Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 14-15. szám - A DÉLSZLÁV ÁLLAM VÁLSÁGA

1928 • 19 • Augusztus 1 Anglia legnagyobb jogásza a magyar igazság mellett. A Times hosszú nyílt levelet közöl a magyar— román optánsperröl Sir Frederick Pollocknak, Anglia egyik legnagyobb jogi tekintélyének tollából. A levél írója sajnálja, hogy a lordok házában lefolyt vita alkalmával lord Birkenhead nem adhatott gondosabban előkészített választ, hanem csak arra szorítkozott, hogy sértődött hangon tiltakozott az ellen, hogy az olyan kiváló testületről, mint a Népszövetség, fel lehessen tenni, hogy tévedett. Azonban egyetlen dolog egyaránt fontos Budapestre és Westminsterre nézve, tudniillik az, hogy egy ügyet, mint általában bármely a békeszerződésből felmerülhető hasonló kérdést, a szerződések betűjének és szellemének megfelelően döntsenek el. Bármely fél jogosult a bíróság, illetékességét kifogásolni, de az igazságszolgáltatás zavartalan menetének érdekében egy félnek sem szabad saját magát az illetékesség egyedüli döntőbír áj ának feltolni, a bíróság ezirányú döntését visszautasítani, valamint az ügynek másik pártatlan bíróság elé való vitelét megakadályozni. A román kormány pedig ezt tette. A trianoni béke, amely a döntőbíróságot felállította, egyszersmind gondoskodott az esetleges zavarok orvoslásáról is, amennyiben felhatalmazta, sőt felkérte a Népszövetséget az esetleg megüresedett bírói állások betöltésére. Ezt a kötelességet a Tanács nem teljesítette. Az még nem lett volna hiba, hogy a Tanács eleinte közvetíteni próbált a felek közt. A bíróság kiegészítésére vonatkozó javaslat ügyes és okos volt és Magyarország hajlandó volt azt elfogadni, de mivel Románia vonakodott, a Tanács most egyszerűen félreállt, nem tett semmit, mondván, hogy Magyarország visszautasítja ezt, Románia pedig amazt, mit tehetünk ? A válasz erre az, hogy a Tanács a közvetítés eszközeit kimerítve, köteles volna a megüresedett állást betölteni vagy az ügyet az állandó nemzetközi döntőbíróság elé vinni. Erre nézve elég gyakorlati javaslatot hallottunk. Egyébként a Népszövetség nincs teljesen szankciók nélkül. A 16. fejezet 14. §-a szerint a kötelességét megsértő tagot ki lehet zárni. Ha a Népszövetség ebben az ügyben a gyáva tehetetlenség álláspontján marad, akkor ez a második ilyen eset lesz, amely a Népszövetséget alapjában fogja megrendíteni. Az első esetet a levél nem tartja szükségesnek megnevezni. Egy kizárólag a diplomáciai posta közvetítésére szorítkozó Népszövetség jobb ugyan a semminél, de két évvel ezelőtt azt hittük, hogy az igazságnak a népek közti uralmáért harcoltunk. Emlékezzünk csak egy jogi elvre, melyet követnie kellene annak a félnek, amely állítólagos római származására hivatkozik és a másiknak is, amelynek hivatalos nyelve még nemrégiben a latin volt: fides est servanda! Leszerelés szárazon és vizén. Július 3-án tartották meg Le Havre előtt a nagy flottaparádét, Doumergue köztársasági elnök előtt. A Duquesne hadihajón bankett volt, amelyen a különböző szónokok beszéltek a flottaparádé jelentőségéről. Rámutattak arra, hogy Franciország nemcsak hogy újjáépítette flottáját, hanem azt öt év alatt még megkétszerezte. A Cherbourgban 1923-ban megtartott flottaszemlén hat páncélos cirkáló, tizenkét tengeralattjáró és húsz torpedónaszád vett részt, mint elavult hajók. A július 3-iki szemlén megjelent nyolcvan hajó, amelynek űrtartalma összesen ötszázezer tonna. Ezeknek a hajóknak több mint a fele az utolsó évben állíttatott be szolgálatba. Köztük vannak a 8000—10.000 tonnás páncélos gyorscirkálók, a világ leggyorsabb hajói, azután egészen modern 2400 tonnás torpedórombolók, 1400 tonnás új