Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 18. szám - EGY NAP A NÉPSZÖVETSÉG 51. TANÁCSÜLÉSÉBŐL

Magyar Külpolitika 18. szám Japánra nézve eddig* kedvező volt, (1927-ben körülbelül 150,000.000 Yennel több követelése volt Japánnak, mint amennyivel tartozott a külföldnek, eltekintve a külkereskedelemtől). A külkereskedelmi stagnálás és az 1923-ik évi földrengés pusztításának káros következményei idézték elő a mult évi pánikot a pénzpiacon, amidőn egymásután függesztették fel a kisbankok fizetéseiket. A Yen esett, sok kliens betétje pedig nagyrészt odaveszett. Aztán pénzszűke következett, amellyel még most is küzködik az ország. Az agrár probléma szintén sürgős megoldást igényel. Több évben, legutoljára tavaly véres összeütközések voltak a földbirtokosok és a bérlők közt, mert abból a kis földdarabból, amit egy-egy kisgazda a földbirtokostól bérel, nem tud annyi jövedelmet előteremteni, hogy a haszonbéren felül önmagát és családját is eltarthassa. Mind e súlyos életproblémákkal szemben jóformán tanácstalan a velünk kitűnő baráti, sőt testvéries viszonyban élő nagy japáni nép, amely f. évi november hóban készül megkoronázni Hirohitó császárt, ki trónralépte után a Shova nevet vette fel. Ez alkalommal több gazdasági és kulturális kiállítás is lesz Tokióban és Oszakában, a gazdasági metropolisban. Az egész világra nézve nagy jelentőséggel bírna, ha az ifjú császárnak és tetterős kormányának sikerülne Japánt a jelzett bonyodalmakból kivezetnie és a távol kelet legszélső pontján tartós békét teremtenie. EGY NAP A NÉPSZÖVETSÉG 51. TANÁCSÜLÉSÉBŐL Irta: DRUCKER GYÖRGY izgalmas szombatja volt a IX. Népszövetségi közgyűlést megelőző 51. tanácsülésnek szeptember 1-én. Arról volt szó, végleg a feledés, az elnemintézettség homályába sűlyesztik-e az immár világhírűvé vált magyarromán optánspert vagy napirendre tűzik, hogy végre a nemzetközi ítélőszék elé kerülhessen. Mikor reggel a Népszövetségi Palota bejárata elé érkezünk és felsietünk az előcsarnokba, ahol a XX. századnak valóban impozáns bábeli zűrzavara fogad, a birtokper legközelebbi sorsának kimeneteléről tiszta kép alig alkotható. Csak annyit látunk, hogy ma ismét nagy nap lesz, a belépőjegyeket szétkapkodják s a közönség csoportosan tódul a valamikor nyugodtabb napokat látott, szállóétteremből tanácsteremmé átalakított barátságos helyiségbe. Pedig a nyilvános ülés nem sokat igér: sablonos jelentések az egyes bizottságok működésének utolsó negyedéről. A mandátumok, a szellemi együttműködés bizottságainak előadói gyorsan hadarják le mondanivalóikat, épúgy azok a tiszteletreméltó férfiak, akik a Népszövetség védelme alatt kötött egyezmények és szerződések ratifikációjára vonatkozó, valamint a magánosok általi fegyvergyártás ellenőrzésével megbízott bizottság munkálkodásairól számolnak be. Mindez oly halk és egyhangú módon történik, hogy nem csoda, ha a hallgatóság fészkelődik, a teremből ki-be járkál s állandóan csacsog. Talán kellemesebb is, ha egy pillantást az érdeklődő publikum felé vetünk. Ha nem is az újságírók soraiban, de mindenesetre feltűnő, hogy a szebb nem igen szép számmal van képviselve. Különösen az utolsó sorokat tarkítják élénk szemforgású bubi- és etonfrizurások, szépek, kevésbé szépek, kedvesek és kevésbé kedvesek, valamennyien azonban egyek abban a gondolatban, hogy másoknak tetszeni akarnak. Déli 12 óra. A tanácsterem közönsége kitódul az előcsarnokba és a kedélyeket ismét izgalom szállja meg. Kezdődik a zárt tárgyalás, most már a nagy nyilvánosság kizárásával." A várakozás nyomasztó órái következnek ezután. Észre sem vesszük, s már benn vagyunk az estében. A Mont-Blanc felől sötét felhők úsznak át a tó fölött.. . kigyúlnak a lámpák... Az előcsarnok méhkaptárhoz hasonlóan csak úgy zsong a sok újságírótól és egyéb érdeklődőtől. A folyosókon hírnökök száguldanak, mindenki tud valami fontosat és biztosat. Egyesek jóslatokba bocsátkoznak, kis és nagy beavatottak alig leplezhető kárörömmel a magyar ügy végleges elbukásáról tudnak. Csak mi, magyarok reménykedünk. Jules Sauenvein „hazánk nagy barátja", kényelmesen nyúlik el egy bőrfotelben, markáns tekintetével mereven bámul a semmiségbe .. . Most Smith Jeremiás, volt magyarországi főmegbizott, jelenleg a népszövetség pénzügyi bizottságának tagja, siet keresztül mosolyogva az előcsarnokon és tűnik el a folyosón. Majd a kövér Amende, a Genfben ugyancsak most ülésező kisebbségi konferencia főtitkára, régi ismerősként (a tavalyi szófiai népszövetségi ligaERSTE BUDAPESTER MÜNZENund MEDAILLENHANDLUNG JOSEF von STÜRMER V., CSÁKY-UTCA S. SZ. II. 1. Reichstes Láger an Münzen und Medaillen aller Zeiten und Lander. + Prahistorische und Antiké Ausgrabungen. * Kauf und Verkauf! Verlangen Sie unsere letzten Kataloge Nr. 11 und 12. + Sammlern gratis. (2001 )