Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 2. szám - A Bratianu-kormány helyzete

Magyar külpolitika . 14 . 2. szám EGY DIPLOMATA VISSZAEMLÉKEZÉSEI Lesétáltak a Tom-Tom utcai nagykövetségi palotába s vizitkártyájukat beküldték Calica báróhoz. A nagykövet egyedül volt dolgozószobájában, rögtön fogadhatta volna a látogatókat, e helyett azonban az inassal magához rendelte az irodaiönököt és Károlyiéknak kiüzente, hogy szíveskedjenek várakozni. Kitelt tíz perc, egy negyed óra, az irodafőnök még mindig nem távozott. Károlyi Pista elvesztette türelmét és a várószalon ajtajában álló inast megkérdezte, ki van a nagykövetnél. Amikor megtudta, hogy egy alárendelt alkalmazott miatt kell várakozniok, dühbe jött és kifakadt: ,,Mégis csak példátlan neveletlenség, amit ez az ember megenged magának. Gyere, Samu, hagyjuk a fenébe". Teleki flegmatikusán válaszolta: ,,Én már csak kivárom, mert mondani akarok neki valamit'1. Károlyi olyan fölindultán távozott el, hogy az inas jónak látta bemenni a nagykövethez és jelenteni, hogy az egyik úr elunta a várakozást. Calice báró még most sem kapott észbe. Kiadta ugyan a rendeletet, hogy az ott maradt látogatót az inas vezesse be, <le az irodafőnököt nem küldte el. Teleki Samu mosolyogva lépte át a dolgozószoba küszöbét. Calice báró egy lépést lett feléje és hivatalos hangon kérdezte, ter meszelésen németül: — Mivel lehetek szolgálatára? — Semmivel, íeielte Teleki. Csak azért jöttem, hogy megnézzem, milyen az ön ábrázata. A jámbor irodafőnök, aki valamikor manipuláns őrmester volt és úgy tekintett a nagykövetre, mint egy fensőbbséges lényre, szinte elszédült e szavakra. Mert Teleki gróf az ábrázatnak azt a német kifejezését használta, amelyet az állatokra vonatkozólag szokás alkalmazni. Calice báró is elképedt, de mielőtt magához térhetett volna meglepetéséből. Teleki sarkon fordult és elhagyta a palotát. Másnap megérkezett Rudolf trónörökös és Károlyiék elmondták a nagykövettel való kellemetlen kalandjukat, kijelentvén, hogy nem hajlandók vele összejönni. Rudolf felháborodott Calice magaviseletén és megígérte, hogy elégtételt szerez, de kikötötte, hogy Károlyi és Teleki jelenjenek meg a tiszteletére rendezett lakomán. A két magyar úr csak ugyan megjelent és Rudolf trónörökös a banketten csaknem kizárólag velük társalgott, a nagykövetet egyetlen szóra sem méltatta. Calice báró érezte, hogy a két magyar mágnás brüszkirozásának egyéb következményei is lehetnek. Attól tartott, hogy a trónörökös Récsben föl fog lépni ellene. Sietve megírt egy levelet Albrecht főhercegnek, elpanaszolva, hogy a rebellis szellemű magyar mágnások gyűlölik őt Kaisertreu érzelmei miatt és Rudolf trónörököst fölingerelték ellene. Kéri ő császári és királyi fenségét, kegyeskedjék legmagasabb védelmében részesíteni. Az elővigyázat a nagykövet részéről helyénvaló volt, mert a trónörökös Récsbe visszatérte után csakugyan lépést tett, hogy Calice bárót helyezzék szolgálatonkívüli állapotba, vagy nyugdíjazzák. Albrecht főherceg azonban már kinyitotta a védőernyőt pártfogolt ja fölött, informálta a külügyminisztert, Kálnoky Gusztáv grófot, aki — bár ősei Erdélyből, a székelyföldről származtak át Morvaországba — épp olyan feketesárga osztrák volt. akárcsak a krajnai kucséber ivadék, a konstantinápolyi nagykövet. Természetesen nem Rudolf, hanem Albrecht főherceg befolyása érvényesült, aki a trónörököst éppen magyarbarát érzése miatt nem kedvelte. Calice tovább is megmaradt a fényesen dotált konstantinápolyi állomáson, sőt amikor hosszú évek multán nyugalomba vonult, megkapta a grófi címet és a Szent Istvánrend nagykeresztjét. Rudapesten azonban soha nem állott meg utazásai közben. Ki ismeri a spanyol etikettet? A világháborút megelőző évtizedekben is volt néhány magyar politikus, aki szeretett volna külpolitikát „csinálni", kísérletezéseik azonban mindenkor hajótörést szenvedtek. A külföldi udvarok és kormányok szemében Magyarországnak nem volt semmi különösebb jelentősége. Kaptak ugyan információkat a függetlenségi törekvésekről, amelyeket a Kossuth párt hirdetett, de tudták, hogy a külpolitikában csak az történhet, amit Ferenc József és a bécsi külügyminisztérium akar. Ha föllapozzuk a különböző országok