Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - A TERVEZETT PÁNEURÓPA ÁLLAMAI ÉS NÉPEI

1928 • 19 • Október 16 möry-Laiml László külügyminiszteri tanácsos elmondta, hogy Magyarország szomszédai a vizumkérdésben eddig még nem tettek olyan lépést, amelynek konzekvenciája lehetett volna az, hogy foglalkozzunk a reformmal és éppen mi magyarok olyan helyzetben vagyunk, hogy iniciálnunk nem lehet az ilyen ügyekben. Hat és fél órakor véget ért a hétfői ülés. Havelli vasútigazgató szerint erősen növekvőben van az utasrajok száma, elsősorban az Egyesült Államokból jönnek számosan Európába, de propagandánk még nem megfelelő, késedelmes. Az amerikai rendszerint pontosan összeállítja a programmját elutazása előtt, sőt gyakran már január elején lefoglalja a helyét és informálódik, hová érdemes menni. Persze bizonyos része terv nélkül megy s ezeket még Európában kellőképen meg lehet nyerni. Fontos, hogy a hajótársaságok elhelyezzék az óceáni gőzösökön a képes ismertetőket, de néhány — sajnos — gazdasági okokból, melyeket bizalmasan részletez, nem teszik meg. Szükség volna arra, hogy az Atlantic Transport, a Red Star és White Star Linie, amelyek ott nagy tengeri kereskedelmet bonyolítanak le, megadják erre az engedélyt. Marensich Ottó indítványozta, hogy propagandaanyagok szétosztását jobban szervezzék meg a szállodákban, mert gyakran megesik, hogy elfogy és a pótlásról megfeledkeznek. Bársony Oszkár olyan alapos ismertetőt óhajt, amely úgy az utazási irodáknak és idegenforgalmi hivataloknak, mint az utazó közönségnek megbízható információt adjon. Zilahy Dezső főkép a kisebb államok érdekeinek védelmét tartja szükségesnek a közös propaganda vonatkozásokban és kimerítően megokolja annak a javaslatnak a szükségét, mely az idegenforgalmi szempontból nagy hatalmú államok mellett igazságos arányokat biztosít a kisebb országoknak is. Junód Albert v. miniszter (Zürich) az autó- és idegenforgalom kapcsolatainak kibővítéséről tartott alapos előadást. Kifogásolta, hogy egyes országokban még nincs meg az úgynevezett triptik rendszer, amely az utas hazájában előre megküldött igazolólapok révén minden vámzaklatást fölöslegessé tesz. Dr. Miklós Elemér azt indítványozta, hogy a vámmentességi lapok reformját terjesszék ki az evezősökre is. Végül Tábori Kornél a keletről-nyugatra irányuló idegenforgalomra hívta föl a figyelmet. Bársony Oszkár Tábori javaslatát külön figyelemre méltónak tartja, mert itt mérhetetlen új idegenforgalom lehetőségei nyílnak. KÖZGAZDASÁG A „Magyar Hét"-tel kapcsolatban figyelmükbe ajánljuk az akció rendezőinek azt az ötletet, melyet az „Osztrák Hét" vezetői megvalósítottak. Az osztrák gazdasági egyesületek összeállítást készítenek az összes osztrák gyártmányú árúcikkről, továbbá azokról a cégekről, amelyek ezeknek a cikkeknek árusításával foglalkoznak. Ezt az összeállítást kinyomtatják és 800.000 példányban szétosztják Bécs és a nagyobb vidéki városok háziasszonyai között, természetesen költségmentesen. Azt is figyelmükbe ajánljuk a „Magyar Hét" vezetőinek, hogy a második osztrák hetet karácsony tájára tervezik, amikor a publikum vásárló kedve a legnagyobb mérvű és amikor az osztrák termékek érdekében legsikeresebben lehet propagandát kifejteni. Románia követeléséről Németországgal szemben már említést tettünk e helyen, célszerűnek tartjuk azonban, hogy ebbe a kérdésbe számszerűleg is belemélyedjünk. A követelés, melyet Románia Németországgal szemben támaszt, több természetű. Első helyen kell említeni