Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

10 kidomborítva. A cikket olvasva, könnyen azt a benyomást kaphatjuk, mintha, az optánsügyben csakis egy szellemi tornáról lenne szó, melyben váltakozó szerencsével az ellenfelek igyekszenek a Tanács kegyét megnyerni. Engedje meg Főszerkesztő úr, hogy ezt helyreigazítsam. Valóban azt hiszi Ön, hogy vállaimon 80 év terhével, évente négyszer keresztül utaznám Európa negyedét — kötelességeimről, munkámról, melyet elhanyagolok és a pihenésről, melynek szükségét érzem, nem is beszélve — egy kevéssé fontos, hogy ne mondjam, komolytalan ügynek szolgálatában ? Nem. Ha valaki az én koromban van és bizonyos tekintélyt kockáztathat, úgy csak komoly megfontolás után határozhatja el magát, hegy egy rendkívül fontos ügynek, mély meggyőződéssel a szolgálatába álljon. Ez a dolog és ez a meggyőződés, semmilyen tekintetben nem képezhet titkot. Háromszáz magyar állampolgárról van szó, nagy- és kisbirtokosok, — főleg azonban kisbirtokosok — akik egy törvényes aktus által, mely azonban a mi felfogásunk szerint a nemzetközi jog elveinek ellenére van, koldusbotra jutottak. A magyar kormánynak feltétlen kötelessége állampolgárainak pártját fogni olyan esetben, mely felfogása szerint törvényellenes rabláshoz hasonló. Ezért támogatja állampolgárainak panaszát, melyet azok a békeszerződésben előrelátott döntőbíróságnak vetették alá. Minden igyekezetük azt célozza, hogy az ügy döntőbíróság elé kerüljön. Ezen igyekezetükben azonban a román kormány mindenképpen meg akarja őket akadályozni, ha nem is azáltal, hogy bíróság előtt igyekezzék igazát bizonyítani, amihez teljes mértékben joga van, hanem, hogy ennek a bíróságnak a működését lehetetlenné tegye. (Majd bizonyos tények felemlítése után, melyet Apponyi gróf már a Tanácsban is elmondott, következőképpen fejezi be levelét.): Meg kell szabadulnunk attól a gondolattól, hogy a Tanács a döntőbíró szerepét töltse be. Ez az elsőrangú testület politikusokból áll, akiknek legfőbb érdekük, hogy hazájuk barátainak érdekeit védjék. Ők semmi körülmények közt sem szabadulhatnak meg ennek kényszerítő hatásától. Egy bíróságnak azonban legfőbb feladata, hogy csakis a jogot és igazságot keresse és ne hagyjon semmi más szempontot érvényre jutni." Hellas rt., Budapest, V- Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)