Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - A kifosztott Székelyföld. Az uj magyar-román optánsper

Magyar Külpolitika • 20 • 22. szám. IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Othmár Kertészeti kiállítás A november 18—23-ig tartandó kertészeti kiállításra a vasúti igazolványok egyszersmind belépőjegyül is szolgálnak. Az igazolvánnyal utazók a jelvényeket a kiállítás területén kapják meg. Az igazolvánnyal Budapestre legkorábban november 16-ának 0 órájától 23-ika 24 órájáig, Budapestről vissza pedig f. évi november hó 18-ának 12 órájától, 26-a 24 órájáig lehet utazni. Az igazolvány lebélyegzendő úgy az oda-, mint a visszautazásnál, valamint a kiállítás pénztáránál. Repülőmenetjegyek érvényessége a cseh vonalakon A csehszlovák államvasutak engedélye alapján az állami légiforgalmi társaság által kiadott repülőjegyek, oly esetben, ha a légiforgalomban zavar áll be, a vasúton is felhasználhatók. Ezt a kedvezményt azonban a külföldi légiforgalmi vállalatok repülőjárataira még nem terjesztették ki. KÖZGAZDASÁG A berlini tárgyalások Románia kölcsönét ahhoz a feltételhez kötötte a Blair-csoport, hogy előbb egyezzék meg Németországgal, mert a német birodalmi jegybank részvétele nélkül a lei stabilizálására nem vállalkozik a nyugati konzorcium. Hónapokig küzdött ez ellen a feltétel ellen a most lemondott Bratianu kormány, igénybe vett minden politikai nyomást a francia kormányon keresztül, de hiába, mert ez éppen olyan elengedhetetlen feltétele maradt a kölcsönnek, mint az, hogy azt az ellenzéki pártok is garantálják. A Bratianu kormány tehát kénytelen volt beleharapni a keserű gyümölcsbe és küldött még a nyáron egy tárgyaló-bizottságot Berlinbe. Ugyanakkor mindenféle engedmények ígérgetésével igyekezett az erdélyi szászokat rávenni, hogy a maguk összeköttetéseivel segítsék elő Németországban a pénzügyi megegyezés ügyét. A kiküldött bizottság tárgyalt, tárgyalt heteken keresztül, a bukaresti kormány pedig minden másod- vagy harmadnap kiadott egy-egy hivatalosnak látszó jelentést a Radó-ügynökség útján arról, hogy Berlinben megkötötték a megegyezést és most már csak a kölcsön aláírása van hátra. A bukaresti független sajtó most már napi mulatságát találta ezekben a berlini helyzetjelentésekben és külön élclapi rovatot nyitott nekik, hogy voltaképpen mi történik Berlinben, senki sem tudta, csak időnként egy-egy németországi lapelszólás világított rá, hogy a német pénzembereknek sehogy sem tetszik a kölcsön ügye és a német kormány egyáltalában nem befolyásolja őket szabad elhatározásukban. Müller Frankén, az új német birodalmi kancellár ki is jelentette, hogy a romániai jelenlegi kormánnyal csak a végső esetben hajlandók megegyezni. Bratianu addig a végső esetig húzta a dolgot. A németek olyan feltételeket szabtak, hogy azok teljesítését maguk is képtelenségnek tartották, csakhogy elriasszák a Bratianu kormányt. E z a kormány azonban kizárólag a leistabilizálás megejtésére kapott megbízást, így töhát ezt a feladatát mindenáron teljesíteni akarta, s görcsösen ragaszkodván a bársonyszékhez, hogy november elsejéig eredményt érhessen a kölcsön terén, elfogadta mindezeket a feltételeket. Az aláírás a bukaresti lapok szerint közvetlen a Bratianu kormány elbocsátásának napján történt, s nagy kérdés, hogy az új kormány elfogadja-e ezt a megállapodást. Arra már nem jutott idő, hogy az üyen áldozattal megszerzett német megegyezés alapján most már aláírhatják Londonban a Blairkonzorciummal a megígért kölcsönt. A berlini megállapodásokról a Dimineata a következőket írja: Románia a következő összegeket követelte Németországtól: 1. a német megszállás alatt kibocsátott Banca Generala bankjegyek fejében 2170 millió aranyleit, vagyis 65 milliárd papirleit. Ennek körülbelül felét jogosnak is lehet állítani. Ugyanis a román lei nemzetközi viszonylatban körülbelül értéke felére esett a megszállás idejében. 2. A német Birodalmi Banknál aranyrúdakban letétbe volt helyezve 91 millió lei, mai értékben 3 milliárd papirlei. Ezt akkor helyezték el még Berlinben, mikor Románia áttért az aranyvalutára. A kilencvenes években volt még ez, s a román nemzeti bank ekkor aranykészletének felét az angol, a német és az orosz állami banknál helyezte egyenlő arányban letétbe. A Bank of Englandnál levő letétből 70 millió aranyleit az angolok beszámítottak Románia hadiszertartozásába, a megmaradt 20 millióért a Bratianu kormány tavaly aranypénzt veretett. Az orosz nemzeti bankban való letét a háború alatt odamenekített aranykészlettel 350 millió aranyleire emelkedett, de ott is veszett teljesen a kommunisták kezén. Jellemző, hogy a Banca Nationala minden kimutatásában készpénz-állományként szerepel a pétervári és berlini letét. 3. 50 milliárd leit követelt Románia a háború alatt Németországnak teljesített szállítások kiegyenlítésére. Ez a szürke meghatározás azt jelenti, hogy ekkora összegre értékelte Románia a németektől a megszállás alatt Romániából kihurcolt gabonát, állatállományt, nyersanyagokat, ruhaféléket, hangszereket stb. Hogy mennyire nem volt reális ez a követelés, mutatja az, hogy új ab-