Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - A MAGYAR REVÍZIÓS MOZGALOM VISSZHANGJA AZ OLASZ SAJTÓBAN

Magyar Külpolitika 21. szám kos unitarizáló nacionalizmusnak. Mi ellenben azt kívánjuk, hogy bár egész Európa jönne rá végre ezen federalizmus előnyeire, melynek értékét sajnos még svájci honfitársaink közül is sokan lebecsülik. Ahelyett, hogy mindent belekényszerítenénk egy hivatalos és mesterséges állami bürokrácia taposómalmába, mennyivel bölcsebb lenne szabad játékot engedni a természetes erőknek, amelyeket úgy sem lehet elpusztítani, s amelyek nem kívánnak egyebet, mint hogy ők is külön-külön részt vehessenek a közös harc naggyátételének munkájában. Persze, azért nem kell beleesni a másik szélsőségbe, amelylyel sok kis nemzetiség Európából szíves örömest egy széttördelt mozaikot csinálna. Az állam olyan politikai keret, amely nagyon szépen magába foglalhat különféle nemzetiségeket, többféle nyelvet és fajtát. Azonban ehhez szükséges, hogy ezeket a különböző fajokat federalizálja, szövetségbe tömörítse, s ne akarja őket robbanékony keverékké öszszegyúrni. Persze ez igen nehéz feladat, mivel Európa újdonsült államainak nemzeti rögeszméje az egység, a centralizmus, s ezek a nemzetek már csak azért sem hajlandók saját kisebbségeik sorsán változtatni, mivel nem akarnak olyan színezetben feltűnni, mint hogyha ők idegen követeléseknek és presszióknak engednének. Azonban mindezek ellenére szerintünk mégis csak a federalizmus az egyetlen kivezető út a nemzetiségi problémák egyre fenyegetőbbé váló, veszedelmes mocsarából. A MAGYAR REVÍZIÓS MOZGALOM VISSZHANGJA AZ OLASZ SAJTÓBAN Irta: pálóczi HORVÁTH LAJOS 1^ ülönösen hangzik és mégis letagadhatat-*-^-lan tény, hogy az olasz sajtó többet foglalkozik Trianon revíziójának kérdésével,mint a magyar. Nincs egyetlen ország Európában, — még Angliát sem véve ki — amelynek a sajtójában és közvéleményében olyan abszolút egység uralkodna a magyar revíziós mozgalmat illetőleg, mint Olaszország, úgyszólván nem múlik el nap, hogy az olasz lapok, a nagy római és milanói újságok éppen úgy, mint a kisebb-nagyobb vidéki hírlapok Torinótól Barlettáig és Velencétől Nápolyig ne foglalkoznának hosszú, kimerítő és adatokkal bőségesen alátámasztott, nagyszerűen informált cikkekiben a trianoni szerződés folytán létrejött szörnyű állapotokkal: Csonkamagyarország lehetelen, megbénított gazdasági helyzetével, az elszakított területek magyar kisebbségeinek elnyomatásával, az emiatt Európa békéjét fenyegető háborús veszedelemről, s evvel az egész probl-émakomlexummal, amelynek egyetlen lehető megoldását Trianon gyökeres revíziójában látják. Az olasz sajtónak a magyar revíziós mozgalom mellett való egységes állásfoglalását és kitartó harcát a Magyar Revíziós Liga az alábbi legjellemzőbb szemelvények lefordításával és közlésével ismerteti: A Giornale d'Italia egész cikksorozatot közölt az Ausztriához csatolt Nyugatmagyar ország helyzetéről, a burgenlandi magyarok elnyomatásáról, s arról az erőszakos németesítésről, amelyet Ausztria folytat, meghazudtolván és sárbatiporván a demokrácia alapelveit. A Giornale d'Italia cikksorozatának megdöbbentő adataiból kiderül, hogy a „művelt" Ausztria hatóságai nem sokban különböznek balkáni kollegáiktól, a hullarabló utód-államok puskatussal és bikacsekkel adminisztráló oláh, cseh és szerb csendőreiktől. A Giornale d'Italia szerint a burgenlandi Daruvár, (Drassburg) községben a csendőrök egy Ivansics nevű nyolcvanéves öreg embert, mivel az utcán magyarul merészkedett beszélni, annyira összevertek, hogy négy hónapig feküdt a kórházban. Nagymartonban (Matterdorf) két hitközségi tagot ugyancsak a magyarul való beszélés „bűnéért" az utcán összevertek, letartóztattak, nyolcnapi fogházra ítéltettek el és csak fejenként ötezer shilling váltságdíj lefizetése után bocsátották őket szabadon. Egy másik cikkében a fenti lap statisztikai adatok alapján mutatja be, hogy hogyan igyekeznek az osztrák hatóságok tervszerűen kiüldözni a burgenlandi magyar lakosságot. 1920-ban még közel 30.000 magyar lakott Burgenlandban, ezeknek száma az osztrák népszámlálás szerint 1921-ben 24.000-re, 1922-ben 17.000-re, végül 1923-ban már 14.000-re, tehát felére apadt le. Hasonló szellemű az a cikksorozat, amelyet a nápolyi Mattino közöl Italo Zingarelli tollából a csehek barbár, erőszakos, elnyomó és elnemzetietlenítő 'politikájáról. A Mattino szerint a szlovenszkói törvényszékeken kizárólag csehül folyik minden tárgyalás úgy, hogy a magyar vádlottak egy szót sem érthetnek abból, amit róluk beszélnek és amivel őket vádolják. A csehszlovák kormány nem tűr meg őslakosokat sem a közigazgatás, sem a hadsereg vezetőségében. A Csehszlovákiában funkcionáló 34.155 cseh és szlovák tisztviselővel szemben mindössze 10.774 a német, 1.736 a magyar és 162 a ruthén tisztviselők száma. A torinói „Stampában" ugyancsak Italo Zingarelli számol be arról a páratlan perfidiáról, amellyel a csehek Karpato-Russzia autonómiáját elsikkasztották. A csehek ezt a karpato-russziai állítólagos kommunista veszedelemmel, másrészt a ruthén nép politikai éretlenségével próbálják indokolni és mentegetni. „Dehát van-e a békeszerződéseknek olyan pontja — így fejezi be cikkét Italo Zingarelli — amely megengedné egy állam kormányának, hogy kivonja magát a nemzetközi kötelezettségek alól ilyen nevetséges és szubjektív megfontolások alapján? Ha a békekonferencia magáévá tette volna ezt a kifogást (amely a rutének alacsony kultúrájára hivatkozik), akkor nem kötelezte volna kifejezetten Megjelent Dr. Weninger László műve Ára: 4.80 P Kapható a Magyar Külügyi Társaságnál