Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - MERRE ORIENTÁLÓDJUNK?

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 23. szám 1928 december / TARTALOM Oldal Merre orientálódjunk? . . í Massaryk és a békerevizió 2 A magyar revíziós naggyűlés visszhangja a külföldön 4 Gilbert Murray levele 5 Kétféle állampolgárság a délszláv államban . . ti A cseh propaganda fegyverei 7 Barrey Emil: A magyar-francia szellemi kapcsolatokról 8 Az Interparlamentáris Unió a Népszövetség képviselőházává alakul át 9 Poher Bexheft Lilly: Miről beszélnél: Párisban? 11 Lippay Imre: A felvidéki magyarság a Nemzetek Szövetségéhez fordult 12 Délamerikai válságok 12 Országos és járási választások Csehországban . 14 Személyi ügyek az egyiptomi alkotmányharc hátterében 15 Erdélyi levél Iti Rovatok Iti MERRE ORIENTÁLÓDJUNK? A Magyar Külpolitika programmja megalakulása óta az, hogy informatív munkát végezzen, hogy a külpolitikai kérdésekben annyira járatlan magyar közönségnek beszámoljon a külpolitika minket is érdeklő kérdéseiről, de attól óvakodott, hogy irányt jelezzen Magyarország és a külföld kapcsolataiban. Magyarország századokon át nélkülözvén az önálló külképviseletet, a magyar közönség nagyon tájékozatlanul áll a nemzetközi viszonylatok tömkelegében, már ezért is előbb meg kell ismernie ezeket a viszonylatokat, mielőtt valamely irányban állást foglalhatna, másfelől azonban Trianon szörnyű igájában nem is engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy sorsát kifejezetten egy irányhoz, egy államhoz, egy külföldi hatalom politikájához kösse. A mi programmunk az, hogy megélhetési alapot kell először találnunk, akármilyen modus vivendit a szomszédokkal és egyformán barátságos viszonyt kell fentartanunk a nagyhatalmakkal, mert mindegyik jóakaratára rá vagyunk szorulva, hogy eloszlathassuk annak a rosszakaratnak következményeit, mely tíz esztendővel ezelőtt oly megérdemeletlenül zúdult ránk a rosszul informált és félrevezetett szövetséges hatalmak részéről. Annyira természetes és csak egyedül elképzelhető programm ez, hogy feleslegesnek tartottuk hangoztatását, és hallgatnánk vele ma is, ha a napokban nem hangzik el egy olyan felszólalás a magyar parlamentben, melynek jobb lett volna elmaradnia, de ha már elhangzott, elkerülhetetlenné tette, hogy a Magyar Külpolitika is foglalkozzék vele. A kormánypárt egyik tagja, egy egészen kisjelentöségű kérdés tárgyalásánál, a nemzetközi segélynyújtási egyezségre vonatkozó egyezség becikkelyezésénél november 21-én azt a tételt állította fel, hogy Magyarországnak az ellenforradalmi berendezkedésű országokkal kell politikát csinálnia, tehát az olasz szövetséghez kell ragaszkodnia, ellenben nincs semmi várni valója Franciaországtól, melytől a múltban is mindig csak üldözést szenvedtünk, melynek a trianoni szerencsétlenséget köszönhetjük. Erre a felszólalásra Lukács György, volt miniszter, a Magyar Külügyi Társaság alelnöke, a kisebbségi ügyeknek a nemzetközi konferenciákon a legismertebb magyar harcosa, válaszolt másnap, nagyon határozottan állást foglalván amellett, hogy Magyarországnak a nagy francia nemzet rokonérzésére szüksége van és reméli, hogy a francia is meg fogja ismerni igaz mivoltában a magyar nemzetet. Az olasz barátság nem adhat okot arra, hogy ellenszenvvel viseltessünk a francia nemzet iránt és ilyen ellenszenv nincs is Magyarországon. Lukács György felszólalását minden tekintetben magunkévá tesszük, mert ismételjük, Magyarországnak az lehet egyetlen külpolitikai programmja, hogy a felvilágosítás fáradhatatlan munkájával addig ostronolja mindegyik nagyhatalmat, míg a tények kényszerítő erejével meg nem győzi előbb a népeket, mint amelyek hajlamosabbak lépéseiket a megismert igazság alapján tenni meg, azután sokkal konzervatívabb kormányaikat, hogy a Magyarországot ért hallatlan igazságtalanságot tegyék jóvá. Nem azért, mert Magyarországnak szüksége van a trianoni elvakultság revideálására, hanem mert Európának és az egész világnak van arra szüksége, hogy a béke, a nyugalom és az egyetértés helyreálljon, ezek azonban nehezen állhatnak helyre, míg a mostani viszonyok meg nem változnak. Nem mi veszélyeztetjük a békét, mint ahogy a kisantant szeretné feltűntetni, hanem a trianoni igazságtalanság a maga rettenetes pusztító következményeivel, melyek olyan kilábolhatatlan válságba sodorták tíz év alatt egész Közép- és Délkelet-