Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - Ne higyje senki, hogy az optánspör aktái befejeződtek. A Népszövetség jubiláris tanácsülése - Apponyi Albert gróf nyilatkozata

1928 . 3 • Június 16 lcntés a szentgotthárdi ügyet valódi jelentőségére csökkentette le, az természetesen nem tetszett a kisantantnak. De ezzel a hármasbizottság megtette kötelességét és a szentgotthárdi incidens ügyét végleg eliminálták a tanács napirendjéről, a népszövetség mellé rendelt újságírók legnagyobb örömére. A lengyel-litván kérdést elhalasztották a szeptemberi ülésre, mivel a világ legkisebb külügyminisztere, Valdemaras, mintán kedvezőtlen döntést seitett, a tárgvalás előtt való napon szép csendesen elhagyta Genfet. Maradt az optánsügy. A tárgyalások kedvezőtlen előjelekkel kezdődtek. Stresemannt von Schubert helyettesítette, aki ugyan elsőrangú jogász, de úgy látszik, nem ismeri eléggé az optánsügyet. Viszont a kis Paul Boncour annál jobban ismeri azt román megvilágításban. Boncour büszkén jár-kel a Népszövetség folyosóin s úgy tesz, mintha a béke apostola volna, holott a háború alatt ő mondta a legtüzesebb beszédeket és igen erősen exponálta magát, amikor az általános hadkötelezettség tárgyalása során a nők bevonásáról volt szó. Jelenleg Boncour, a román kormány ügyvédje, egy agrárperben, melvet Frigyes királyi herceg indított Bománia ellen. És ez a Boncour. akiről mindezt mindenki jól tudta Genfben, igazi ügyvédi fogással, de az ügyvédi etikával nehezen összegveztethető módon segítő kezet nyújtott a román hazugságok bebizonyításához. Aguero Y Bethancourt elnök tervébe, úgy tudják, Boncouron Titulescon kívül más nem is volt beavatva. A magvarok már akkor rosszat sejtettek, amikor Titulesco a hátamögött ülő Antóniádé miniszterrel először szóbeli, majd később papírra feljegyzett üzeneteket küldött a tárgvalás tartama alatt Boncomnak és mikor így nem értették meg egymást, akkor Titulescu hirtelen felugrott helyéről és maga ment Boncourhoz. Közvetlen ezután következett be az elnöknek az a jogtalan lépése, mely szerint az optánsügyet befejezettnek nyilvánította a tanács előtt. Ezzel a puccsal a román külügyminiszter éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit akart. A Népszövetség komoly politikusai, legelsősorban pedig Chamberlain azon a véleménven vannak, ho<?v az ilyen lépés, mint aminőt Titulesco előkészítet, a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy lerombolja a nemzetek szövetségének tekintélyét. Viszont mások arra gondolnak, hogy nagy bajoknak kell lenni Bomániában és igen nagy bizonytalansággal kellett a román külügyminiszternek az optánsügy tárgvalás elé nézni, ha kénytelen volt ilyen eszközökhöz folyamodni. Apponyi gróf az ülés után levelet intézett a tanács elnökéhez, melyet Bethancomi titkos ülésen olvasott fel. Titulescu a levél felolvasása után szót kért. amit meg is kapott, de mielőtt beszédébe kezdhetett volna, Chamberlain a következőket mondta neki: — Tisztelt kollégám, beszélni ugyan beszélhet, de meghallgatni nem fogjuk. A rendesen végtelenségig udvarias angol külügyminiszternek váratlan és nagy feltűnést keltett szavai élénken mutatják, mennyire eljátszotta a román külügy miniszter kisded játékait a világ közvéleménye előtt. Apponyi Albert grófot ellenben változatlan tisztelettel és szeretettel veszik körül a Népszövetségben és mindenki sajnálja, hogy éppen ennek az ősz és tiszteletben álló politikusnak kellett egy ilyen rosszakarattal előkészített, balkáni puccsnak a középpontjába kerülni. Azok, akik a Népszövetség ügyeit szívükön hordják, aggodalommal néznek a jövő elé, mert félős, hogy a mostani tanácsülés alkalmával kapott sebet nagyon nehezen fogja a Népszövetség kiheverni tudni. A tárgyaláson az egész magyar delegáció résztvett. Walko külügyminiszter és Szterényi József báró, továbbá Hevesy miniszterrezidens, Gajzágó László, Egry Aurél, Baranyai Zoltán, Lakatos Gyula képviselő és Wladár Ervin titkár mind a teremben vannak. Csáky gróf, a magyar delegáció igen szimpatikus tagja, fáradhatatlanul fogadja a hozzáforduló érdeklődőket és újságírókat, hogy megadja nekik a szükséges felvilágosítást. Apponyi gróf e sorok írójának a tárgyalások után a következőket mondta: — Természetes, hogy visszatetsző volt a Népszövetség június 8-iki ülése alkalmával megnyilvánult az a törekvés, hogy a Tanács az ügyet magára nézve befejezettnek nyilvánítsa, anélkül, hogy a pótbíró kijelölésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett volna. Még visszatetszőbb az a körülmény, hogy ez a jelenlevőknek általános hallgatása következtében azoknak legalább is külső hozzájárulásával történt, akikre eddigi magatartásuk szerint számíthatni véltünk. De azért nem kell ennek a kellemetlen epizódnak fontosságát túlozni és minden körülmények közt meg kell óvni a hidegvért, amelynek az eddigi kedvezőbb helyzetek kialakulását is köszönhettük. Én az ülés végén bejelentettem, hogy amennyiben a Titulescu által kezdeményezett és valóságos színpadi berendezéssel bejelentett egvezkedési kisérletek nem sikerülnek, a magyar kormány fenntartja magának a tanács szerződéses kötelezettségének, a pótbíró kijelölésének ismételt követelését, minden fórumnál és minden alkalommal, ahol és amikor az lehetséges. Ilyen pedig sok van. Ne higyje tehát senki, akár barát, akár ellenfél, hogy az ügy aktái be vannak fejezve, ez csak akkor lesz meg, ha illetékes bíró Ítélete fejezi be az ügyet. Addig a seb nyitva marad a Népszövetség testén és legfeljebb üszkösödést okozhat, ha alkalmas módon idejekorán be nem hegesztik. Tehát újra mondom: Ma nincsen másról s/ó, mint egy nagy hadjárat hullámzásában pillanatnyilag beállott kedvezőtlenebb eltoló-