Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - Az AGRÁRREFORM ROMÁNIÁBAN ÉS SZERBIÁBAN

Magyar Külpolitika 12 21. szám AZ AGRÁRREFORM ROMÁNIÁBAN ÉS SZERBIÁBAN lyjovember 1-én ül össze Rapalloban Magyarország és Románia kiküldött szakértői bizottsága, hogy közvetlen tárgyalást folytasson a magyar alattvalók erdélyi birtokai kisajátításának nyolc éve húzódó ügyében. Évek óta ismerteti a Magyar Külpolitika ennek a bonyolúlt kérdésnek egyes mozzanatait és valószínűleg sokáig lesz még módunkban az újabb mozzanatokkal foglalkozni. A kérdés maga egyáltalában nem bonyolúlt, sőt nagyon egyszerű és világos: a trianoni béke imperatíve úgy rendelkezik, hogy a magyar alattvalók, vagy akik magyar állampolgárságért optálnak, minden javukat megtarthatják. Románia e nemzetközi garancia ellenére olyan földreformot hajtott végre, melynek során a született és optált magyar állampolgárok minden ingatlanát kisajátították. Ugyanezt tette Besszarábiábam is az angol, francia és olasz állampolgárok tulajdonaival, ezekét azonban később teljes aranyparitásban fizette meg a kártalanítást az illető államok nyomására. 'Csonkamagyarországnak nem volt módjában ilyen nyomást gyakorolni Romániára, a magyar állampolgárok kisajátított földjeiért tehát csak azt a körülbelül, a tényleges érték kétszázaiékának megfelelő kártérítést akarja adni, amelyet az agrár törvény és annak több rendbeli végrehajtási utasításainak sokszor ellentmondó, de mindenesetre félremagyarázható rendelkezései megállapítanak. A döntőbíróság működését tudvalevőleg megakasztotta Románia a román döntőbíró visszahívásával és a Népszövetség, melynek alapszabályszerű kötelessége lett volna, mint már több precedens mutatta is, a semleges pótbíró kiküldése, jogi térről politikaira engedte siklani a kérdést és a döntőbíróság még mndig nem folytathatja munkáját. A többrendbeli népszövetségi tanácsi tárgyaláson Románia képviselője a magyar jogi tétellel szemben politikai tételt állított fel, melv szerint a román földreform szociális szükségesség volt, melynek végrehajtása nélkül kitört volna a kommunizmus Romániában vagy kitörne ezután, ha a parasztságtól visszavennék a neki kiosztott birtokokat. Kártalanítást pedig azért nem tudnak fizetni az elvett földekért, mert ez olyan összeggel terhelné meg Románia úgyis passzív költségvetését, hogy az állam ilyen terhek alatt összeroskadna. Ezzel a döcögő érveléssel szemben október 15-én maga a román földművelési miniszter leplezte le az igazságot, amikor hivatalos jelentést adott ki a Románia területén végrehajtott agrár-reformról. Az általa közölt hivatalos statisztika szerint 1927 végéig (a reformot már 1914-ben befejezték hivatalosan. Szerk.) kisajátítottak az agrár bíróságok összesen 5,962.000 hektár földet, melyből 1,731.768 hektár esett Erdélyre, 1,382.970 hektár Besszarábiára, 70.442 hektár Bukovinára, a többi a királyságra. Ebből a több mint. tízmillió hold terjedelmű földből azonban mindössze 3,440.631 hektárt osztottak ki a parasztság közt, s ebből mindössze 432.567 hektár volt erdélyi terület. Maradt Erdélyben a kisajátított földből 1,299.200 hektár községi legelő és erdő. A magyar állaimpolgárok tudvalevőleg körülbelül 350.000 hold földet perelnek, ami hétszer, nyolcszor is kitelik a miniszter jelentése szerint a parasztságnak ki nem osztott, de a birtokosoktól kisajátított területekből. Az is tudvalevő, hogy ez a községi legelő és erdő cím nem a legpontosabban fedi a fogalmakat, mert hiszen a bukaresti radikális sajtó napról-napra hozza jelentéseit azokról a százezer holdakra menő tartalék földekről, melyeket politikai szolgálatok jutalmazásául visszatartott az állam, hogy estről-esetre az uralkodó kormány bizalmi embereinek bérletül adhassa. Ugyancsak ez a sajtó ezerszámra közli a példákat, hogy a jogos földigénylő parasztság helyett kik kapták meg véglegesen a parcellázott területet: közigazgatási hivatalnokok, csendőrök, postások, városi bizonytalan foglalkozású elemekből rekrutálódott politikai kortesek, de különösen nagy tömegben a földosztást végző agrár-hivatalnoki kar, melynek egy tavalyi miniszteri beismerés szerint 600 tagját zárták el földosztási csalások miatt. Az erdélyi földosztás tehát egyáltalában nem szociális szempontból folyt le és semmiféle szociális szempont nem gátolja a kiosztatlanúl maradt földek, különösen erdők természetbeni visszaadását a megrablott magyar kis-, közép- és nagybirtokosok részére. FŐELÁRUSITÁS: VI., MOZSÁR-UTCA 9. (3003>