Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A BÉKEREVIZIÓ ÉS A KISEBBSÉGI KÉRDÉS

Magyar Külpolitika 3. szám lék bele a nép öntudatába, míg valóra váltak. A nép nagy tömegei rendesen nehezen hozzáférhetők. De ha igazán vannak nemzeti ideáljaik amint voltak, egyek is tudnak lenni. A háború utáni memoárirodalomból olvassuk, hogy mily sok önámítás, hiúság és kicsinyes személyi vetélkedés, elfogult önhittség és mily kevés felelősségérzés irányította és döntötte el milliók sorsát. A magyar parlamenti élet alig vonta vizsgálódása körébe a külügy nagy kérdéseit. A szomszéd államok nagy nemzeti evolúciója, a nyugat és kelet versengő nemzetei jelez ték a vihart, de égi jeleit alig vettük észre. A nemzet közérzületét alig foglalkoztatták külügyi problémák. E tekintetben ma is még a kezdet kezdetén állunk. Még maga sabb műveltséggel bíró intelligenciánk előtt is homályosak a létünket fenyegető nagy probléma. Meglepő dilettantizmus, oktalan elszólások, megállapítások jelenségei merülnek fel és foglalkoztatják olykor a világsajtót is nagy kárunkra. Százados mulasztásokat kell itt helyrehoznunk. Ez a lap vállalkozott erre. Külügyi műveltséget akar terjeszteni. Nemzeti köz érzést akar fakasztani a tunyaság és nem törődés sivár mezején, az elhanyagolt magyar glóbuson. Az új Európa gyorsan él. Az események gyorsan követik egymást. A nemzet minden rétegét érintő nagy politikai kérdések oldódnak meg. Mi magunk kell. hogy magunkról gondoskodjunk. Gazdasági termelés kérdései, kereskedelmi összeköttetések, politikai barátkozások és szövetkezések bonyodalmai között egy öntudatos, a maga hivatásával tisztában álló, jövőjében bízó közvélemény kell alátámassza a helyes külpolitikát. Ez az igazi népdiplomácia, amely öntudatosan és felkészülten ellenőrzi és ha kell irányítja vezetőit. A népekre is áll az a mondás, ami a bölcsekre, kik nem akarnak részt venni a közügyek hálátlan intézésében és félrevonulva szemlélik annak nem mindig méltó fegyverekkel vívott harcait. Azt a büntetést szenvedik el. hogy önzőek és könnyelműek irányítása alatt kénytelenek élni és pusztulni. Olaszországot a XIX. század elején Sismondi még a ,,halottak országának ' nevezte, mert halott volt ott minden, emberek, ezredéves romok, a néplélek és remények. És ime a villafrankai béke csalódásai, melyek nem juttatták el Itáliát Lombardiáig és Velencéig, olyan közszellemet teremtettek, a sajtó, szószék, közvélemény olyan nyomásához vezettek, hogy a béke és létező joggal szemben megszületett az egységes Itália* és végre 1919-ben, hatvan év kitartó munkája után az összes olaszok egyesülése. A mű alkotói ész, jellem, hazafiúi erő és kitartás férfiai, ügyes diplomácia voltak, de még inkább az olasz igazságban vetett rendületlen hit, mely utat nyitott az igazi fejlő désnek, mely oly közvéleményt teremtett, amellyel szemben tehetetlen volt minden óvatos okoskodás. Amely nemzet nem ismeri ideáljait, nincs meggyőződve azok igazságáról, nem követ el mindent azok megvalósítására — a pusztuló nemzetek sorsára jut, igazán ,.halottak országává'" válik. A BÉKEREVIZIÓ ÉS A KISEBBSÉGI KÉRDÉS írta ALBRECHT FERENC R

othermere lord akciója tulajdonképen nem egyéb, mint előkészítése a második kiegyezésnek, mellyel a magyar nemzet helyzetét a Duna völgyében vele együtt élő más nemzetekkel szemben tisztázni fogja. 07-ben a nemzet rendezte viszonyát az akkor itt leghatalmasabb külpolitikai faktorral: a dinasztiával; most a dinasztikus princípium jelentőségének elmultával következik a második rendezése: a magyar nemzet az új államalkotási princípiumnak megfelelően rendezi viszonyát a magvarság történeti területén a magyar nemzettel együttélő más nemzetekkel. A magyar békereviziós mozgalom ezen alapon ítélendő meg s építendő fel követendő taktikája. A magyar nemzetiségi politika, melynek 08-as feltevése zátonyra jutott, ne szépítsük a tényt — megbukott. E politikának bukását nincs miért sajnálnunk, mert soha sem volt egységes és céltudatos, önmagában pedig ellentmondó volt (pld. Eötvös—Tisza Kálmán. Bánffy Dezső—Széli Kálmán, Apponyi—Tisza István), a nemzeti evolúció mai korszakában pedig amúgy is — obsoletté vált. A magyar nemzetiségi politika, ha öntudatlanul és ösztönösen is. de szervesen a magyar nemzetből nőtt ki. sőt nemzeti politikánk exigenciái-