Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - A magyar revíziós nagygyűlés visszhangja a külföldön

Magyat Külpolitika . 4 . 23. szám de akármilyen volt, feltétlenül jobb a mai cseh adminisztrálásnál. Amit a lázító és gonosz propagandáról mond, az ugyancsak súlyos ítélet a cseh állam létrejöttéről. Meri ezt az államot tisztán a lázító és gonosz propaganda teremtette meg a Scotus Viatorok és Wigham Steedek propagandája ez a helytelen információkon alapuló propaganda, melyet olyanok folytattak, akiknek fogalmuk sem volt a valódi viszonyokról. Massaryk elnök, mikor Rothermerere, Gowerre és társaikra célozott, saját protektorait találta el. Áz önrendelkezési jog is mese volt, mert sem a felvidéki magyarságot, sem a keleti tótságot, sem a szepesi németeket senki meg nem kérdezte, akiket pedig megkérdeztek, a ruthének, azok Magyarország mellett nyilatkoztak. Ami pedig azt illeti, hogy a csehek nem juthattak magasabb állásokba a monarchia idején a külügyi és katonai szolgálatban, emlékeztetjük Radetzkyre, az osztrák császárságot Olaszországban megmentett hadvezérre, Berchtoid külügyminiszterre, aki Tiszával szemben kierőszakolta a szerb háborút, Czernin külügyminiszterre, Ferenc Ferdinánd egész környezetére, a kabinetiroda M cseh tagjára, a közös pénzügyminisztérium 1253 cseh tisztviselőjére, a 386 magyarral szemben, a közös hadügyminisztérium több száz cseh tisztjére és tisztviselőjére, amikor magyar csak 23 volt, Lobkowitz herceg főhadsegédre, Marterre főhadsegédre, l^otiorek tábornokra, a vezérkar nagy cseh többségére, a sok cseh diplomatára és katonára. Ha mint köztársasági elnök nem tudna ezekről, kérdezze meg önmagát, mint egyetemi tanárt. Abban a minőségében bizonyosan tudja! A MAGYAR REVÍZIÓS NAGGYŰLÉS VISSZHANGJA A KÜLFÖLDÖN \ Magyar Revíziós Liga életében nagyjelentőségű nap volt november 18-ika, amikor Budapesten, 31 vidéki városban és valamennyi nagyobb községben nagysikerű gyűlést rendezett a trianoni szerződés revíziója érdekében. Szinte Magyarország egész lakossága megmozdult, hogy lelkes elszántsággal és mégis méltósággal tüntessen a békeszerződés igazságtalanságai ellen. A legnagyobbszerű gyűlés a fővárosi Vigadó nagytermeiben volt, amelyet a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke, Szontagh Tamás nyitott meg. Az első szárnyaló beszédet Urmánczy Nándor mondotta, majd Lukács György terjesztette be lelkes beszéd kapcsán határozati javaslatát, amelyet a gyűlés elfogadott és megküldött a kormánynak azzal a kéréssel, hogy sürgesse meg a trianoni szerződés revízióját a Népszövetségnél. A határozati javaslat egy példányát megküldötték a Népszövetségnek is. Ugyancsak Lukács György javaslatára a gyűlés üdvözölte Lord Rothermeret, Mussolinit, az olasz miniszterelnököt, Hoovert, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökét, Borah amerikai szenátort, továbbá a magyar ügynek bátor angol harcosait, Newton lordot, Sydenham lordot, Philimore lordot, Buckmaster lordot, Carson lordot, Charnood lordot, Parmour lordot és Sir Róbert Gower képviselőt. Eöttevényi Olivérné nagy tetszést keltő lelkes beszédében a magyar anyákat hívta fel arra, hogy csepegtessék gyermekeik lelkébe a megalkuvást nem ismerő hazaszeretetet és küzdjenek az egyke ellen, mert a jövő boldog Nagymagyarország fájának mentől több fakadó rügyre van szüksége. Végül beszélt még Désy Géza, valamint a munkások nevében Lilin József. Hasonló sikere volt a vidéki nagygyűléseknek is, amely sikerből joggal részt kérhet Fali Endre, a Revíziós Liga ügyvezető igazgatója is, mint a revíziós nap főszervezője. A revíziós nagygyűlések által elfogadott határozati javaslat a következőkép szól: Mivel a Szövetséges és Társult Hatalmak a trianoni békeszerződés megteremtésével figyelmen kívül hagyták a népek önrendelkezési jogát, amenynyiben 13,279.516 lelket, vagyis az összlakosság 63.6%-át választották el Magyarországtól, anélkül, hogy alkalmat adtak volna nekik arra, hogy kinyilvánítsák saját véleményüket: mivel Magyarországnak a világháború előidézésében része nem volt és így a békeszerződésnek ezzel ellenkező megállapítása tévedés, tévesek tehát az összes hozzáfűzött következtetések is; mivel úgy az S. H. S. Királyság, mint Románia és a Csehszlovák Köztársaság, igénybe vették ugyan a trianoni békeszerződés által nekik juttatott előnyöket, de sohasem teljesítették a békeszerződés ama rendelkezéseit, amelyek kötelességet rónak rájuk, nevezetesen nem teljesítették a nemzeti kisebbségek vrédelme tekintetében vállalt kötelességeiket; mivel az utódállamok uralma alá adott negyedfélmilliónyi- magyar nép köztudomás szerint sem vagyoni, sem személyi biztonságot nem élvez, vallási és kulturális életének szabadságában, ősei nyelvének használatában korlátozva van, politikai és gazdasági életében üldözésnek és elnyomásnak van kitéve és erőszakkal akadályoztatik abban, hogy az anyaországban lakó rokonaival és testvéreivel érintkezzék ; mivel a békeszerződés a megcsonkított Magyarországra nézve úgy államéleti, mint közgazdasági és kulturális szempontból elviselhetetlen és tarhatatlan állapotokat teremtett; mivel továbbá a szerződésnek fennállása óta megnyilvánult hatása ellentétben vaj) a vallás, az emberiesség és az európai civilizáció követelményeivel és immár nyivánvaló lett, hogy a trianoni békeszerződés sohasem lehet alapja a rendnek, békének, kulturális munkának és a demokratikus haladásnak;