Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - ROMÁNIA ÉLETPROBLÉMÁI - PÉNZ ÉS POLITIKA

magyar Külpolitika zu. azam ROMÁNIA ÉLETPROBLÉMÁI - PÉNZ ÉS POLITIKA pgy éve elmúlt már, hogy Antonescu Viktor követ különleges megbízást kapott külföldi kölcsönkeresésre és azóta nem telik el egy hónap, hogy fél- vagy egészhivatalosan a kölcsöntárgyalások teljes sikerét ne jelentsék, pénz azonban még mindig nincs, csak pénzügyi szakértő, aki jön-megy Romániában és Erdélyben s helyszíni vizsgálatokat tart bányákban, iparvállalatoknál, megnézi az erdőket, aztán Bukarestben érdeklődik a költségvetés és az állami Jegybank dolgai iránt, azután eltávozik. Most október 6-án újra azt jelentették hivatalosan, hogy a kölcsöntárgyalások véget értek s október 4-én Bukarestbe érkezett a szerződés megkötésére a külföldi pénzcsoport meghatalmazottja. Ugyanakkor azonban a Curentul azt jelenti, hogy Antonescu megtette jelentését a régenstanács előtt, ebben hangoztatta, hogy a tárgyalások november vége előtt nem fejeződhetnek be és a szükséges műveletek lebonyolítása egy évet is igénybe vehet. A külföldi tőkések kilencvenes árfolyamú kölcsönt adnának hét százalék mellett, de nagyon súlyos feltételeik vannak. Mindenekelőtt követelik, hogy az állam a kölcsönből a belés külföldi államszállítókat fizesse ki. Csak a petrozsényi szénbányáknak 200 millió leivel tartozik a román állam a vasutaknak eszközölt szénszállításokért, úgy hogy a bányák most megszüntették üzemüket is. Másik feltétel az, hogy a költségvetés összeállításánál és alkalmazásánál ellenőrző szerepe legyen a kölcsönt adó pénzcsoport szakértőjének. Azt is kívánják, hogy a Banca Nationala még a lei stabilizálása előtt szűntesse meg ipari és földhiteli kötelezettségeit és üzleteit. Állítsanak fel a Banca Nationala mellett külön amortizációs-osztályt és ide folyjanak be az állami monopóliumok bruttó-jövedelmei és egyéb közjövedelmek is és ez az osztály is •külföldi szakértők ellenőrzése alatt álljon. Végezetül eltörlendők mindazok a korlátozások, amelyeket Románia a külföldi magántőkével szemben Romániában életbeléptetett, elsősorban eltörlendő a bányatörvény és a vállalatok nacionalizálási törvénye. Ha ezeket a feltételeket mind teljesíti Románia, anyagilag talán nem lesz hátrányára, de viszont elveszti egyeduralmát a liberális párt, mely olyan mesterien behálózta a maga érdekszövetkezetével az egész államot. Beláthatatlan belpolitikai következményekkel jár tehát a kölcsön, annál is inkább, mert az Adeverul szerint van még egy feltétel: a kölcsönt, illetőleg a stabüizációs törvényt nemcsak a kormánynak, hanem valamennyi politikai pártnak garantálnia kell. A nemzeti parasztpárttól ezt a garanciát máskép meg nem kapja a Bratianu-kormány, csak ha visszavonúl az ország éléről és átengedi a hatalmat. A félhivatalos Vitorul fel is szólítja Maniut, a párt elnökét, szegezze le álláspontját a kölcsön kérdésében, amit már általában úgy tekintenek, mint tapogatódzást abban az irányban, mit csinál a nemzeti parasztpárt a kölcsön ügyében, ha kormányra jut, minthogy eddig párthatározatüag tiltakozott az ellen, hogy a Bratianu-kormány vegyen fel külföldi kölcsönt. Küzdelem a kormányra jutásért A kölcsöntől függetlenül minden jel arra val, hogy Bratianuék ellenzékbe akarnak vonulni és megint biztosítani akarják maguknak az Utódlást. Avarescuék bejelentették, hogy fuzionáltak a Jorga-csoporttal s az új pártszövetség a legádázabb harcot indította a nemzeti parasztpárt ellen, úgylátszik, Avarescu megint vállalta azt a szerepet, amit 1920-ban és 26-ban: hogy megakassza a demokratikus és tömegekkel rendelkező párfok kormányrajutását azzal, hogy ő maga veszi át néhány szál hívével, de a liberálisok titkos támogatásával a kormányt. A múlt hetekben pótválasztásra került a sor Besztercenaszódmegyében s a kormány jelöltet sem állított oda, hanem az Avarescu-párti jelöltet támogatta. Hogy milyen természetű volt ez a hatósági támogatás, eléggé bizonyítja az az egy példa, hogy egy alezredes és egy főszolgabíró, természetesen mindketten szilágyságbeliek, erőszakkal elrabolták a nemzeti parasztpárt főbizalmi emberét, Manu Demeter lelkészképviselőt és autóba dobva Romániába akarták vinni, hogy tébolydába zárják. Petrozsényben sikerült egy erdélyi csendőrtisztnek kiszabadítani az elrablott képviselőt, amikor a benzin kifogyása miatt az autó kénytelen volt megállni. Ez a választási incidens, melyet a liberálisok hihetőleg tervszerűen rendeztek meg, a legelkeseredettebb ellenségekké tette a nemzeti parasztpártot Avarescuékkal. Támadásaikra Avarescu hírlapi köleményekkel felelt, melyekben Vajda Sándort, a párt alelnökét hazaárulással vádolja és zsürÁ elé akarja állíttatni, hogy politikailag kivégezze. Ez az izgalmas hírlapi harc elterelt most minden figyelmet a Bratianu kormánybűneiről: a petróleum-panamáról, a vacarestii fegyház állapotairól, a mondvacsinált kommunista-perről, a cenzúra garázdálkodásáról, magáról a kölcsönügyről is: minden figyelmet megint az ellenzék és ál-ellenzék összecsapása köt le, a nemzeti parasztpárt csak megtépázva kerülhet ki ebből a küzdelemből, úgyhogy a kormányrajutás lehetőségét megint elveszti s ha Bratianuék távoznak is, megint a hűséges helytartó, Avarescu ül