Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 13. szám - A VENDSÉG A JUGOSZLÁV URALOM ALATT

1928 Július t A VENDSÉG A JUGOSZLÁV URALOM ALATT írta MIKOLA SÁNDOR ke öviden le kell írnunk azt az életet is, ** amely a vendségben, a jugoszláv uralom alatt folyik. Ezt az életet nyelvi és gazdasági harcok és a teljes bizonytalanság jellemzi. A jugoszláv kormány a vendséget a hármas királyság szlovén részéhez csatolta, azonban a horvátok is igényt tartanak rá, azért, időnként újból és újból felmerül a vita a vendség hovátartozandósága felett. A horvátok arra hivatkoznak, hogy a vendség birtokáért horvát vér folyt, (mert a jugoszlávok első, de visszavert behatolásánál főként horvát csapatok szerepeltek), ellenben a szlovének egyetlenegy puskalövést sem tettek a vendség birtokáért. Hivatkoznak továbbá arra, hogy a vend nyelv oly kevéssé azonos a szlovén nyelvvel, mint a hollandus a némettel s hogy a vendek számtalanszor megmutatták, hogy nem is akarnak szlovének lenni. Megvádolják továbbá a szlovéneket azzal, hogy elvakult sovinizmusukban a vendséget el akarják szlovénesíteni (Obzor, 1926. jul. 6. és 19.). Ezzel szemben a szlovének arra hivatkoznak, hogy a békekonferencia a vendséget egyenesen nekik ítélte és hogy a vend nép lassanként megtanulja a szlovén nyelvet, ellenben a horvát nyelvet nem érti közülük senki (Szlovenec, 1921. jul. 22., 1926. jul. 12., Murska Straza, 1921. jul. 1.). Az áldatlan békeszerződések által teremtett viszonyoknak egyik legsajátságosabb jelensége az, hogy a vend nép harcot kénytelen folytatni a nyelvéért. A vend nyelv szláv nyelv ugyan, de igen erősen különbözik a szlovén nyelvtől, azonkívül meglehetős irodalma is van: a biblia, katholikus és protestáns énekeskönyvek, katekizmusok, imakönyvek, elemi iskolai tankönyvek, naptárak és néhány szerény keretekben mozgó heti és havi lap alkotják ezt az irodalmat. Egyéb irodalmi szükségleteit a vend nép a magyar irodalom által elégíti ki, hiszen a megszállás előtt a jobbmódú vend gazdák budapesti napilapokat járattak. A megszállás után a helyzet gyökeresen megváltozott, úgy a magyar, mint a vend nyelv proskribálva lett, de a vend nyelv talán még jobban, mint a magyar. A szlovén hatóságok az összes hivatalokba szlovén embereket ültettek oly bőségesen, hogy jelenleg ezt a területet talán 10-szer annyi hivatalnok igazgatja, mint a magyar uralom alatt és mindezek a hivatalnokok a legfőbb feladatuknak tekintik a vendség elszlovénesítését. Az összes vend nyelvű községekben népiskolai tannyelv a szlovén (a magyar nyelvű községekben meg van engedve a magyar nyelvű tanítás), még a vend nyelvű katekizmust is eltiltották és helyébe szlovén katekizmust, illetőleg a protestánsok számára egy általuk (hevenyészve fordított új szlovén nyelvű katekizmust állítottak be. A vend nép illetékes tényezői ez ellen ismételten tiltakoztak, az ügyet a belgrádi parlamentben Brodar képviselő is szóvátette, többek között azt is kijelentve, hogy ezekkel az intézkedésekkel Jugoszlávia elvesztette azt az erkölcsi és jogi alapot, amelyen állva a vendséget a maga számára kérte (Novine, 1921. máj. 15.). Az új helyzet igen súlyos gazdasági válságot is hozott magával és pedig nemcsak olyanfajta gazdasági válságot, amilyen most Európa minden részében uralkodik, hanem olyant, amely a vendség gazdasági alapjait teljesen megsemmisítette. Már évszázadokkal ezelőtt szokássá vált az, hogy a vend munkások Magyarország beljebb fekvő uradalmaiba jártak mezőgazdasági munkára, főleg aratásra. Erről a szokásról az 1829-ben megjelent „Croaten und Wenden" című könyv is ismételten említést tesz. A háború előtt évenként átlag 6000 vend munkás kereste meg így a kenyerét. így vált csak lehetségessé a vendség nagyon sűrű népességét táplálni. Az új helyzet folytán a vend nép igen jelentékeny része elvesztette megélhetésének évszázadok óta megszokott alapjait és a munkával szerzett magyarországi gabonának elmaradása a gazdasági élet többi ágait is, különösen a virágzó baromfi- és állattenyésztést elsorvasztotta. Egy új gazdasági helyzetre való berendezkedés pedig sok ideig tart, nyomorral és konvulziókkal jár. Az új helyzet folytán előállott gazdasági helyzet nehézségeit a kormány még tetézte azzal, hogy az agrárreform folytán szétosztásra kerülő földeket nem a vendség lakosainak juttatta, hanem azokra a tengermellékről szlovéneket telepített be. Hogy a vendség gazdasági helyzete mindezideig össze nem omlott, csak azért van, mert az a rengeteg sok szlovén hivatalnok, kiket a legszélsőségesebb soviniszta politika e vidékre állított, fizetésének nagyrészét itt költi el. Azonban a sokféle válság a szlovének lelkében mégis a bizalmatlanság érzetét keltette fel és a „mazaron" fogalmát fejlesztette ki. A ,,mazaron" nem a magyar ember, hanem a vend ember, ki kitartóan vágyódik Magyarország után. Ha a vendek a képviselőválasztásokban nem vesznek részt, ha a jugoszláv zászlót nem tűzik ki, ha a tűzoltóegyesületek régi zászlóit nem akarják kicserélni, ha magyarul beszélnek, magyar isteni tiszteletre mennek, gyűléseken magyarul felszólalnak, magyar könyveket olvasnak, magyar nóták mellett mulatnak, mindezek súlyos esetei a „mazaronsztvo"-nak. De a „mazaronsztvo" az is, ha a vendek a v%end irodalom megalapítójának 200 éves születési évfordulóját ünneplik, ha népszámláláskor „vend"-eknek diktálják meg magukat, (amit persze a szlo-