mellett: Redslob, strassburgi egyetemi tanár, Jean de Bonnefon, Charles Tisseyre, Charles Daniélou, de Monzie Marquis de la Réveliere, Louis Villát, l'abbé Bergey, Aldo Demi-nak, a fiatal genfi publicistának, aki hosszabb ideig élt Magyarországon és számtalan cikkben behatóan foglalkozott a magyar kérdéssel, a télen két könyve fog megjelenni Magyarországról. E kölcsönös magyar-francia szimpátiának számos megnyilvánulását jegyezhetjük fel. Ezek közzé tartozott a Petőfi-centennárium párisi ünnepe, Tournadre tábornok előadása Magyarországról a té Géographie de Parisben, a Bonnefon, Reynold, Tisseyre, de Monzie és mások részvételével 1923 októberében a magyar problémáról tartott konferencia, nemkülönben 1926-ban Henri Bergson tanárnak a magyar tudományos és szellemi munkálkodás támogatása érdekében az egész világ tudósaihoz intézett felhívása. Ezek közé tartozott a másik oldalon a Moliere tricentennárium gyönyörű megünneplése Magyarországon, Jean de Bonnefon ünnepélyes beválasztása a Petőfi Társaságba, stb., stb. Ez a régmúltban és a közelmúltban egyaránt megnyilvánult rokonszenv szilárd alapot nyújt a két nemzet közötti szellemi kapcsolatok fejlesztésére és kiépítésére. Eredményesnek ígérkezik ebben az irányban a francia kormány által Magyarországra kiküldött francia középiskolai tanárok működése, nemkülönben serkentő hatással lesznek a francia kormány által magyar egyetemi hallgatók számára kitűzött ösztöndíjak. Erős támasza ennek az építőmunkának a MagyarFrancia Irodalmi Társaság, amely újabban a modern magyar irodalom termékeinek francia nyelven való megjelentetése érdekében folytat, remélhetőleg célravezető tárgyalásokat. Bizonyos az, hogy ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztése és mélyítése egyrészt hathatósan szolgálná a két ország kölcsönös érdekeit, másrészt azonban jelentős részét képezhetné az egész emberiség egyetemes kulturális munkájának. „\Z INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ A NÉPSZÖVETSÉG KÉPVISELŐHÁZÁVÁ ALAKUL ÁT" A magyar csoport beszámoló ülése — Apponyi Albert gróf és Berzeviczy Albert ünneplése — Apponyi az Unió jövőjéről \ z Interparlamentáris Unió Magyar Csoportja november 21-én tartotta Berzeviczy Albert v. b. t. t., ny. miniszter elnöklésével a berlini konferencia eredményeit ismertető beszámoló ülését. Az ülésen megjelentek többek között: Apponyi Albert gróf, Almási László, vitéz Csanády Frigyes altábornagy, Csontos Imre, Beck Lajos, Dásy Géza, Barthos Andor, Fejér Ottó h. államtitkár, Földes Béla, Görgey István, Kállay Tibor, dr. Kiss István, Lukács György, Lakatos Gyula, Malatinszky Ferenc, Tomcsányi Vilmos Pál, Takáts Géza és még többen a Felsőház és Képviselőház tagjai közül. Napirend előtt Berzeviczy Albert emlékezett meg azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket gróf Apponyi Albert a genfi döntőcsatában elért azon a terrénumon, amelyen az Interparlamentáris Unió munkásai is szerény segítő társai. Apponyi Albert gróf óriási erkölcsi sikere, hogy a Népszövetság, ellentétben előző határozataival, elismerte, hogy az optáns-per még elintézve nincsen és a kérdés egész komplexumát illetően Apponyi Albert gróf oly monumentális beszédet mondott, amely a Népszövetség történetében is emlékezetes fog maradni. Lelke egész melegével üdvözli az Interparlamentáris Unió nevében és kéri maradjon továbbra is szellemi vezére a Csoportnak. Ugyancsak napirend előtt szólalt föl Lukács György is, aki a „legnagyobb" méltó társát, Berzeviczy Albert elnököt üdvözölte abból az alkalomból, hogy most nemrég olaszországi útja alkamával újabb dicsőséget hozott a magyar nemzetnek, és akit oly kitüntetéssel fogadtak, amely kitüntetés csak a nemzetek legnagyobb fiát szokta érni. A napirend során Radisics Elemér főtitkár olvasta fel a berlini konferenciáról szóló részletes jelentését, megállapítva, hogy a magyar csoport berlini szereplése, különösen pedig a lezajlott éles magyar-román vita módot adott a magyar csoportnak arra, hogy — különösen a sajtó messzeható visszhangjában — újból a világ szeme elé tárja a magyarsággal elkövetett igazságtalanságokat. Egyben meggyőzte az Unió vezetőségét arról is, hogy jobban szolgálja a béke érdekét, ha lehetővé teszi, hogy ezek a súlyos problémák nyíltan szóvátétethessenek az Unió közgyűlésein, mintsem ha, túlságos figyelemmel a győztesek érzékenysége iránt, engedi, hogy Európa nehezen gyógyuló sebei, a kényes témáknak mesterséges félretolása következtében, üszkösödni kezdjenek. Hogy ez így van, arra bizonyság, hogy míg az Unió vezetőségét eddig észrevehetően idegessé tették a ma-