Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 2. szám - A MAGYAR KULTÚRPROBLÉMA

1928 január 16 hatatlanságával. Ezt az álláspontot egyébként Apponyi gróf Genfben igen hatásosan képviselte. — Ha Genfről és a népszövetségről beszélünk, nyomban felvetődik a kisebbségek problémája. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek a megoldása egyenesen előfeltétele Kelet- és Déleurópa tartós békéjének. Azoknak az államoknak azonban, amelyek, mint Németország és Magyarország, a mostani helyzetet bírálják és elítélik, magától értetődő kötelességük, hogy a saját területükön élő kisebbségeknek mindazokat a jogokat megadják, amelyeket idegen területen élő nemzeti kisebbségeik számára kiküzdeni kívánnak. Beszélgetésünk további folyamán Németország bel- és külpolitikai helyzetére tértünk ki. Nagyjelentőségű tárgyalások küszöbén állunk, Franciaországgal a Rajna-vidék kiürítéséről kell tárgyalnunk — mondotta Rheinbaben báró — s ezeket a tárgyalásokat most készítjük elő. Másrészt elő kell készítenünk a Daves-tervezet közeledő revízióját is pénzügyi és gazdasági szempontból és a törekvésünk főleg ara irányul, hogy Németország hadikárpótlásának összegét véglegesen fixirozzák. Mindez persze nem történhetik meg máról holnapra, már csak azért sem, mert ez a kérdés más nagyjelentőségű, súlyos problémákkal áll szoros kapcsolatban, mint például a szövetséges hatalmak eladósodásával, az amerikai elnökválasztással és egy egész sereg nemzetközi pénzügyi kérdés megoldásával, úgyhogy egy-két-három évig terjedő időszakkal is számolnunk kell. Egyben persze azon fáradozunk, hogy Németország általános helyzetét megjavítsuk, teljes egyenjogúságát számára biztosítsuk, másrészt pedig belpolitikai helyzetünkben olyan gazdasági és közigazgatási reformokat kell megvalósítanunk, amelyek magával a nagy politikával szerves összefüggésben állnak és Németország további boldogulásának egyenesen előfeltételét ielentik. XA MAGYAR KULTÚRPROBLÉMA írta: DRUCKER GYÖRGY G

rabowsky nagyszerű lapja, a berlini Zeitschrift für Politik, legutóbb külön füzetben adott helyet a magyar kulturproblémának. Az értékes tanulmányban Weber Artúr abból indul ki, hogy a magyar kultúra akárcsak az északi, az olasz, német stb., általános európai jellegű, bár honi sajátosságai folytán bizonyos különállása feltétlenül megállapítható. A magyarok története Európában a IX. században kezdődik, amikor Kelet többi primitív népeivel szemben már igen nagyfokú fejlettségről, az európai Nyugattal szemben azonban még meglehetős elmaradottságról tesznek bizonyságot. Szinte a csodával határos a magyar kultúrának az az alkalmazkodó tehetsége, mellyel a már említett nemzeti különállása és egyéni sajátossága dacára a külföld különböző kulturáramlatait és elemeit, származzanak azok a szlávságtól, Velencétől, a német-kereszténységtől stb., befogadni képes volt. Magának a kultúrának tág fogalma különböző összetevők eredménye, melyek egymást szorosan átszövik, egymásra kölcsönösen hatnak, ugyanakkor azonban külön egyéni életet élnek. Ezek a komponensek: a civilizáció, a művelődés, a szellemiség és az irodalmi fejlődés, melyek külön életével és fejlődésével a magyar kulturtörténelemben először a XV. században találkozunk. A civilizáció mindinkább szélesebb néprétegeket hódít meg, a magyar művelődés pedig, mely a társadalom felsőbb köreiben (papság, nemesség, polgárság) eleinte inkább nyugateurópai nemzetközi tartalommal terjedt, Korvin Mátyás idejében olasz hatásra nemzetközi jelentőségre tett szert, másrészt a nyugateurópai hatásoktól erősen átszőtt nemzeti irodalmi fejlődését indította meg. A XVII. század a magyar művelődési erők és az idegen nemzeti befolyások együttes továbbfejlődésének a kora, melyen tulajdonképen a mai magyar kultúra is nyugszik. A továbbiakban szerző a mai magyar kultúrára gyakorolt német, francia, angol és olasz hatásokat ismerteti, és a statisztikára is támaszkodva megállapítja, hogy dacára annak a szívélyes és állandó viszonynak, mely a magyar és porosz kulturkormány jelenlegi intézői között fennáll, melyet sorozatos, a két ország kultúráját kölcsönösen ismertető és terjesztő előadások tartásával és intézmények létesítésével állandóan mélyítenek, a német kultúra befolyása Magyarországon lényegesen csökkent. Legélénkebb bizonysága ennek, hogy a német könyvimport, a háború előtti állapotokkal összehasonlítva, a tizedére csökkent. Okát ennek nem a magyar könyvolvasó intelligencia gazdasági válságában, mely szerinte az utolsó esztendőben valamelyest enyhült és a közönség érdeklődése jó könyvek iránt ismét emelkedőben van, hanem abban a körülményben látja, hogy az a céltudatos német kulturpropaganda. mely a központi hatalmak izoláltsága alatt a világháborúban érte el a kulminációját. úgyszólván teljesen abbamaradt. Amellett ma már