Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Magyarország lába volt eddig a nyugatnak. a kelet fejének kell lennie ezentúl. Petrides tábornok nyilatkozata - Görög vendégek látogatása Budapesten - A Külügyi Társaság estje

Magyar Külpolitika * 10 • 22. szám A görög vendégek érkezése Mi az tehát, ami bennünket összeköt és ami bennünket, magyarokat boldoggá tesz, hogy Önöket itt találhatjuk ? Elsősorban az az érzés, amely minden európai műveltségű embert Görögország iránt eltölt. Avval a Görögországgal szemben, amely Európát megalkotta és úgy a Keletnek, mint a Nyugatnak civilizációt adott, a hellenizmust és a római civilizációt. Mi, nyugati műveltségű magyarok e civilizáció gyermekeinek, tolmácsolóinak érezzük magunkat, es ez a tradició az, amely bennünket mindenekelőtt Görögországhoz fűz. De talán bizonyos tradició fűzi Önöket is ehhez a síkságnoz, amelyet hullámos dombok szegélyeznek a Duna mentén s amely most annyira" sajátszerűnek tűnik föl Önök előtt. Ha igazat adunk egy új angol iskola archeológusainak, akkor egy sokkal régebbi hagyomány fűzi Önöket ehhez az országhoz. Ezek az archeológusok ugyanis azt* alítják, hogy az Illiás hőseinek ősei, akik Északról jöttek, csak a pannóniai medencéből jöhettek, a történelemelőtti idők e legnagyobb, sűrűn lakott területéről. De nemcsak ezek a régi időkből származó tradiciók fűznek bennünket egymáshoz, hanem a századok hosszú sorának háborús tradíciói is, egy szabadságát hősiesen védelmező, harcos nép rokonszenve, sőt tisztelete, amely még akkor is megmaradt, amikor közvetve ellenfélként álltunk egymással szemben. De hányszor küzdöttünk mi előbb ugyanazért az ügyért, hányszor voltunk Nyugateurópa civilizációjának megvédelmezői! IN agy hagyománnyal bíró nemzetek mindig nagy tisztelettel viseltetnek a mult iránt. De nagy hagyományú nemzetek, tetterős nemzetek is és mint ilyenek, helyes érzékkel bírnak a jelen valóságai iránt. Ezeknek a nemzeteknek erős az élni akarása és ezért helyes érzékkel bírnak a jövő követelményei iránt. És ma a háború utáni nehéz időkben, tekintetünket inkább a jelen és a közeli jövő aktuális kérdéseire irányítjuk. Ezek az érdekek és kérdések vezették Önöket Magyarországba és ugyanezek visznek minket is Görögországba. Termékeink és eszméink kölcsönös kicserélése lebeg szemünk előtt. Hatalmas programm, amely alapos tanulmányozást követel meg. Ezt a tanulmányozást kezdték meg most Önök és azoknak az egyéniségeknek a száma és kiválósága, akiket ma asztalunk körül van szerencsénk üdvözölni, bizonyítja nemcsak előttünk, hanem mindenki előtt, hogy Önök e tanulmányt mily komolyan veszik. Mi is igyekezni fogunk a magunk részéről nekilátni a munkának és Önöknek visszaadva látogatásukat, alapos kutatásunk tárgyává tesszük a modern Görögországot és annak különösen gazdasági téren megnyilvánuló törekvéseit. Én néhány hónappal ezelőtt abban a szerencsében és megtiszteltetésben részesültem, hogy mint ugyanennek a Társaságnak a képviselője, közelről szemlélhettem és megcsodálhattam azt a bámulatos nekilendülést, amely a háború utáni Görögországot jellemzi. Láttam Sokrates városát Athént és Temistokles kikötőjét Pireust, amely ma világviszonylatban is hatalmas kereskedelmi és ipari emporium. Csodáltam a visszahonosítás oly vakmerő vállalkozás sának teljes sikerét. Megragadott a földmívelés fejlődése, új földterületeknek a déli határ mentén egész Krétáig, szorgalmas és szakavatott népesség által való munkába vételét. És láttam új iparágak egész sorozatának megszületését. Kölcsönös törekvéseink elsősorban is a Balkán két oldalán fekvő országaink gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak szorosabbra fűzésére irányulnak. Ugy Görögországnak, a kiváltképen középtengeri országnak, mint Magyarországnak az Atlanti óceán melletti országok e Hinterlandjának, ma az a törekvése, hogy mindinkább ipari államokká váljanak. Ezek a törekvések azonban nem önző törekvések. Amikor mi egymásnak kezet nyújtunk, ez nem történik másoknak a kárára. A mi törekvéseink túllépik a nemzeti kereteket. Egy „új ipari forradalom" időszakát éljük, hasonlót ahhoz, amelynek a mai európai generáció dédapái voltak tanúi a XVIII. század végén és a XIX. elején. Ha azt a kort, a gyapot feldolgozásának, a gőzgépek és elektromosgépek felfedezésének korát az ipar technikai forradalmának nevezhetjük, a mait, amikor egyrészt a közlekedési eszközök oly nagy fejlődésnek indultak, a távolságok megrövidültek s a népesség úgy a régi, mint az új országokban napról-napra szaporodik, másrészt pedig az emberi szolidaritás oly nagy lendületet vett fejlődésében — ezt a kort az ipar szervezkedése forradalmának nevezhetjük. És az öreg Európa, amelynek bölcsőjét az Önök ősei faragták, érzi ennek a szervezkedésnek és a mélyebben gyökerező szolidaritásnak a szükségességét. Önök is, mi is, mindketten ismerjük kölcsönös érdekeinket és annak a célnak az elérésére irányuló munkának szükségességét, amely cél méltó úgy a Nyugateurópa kultúráját megalapító, mint ezt a kutúrát ősidők óta megvédelmező nemzethez. Ebben a szellemben nyújtjuk Önöknek baráti jobbunkat és lelkesen kiáltjuk: Éljen Görögország! Utána Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter emelkedett szólásra és a következőket mondotta: Elsősorban is köszönetet kell mondanom kedves barátomnak, Teleki gróf úr Ő excellenciájának, hogy megtisztelő meghívása folytán alkalmat adott nekem annak a nagy örömnek a kifejezésére, amely eltölt akkor, amikor Önöket hazánk fővárosában üdvözölhetem. Az Önök jelenléte a tiszteletnek és csodálatnak azokat az érzelmeit gerjeszti föl szívünkben, amelyek mindannyiszor elfognak bennünket, valahányszor Görögországról van szó. Antik Görögország, álmaink tárgya, ifjú éveink bálványa, amely felé megmagyarázhatatlan, de ellenállhatatlan erő vonz bennünket, mint az ígéret földje felé, amely szemeink előtt úgy jelenik meg, A Külügyi Társaság vacsorája