tipusú tengeralattjárók. A már szolgálatba állított új egységek mellett még 120 egység, összesen 300.000 tonna űrtartalommal van munkában. Ezek ebben vagy a következő években, de legkésőbb 1930-ban fognak szolgálatba állni. A szemlén 120 hadirepülőgép is vett részt. KÖNYVESHÁZ Egy magyar könyv visszhangja Angliában. A Külügyi Társaság kiadásában megjelent „Igazságot Magyarországnak" című munka angol fordítása („Justice for Hungary") erősen foglalkoztatja az angol sajtót, amelyből közöljük a következő szemelvényeket: A „Justica for Hungary" c. könyv Magyarország panaszainak kimerítő históriája. Értékes és főleg konstruktív munka ez, amely nagy érdeklődést fog keleteni, akár elfogadjuk a benne hangoztatott nézeteket, akár nem. (Spectator.) Kevés intelligens angol ember van, aki kétségbevonná azt a tételt, hogy Magyarországra nézve olyan sorsdöntő trianoni szerződés, revízióra szorul. A békeszerződés megalkotásánál a politikusok elsősorban Németországgal voltak elfoglalva és Magyarország feldarabolásánál több volt a figyelmetlenség, mint az igazság. De ez csak háborús pszihózis hatása alatt történt, nem pedig brutális nemtörődömség folytán. Ez a könyv hozzá fog járulni ahoz, hogy világosabban és objektívebb módon vizsgáljuk meg ezt a kérdést. (Sunday Times.) A trianoni béke nem válik a konferencia politikusainak becsületére. A magyar királyság teljes területe nem maradhat meg változatlanul, de az a mód, ahogy az új határokat megvonták, nem birja el a kritikát. Nem jártak el sem tudományos módon, sem korrektül, sem észszerűen. Érdemes meghallgatni Apponyi gróf és a könyv többi szerzőjének fejtegetéseit a revízió érdekében. Mindössze egy hatodrészét kérik vissza annak, amit elvettek tőlük és nagyon sok angol örömmel látná, ha így is volna, a béke érdekében, csak az a baj, hogy az utódállamoknál minden békés szó süket fülekre talál. (The New Statesman.) Francia nyelvű magyar történelem jelent meg Párisban. Most jelent meg H. Champion párisi könyvkereskedő kiadásában egy francianyelvű magyar történelem, amely régóta tapasztalt érzékeny hiányt pótol. Szerzője Eckhardt Ferenc dr. külügyminisztériumi osztálytanácsos, a bécsi Magyar Történelmi Intézet igazgatója. A mű címe: Introduction á l'histoire hongroise (Bevezetés a magyar történelembe). Összesen kilenc fejezetben tárgyalja Magyarország történetét. Eckhardt munkájához Louis Halphen bordeauxi egyetemi tanár, neves francia történész írt előszót, amelyben nagy elismeréssel nyilatkozik a könyvről, melegen ajánlja a külföldi tudósoknak a francianyelvü magyar történelem áttanulmányozását. A 179 oldalas munkát gondos nemzedékrendi, kortani táblázatok, királyaink névsora és bő index egészíti ki, azonkívül négy történelmi térkép magyarázza hazánk területi változásait. E munka első kötete egy új vállalatnak, amely Bibliotheque ó ctudes hongroises címen indul meg dr. Baranyai Zoltán szegedi egyetemi magántanár szerkesztésében. Célja, Eckhardt munkájához csatolt prospektus szerint: kiadni franciául Magyarország történelmének minden ágára vonatkozó munkákat. A tájékoztatás szerint sajtó alatt van Cronchon straszburgi egyetemi tanár munkája: Un voltairien de Hongrie: le Comte Jean Fekete. Oeuvres posthumes, mint a könyvsorozat 2. száma. Előkészületben: 3. szám. Melisch János: Magyarország népei a honfoglalás korában. 4. szám. Gróf Teleki Pál: Magyarország politikai földrajza. 5. szám. Petrovics Elek: A magyar képzőművészet a XIX. és XX. században. Eckhardt Ferenc munkájának ára: 12 fr. frank. Kiadta H. Champion párisi tudományos kiadó (5. quai Malaquais, Paris VII). Magyarországi főbizományos: Kir. Magy. Egyetemi Nyomda könyvkereskedése, Budapest.