Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - Rejtelmes politikai hadmozdulatok Európa keleti részén. Pilsudski útja

Magyar Külpolitika 20. szám nyelvet, azt egy csapással megadta a német megszállás. Visszakapták még genti egyetemüket is, ahonnan teljesen száműzték 1830tól kezdve a flamand nyelvet. A világháború után azonban rettenetes megtorlás következett be: a flamand aktivisták börtönbe kerültek, házaikat pedig a csőcselék kirabolta és felgyújtotta. De a mozgalmat már nem lehetett elnvomni. A nacionalista frontpárt feltartózhatatlanul nyomul előre, benn ül a törvényhozásban és az ifjúság — különösen a diákok — zárt sorokban áll mögötte. Most már nemcsak nyelvi jogokat követelnek, hanem az elnyomott flamand nép teljes szellemi, gazdasági és politikai feltámasztását. Ezt a programmot a parlamentben így jelentették be: — Szabad Flandria, ha lehet, Belgium keretei között, de ha meg kell lenni, akár Belgium nélkül is. Franciaországnak is megvan a maga flamand lakossága, melvet 1848 óta hiába próbált az egyházzal és iskolával elnemzetietleníteni a francia kormányzat: az a nyelv most is él, s ha valami nagy kultúrát nem tud is magának teremteni; van egy flamand nyelvű diáklapja, vannak népházai, melyekben flamand színdarabokat játszanak a műkedvelők és flamand dalokat énekelnek. Évről-évre megjelenik saját népnaptáruk és a De Vlaemsche Stemme olcsó családi néplap egyre újabb meg újabb köröket nyer meg a nemzeti felébredésnek, mely már politikailag is jelentkezik. A franciaországi flamandok megalakították a maguk kisebbségi politikai pártját, mely tagja a Franciaországi Nemzeti Kisebbségek Szövetségének. Eurónában ez a három dialektusa van a németalföldi nyelvnek. A negyedik Délafrikában született meg, ahova 101 napos utazás után 1652-ben kötött ki a holland kivándorlók első hajója. A hollandokat csakhamar németek követték, majd 1688-ban menekülő francia hugenották s ebből a három elemből olvadt össze a bur nép*), mely alig negyedszázadja vesztette el a maga külön álamiságát, amikor két évig tartó háború után az angol túlerő végre is megszállta a köztársaságaikat. A közel 300 éve Afrikában élő telepesek nyelve sok tekintetben eltér az anyaországétól; erősen hatott rá az angol, úgy hogy nyelvtani formáját illetőleg anynyira leegyszerűsödött, mint az. Az A. N. V. jubileumát Délafrikában épen olyan lelkesülten készülnek megülni, mint a holland anyaországban vagy a felszabadulásért küzdő két Flandriában. A búrok is legjobb úton vannak ahhoz, hogy régi politikai függetlenségüket visszaszerezzék. Annyi bizonyos, hogy kisebbségi sérelmeik már most sincsenek. *) Politikai törekvéseikről múlt számunkban emlékeztünk meg. REJTELMES POLITIKAI HADMOZDULATOK EURÓPA KELETI RÉSZÉN Pilsudskl útja ilsudski tábornok, a lengyel diktátor, hat hétig tartózkodott Romániában és csak október 3-án tért haza. Búcsúzóul a román kormány félhivatalos távirati ügynöksége újra biztosította a lapokat arról, amit előzőleg is minden héten újra hangsúlyozott, — tehát senki sem hitt el, — hogy a marsall bukaresti utazása tisztán udvariassági tény volt, mert ha másfél hónapot eltöltött, mint magánember egy szomszéd államban, búcsúzóul kötelességének érezte, hogy annak kormányával megismerkedjék. Pilsudski két órás tanácskozást folytatott a miniszterelnökkel, hadügyminiszterrel, vezérkari főnökkel és a rangidős hadseregfelügyelővel, a külügyminiszter jelenlétében. A világ nem olyan "naiv, hogy elhigyje, hogy épen ezeket az urakat kívánta a lengyel marsall együtt és egyszerre udvariasságával kitüntetni, két óra hosszat az időváltozásról beszélgetve. Bukarestet, de a szomszéd államokat is meglehetősen érdekelte ez az ut és ez a tárgyalás s minthogy hivatalos magyarázatot sehonnan nem lehetett kapni, megindultak a kombinációk, természetesen mind „igen jól informált helyről" szerzett adatok alapján. Az alábiakban. két ilyen cikket ismertetünk, anélkül, hogy bármiben is módunk volna azok adatai felett kritikát gyakorolni. Nem akarunk magunk is beleesni a kombinálgatásokba s így olvasóinkra bízzuk, mit higyjenek ezekből a cikkekből és mit nem. Egyik a Berliner Tageblatt vezércikkeként jelent meg október 4-én. A világtekintélyű és különösen kereskedelmi körök előtt szentírásnak számító Wolff-lap bukaresti beavatott helyről veszi adatait és fejtegetéseit. Visszatér arra, hogy augusztusban és szeptemberben Le Rond francia tábornok, Foch marsall bizalmasa és a francia vezérkar politikai felderítő szolgálatának főembere, végigutazta Csehországot, Lengyelországot, Romániát, Szerbiát és Bulgáriát. Természetesen ő is, mint magánember utazott és Szerbiában a sajtónak nem is volt szabad ottani tartózkodásáról megemlékezni, habár a belgrádi lapok a legártatlanabb francia turistát is különös udvariassággal szoktak üdvözölni. Pedig Le Rond augusztus végén Sándor királynál volt audiencián és ebédre is ott maradt a királynál. Itt végezte be a francia tábornok keleti körútját, melyet Prágában