Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 13. szám - A VENDSÉG A JUGOSZLÁV URALOM ALATT
Magyar Külpolitika 13. szám vén hivatalnok el nem fogad), ha könyörögnek, hogy nyissák meg a határokat Magyarország felé. A szlovén lapok bőven hoznak fel ilyen eseteket és folyton írnak a ,,határon áttekintőkről", akik kitartóan várják a magyarokat. „A vendség legnagyobb ellenségei nem a kommunisták, nem a liberálisok, nem az anarchisták és mem is a pokol ördögei, hanem a „mazaron"-ok, akik visszakívánják a magyar uralmat", írja az egyik lap. Az amerikai vendek. Az Amerikába vándorolt vendek, főleg Bethlehem, Pittsburgh, Allentown, Palmerton, Steelton, Bridgeport, Newark, NewBrunswick, Perth-Amboy, Chicago és Cleveland városokban telepedtek le, ahol az oda kivándorolt magyarokkal igen jó társadalmi közösségben élnek. A csehek és a szlovének ismételten a legkülönbözőbb módon megpróbálták, hogyan lehetne a vendeket a maguk szférájába vonni, ez azonban nem sikerült nekik. Az amerikai vendek okos vezetői mindig vissza tudták tartani honfitársaikat ettől a lépéstől. Különösen erős ostromnak és sokszoros becsmérlésnek voltak kitéve az 1917-ik évtől kezdve, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy az Egyesült-Államok is belépnek a világháborúba az Entente oldalán. Mikor azután 1919-ben megérkezik a szomorú hír, hogy a jugoszlávok megszállták a vendséget, az amerikai vendek széleskörű mozgalmakat indítottak szülőföldjük érdekében. 1920. febr. 13-án a Bethlehemben élő vendek telegrammot küldtek a Legfőbb Tanácshoz, amelyben a vendség megszállása ellen tiltakoznak. Ugyanez év június havában megalakul az Amerikai Magyar Vendek Szövetsége (Hungárián Wend's Federation of America) és értesíti a magyar kormányt, hogy az amerikai vendek továbbra is hívek maradnak Magyarországhoz. 1921. febr. 13-án Bethlehemben megalakul a Vend Nemzeti Tanács (The National Council of 20.000 American Vends and Ali The Vendic Societis and Churches of America), amelynek gyűlésén kimondják, hogy Jugoszláviának a vendségbe való hatolását jogosnak el nem ismerik. 1921 márc. 9-én a Vend Nemzeti Tanács egy memorandumot küld a vendség érdekében az amerikai kormánynak és az Entente hatalmak képviselőinek. 1921 június 22-én a Magyar Vendek Nemzeti Szövetsége is küld memorandumot az amerikai külügyminiszternek és az Entente hatalmak képviviselőinek. 1921 nov. 11-én kilenc nagyobb amerikai városban vend nemzeti gyűlések tartattak, amelyekből a Vend Nemzeti Tanács titkárát, dr. Stiegler Ernőt felszólították, hogy az elfogott és bebörtönzött vendek érdekében járjon közbe. 1921 november havában dr. Stiegler Ernő Washingtonban a leszerelési konferenciára érkező államférfiakat a vendség kérdésében informálja. 1922. március havában a Vend Nemzeti Tanács kábeltelegrammban felkéri az olasz külügyminisztert, hogy a Genua városában ülésező Nemzetek Szövetségénél emelje fel szavát oly értelemben, hogy a vendség csatoltassék vissza Magyarországhoz. Az amerikai vendek egyébként is kifejezték Magyarországhoz való ragaszkodásukat. Magyar nemzetiszínű zászlót csináltattak maguknak, a világháborúban elesett vend hősi halottaknak Tótfaluban és Apátistvánfalván szép emléket állítottak. Az amerikai vendeknek ezt a megható magyar hűségét még magasabbra fogjuk értékelni, ha meggondoljuk, hogy 1920 után Amerikában a munkások között, (kik közé az amerikai vendek legnagyobb része tartozik), Magyarországról a leggonoszabb hírek voltak elterjedve. Az előadott objektív adatok, tények és események talán a kétkedőt is meggyőzhetik arról, hogy ha valamikor eljő az az idő, amikor illetékes faktorok számbaveszik a népek akaratát, törekvését és valóságos helyzetét, akkor a kis vendségnek vissza kell térnie ezeréves hazájához. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető: Drucker György dr. A berlini interparlamentáris konferencia. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja Berzeviczy Albert v. b. t. t., nyug. miniszter elnöklésével június 26-án látogatott ülést tartott, amelyfen a többi között megjelentek: Lukács György, Nagy Emil, Kállay Tibor, Puky Endre, Almássy László, Földes Béla, Orosdy Fülöp báró, Hunyady Ferenc gróf, Gaál Jenő dr., Egry Aurél, Mátray Rudolf* Vojnits Miklós báró, Putnoky Móric, Görgey István, Lakatos Gyula, Oberhammer Antal, Szabóky Jenőr és még sokan mások. A csoportülés, tekintve, hogy a berlini konferencián a magyar csoport arányszáma szerint 13 hivatalos taggal szerepelhetünk, Berzeviczy Albert elnököt bízta meg, hogy a jelentkezettek közül ezeket a hivatalos tagokat kijelölje. A német kormány késedelmes megalakulása miatt a német csoport még nem küldötte meg a konferenciára vonatkozó részletes tájékoztatót, miért is ezt a magyar csoport a jelentkezetteknek körlevélben fogja megküldeni. Puky Endre felvetette az eszmét, hogy a magyar csoport tagjai használják fel az alkalmat egy németországi körutazás megtételére. Az utazás technikai lebonyolítására a MÁV. nádorutcai menetjegyirodája vállalkozott. Végül Radisics Elemér főtitkár tett jelentést a parlamentárizmus válságával kapcsolatban megindított ankét ügyéről. Az Unió ugyanis ezt a problémát a berlini konferencia napirendjére tűzte és a jogi bizottságnak a prágai bizottságban elfogadott javaslatát a magyar csoport hozzászólás végett elküldötte a csoport valamennyi tagjának, úgyszintén a tudományos világ néhány kiváló képviselőjének. A csoportülés felhatalmazta a főtitkárságot, hogy a beérkezett válaszokat, az utólagosan beérkezett válaszokkal együtt kinyomathassa és a tagok rendelkezésére bocsássa. A berlini konferenciára a következők jelentkeztek: Antal Géza ref. püspök, Almássy László és felesége, Berzeviczy Albert, Beck Lajos és felesége, K. Bedő Sándor egy családtaggal, Brezovay László és felesége, Biró Pál, Dabasy Halász Móric és felesége, Désy Géza, Erdélyi Aladár, Farkas Tibor, Fábián Béla és felesége, Fitz Artúr, Gratz Gusztáv,