a német megszálló csapatok lei emisszióit, amelyek az azóta likvidált Banque Générale Roumaine útján kerültek kibocsátásra. Amikor azután a megszálló csapatok kivonultak, a román kormány kénytelen volt ezeket a bankjegyeket beváltani és erre a célra a nemzeti bank pénzügyi támogatását vette igénybe, amiért a banknak még ma is adósa. A német megszálló csapatok által kibocsátott lei bankjegyek öszszege 2,114,727.957.91 leit tett ki, mely összeg a különféle megszálló csapatok között így oszlott meg : Németország csapatai 1,379,302.228.86 Ausztria Magyarország csapatai 628,853.359.01 Bulgária csapatai 100,000.000.— Törökország csapatai 6,572.370.04 leit kaptak. A tárgyalások során Németország ezt a követelést azzal utasította vissza, hogy őt felelősség csak azért az összegért terhelné, amelyet a német hadvezetőség vett igénybe, ezzel szemben azonban Németország az emisszió alkalmával 1,103,441.783.20 márkát helyezett el fedezetképen a Reichsbanknál és ez az összeg Romániának a háború befejezése után rendelkezésére állott. Ha Románia ezt az összeget, melyet neki német részről felkínáltak, annakidején elfogadja, a kárnak jelentékeny része ebből a forrásból megtérült volna. Románia késedelmének tudható tehát be, hogy a fedezet időközben teljesen elértéktelenedett. Romániának további követelése Németországgal szemben az a 750 millió lei, amelyet a bukaresti béke alapján fizetett Németországnak. A versaillesi békeszerződés ugyanis kimondja, hogy a központi hatalmak és volt ellenfeleik között létrejött különbékék folytán teljesített fizetésekért kárpótlás nyújtandó. A harmadik pénzügyi igénye Romániának arra az aranyletétre vonatkozik, melyet a román nemzeti bank még a háború előtt elhelyezett a Reichsbanknál. Ennek a depotnak az értéke 300 millió aranymárka volt. A német kormány álláspontja ebben a kérdésben az, hogy, miután a pénz a román nemzeti bank számláján jóvá volt írva és a követelés, éppen úgy, mint minden márkakövetelés elértéktelenedett, mint minden más esetben, úgy itt is a számlatulajdonos tartozik viselni a kárt. Végül követeli Románia 12 millió márka megtérítését a következő okból: Még a háború előtt vásárolt Németország Romániától lisztet 379 millió márka értékben. A háború kitörésekor az ellenértékből 12 millió márka tartozás maradt fenn, melyet mint ellenséges tulajdont a német hatóságok lefoglaltak. Hogy ehhez a nemzetközi jog szerint volt-e joga Németországnak vagy sem, még eldöntendő. Románia mindenesetre követeli ezt az összeget is. A román követelésekkel szemben azonban Németország is támaszt ellenköveteléseket és pedig követeli a német tulajdonban lévő háború előtti román járadékok megfizetését. Német becslések szerint ez a követelés 350 millió arany leire tehető, amihez hozzászámítandók még a román hadüzenettől számított kamatok, úgy hogy az összkövetelés cca 500 millió aranylei volna. A német és román kormányok között, amint tudjuk,^ már többízben folytak tárgyalások az ügy rendezése céljából, de mindannyiszor eredménytelenül. A Banater Deutsche Zeitung jelenti, hogy a régi Aradi Polgári Takarékpénztár és a temesvári Schwábische Zentralbank fuzionált egy vállalatba, olyformán, hogy már ettől az évtől kezdődően közös mérleggel dolgozik és érdekkörébe vonja valamennyi kis falusi sváb bankot. Az aradi bank a maga tőkéjét 80 millió leire, a temesvári 50 millió leire emeli fel, úgy hogy ezen a 130 millió részvénytőkén kívül a két bank még 200 millió lei tartaléktőkével is rendelkezik.