Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 11. szám - Az OLASZ-SZERB VISZONY KIÉLESEDÉSE

I 1928 Június 1 szerbek eszén, a szerb segítséggel diadalmaskodó Ahmed Zogut megnyerte magának és kiirthatatlanul megvetette lábát az olasz befolyás egész Albániában. A szerbek nem kapták meg, aminek reményében a horvát érdekeket elárulták s a horvátok, bár azóta a kormányba is bekerültek átmenetileg, soha hozzá nem járultak a nettunói konvencióhoz. Május 30 és 31-én folyt a szkupstinában az elkeseredett vita a nettunói konvenciókról. Egyelőre még nem a ratilikálásról volt szó, hanem a parasztdemokrata koalíció sürgősségi indítványáról, hogy a kormány vonja vissza a szkupstinából a javaslatot. A vita során Marinkovics Volya külügyminiszter azt a meglepő kijelentést tette, hogy sem Olaszország nem kívánta ezeknek a konvencióknak ratitikálását, sem idegen hatalmak, de még a most tárgyalás alatt levő külföldi kölcsön feltételéül sem szabta meg senki. Szóval a belgrádi kormány teljesen a maga jószántából állt elő kétévi szünet után a ratilikálási készséggel. A külügyminiszternek erre a nyilatkozatara ugyancsak rácáfol a nyugati sajtó. A londoni Daily Telegraph vezércikkben állapítja meg, hogy a londoni pénzpiacon a Szerbiának nyújtandó kölcsön feltételéül elsősorban a nettunói egyezmények ratitikálását kötötték ki. A belgrádi kormány ezt meg is ígérte, de otthon rettenetes vihart támasztott sajátmaga ellen. A Newyork Herald azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország közösen gyakorolt nyomást Szerbiára a ratiíikálás érdekében. Ezt a barátságos tanácsadást a napokban bezárult tangeri konferencia végén határozták el Párisban, de angol és amerikai pénzemberek, mint Szerbia barátai, ismételten figyelmeztették a belgrádi kormányt, hogy addig nem számíthat stabilizációs kölcsönre, míg az Adria kérdésében Olaszországgal meg nem egyezett. A Financial News már azt is tudja, hogy a ratifikálás miatt kitört szerbiai zavargások kedvezőtlen hatást gyakorolnak Belgrád kölcsönére, amelyet a szerb kormány hónapok óta már véglegesen elintézettnek jelent. Az angol szaklap szerint senki sem fog olyan országnak pénzt kölcsönözni, amelyben a beruházások biztonságát folytonos zavargások veszélyeztetik. . Még ha békésen intézik el a mostani incidenseket, akkor is jóidéig elhúzódik a kölcsön felvétele. A szerb külügyminiszter nyilatkozatával szemben tehát biztosra vehetjük, hogy igenis angol hivatalos, vagy legalább is pénzpiaci nyomásra kerültek ezek a konvenciók újra a szkupstina elé. A belgrádi független lapok azonban ezenkívül még belpolitikai okokat is emlegetnek. Nevezetesen a Vukicsevics-kormány a radikális centrum és a Pasics-frakció ellenszenvével sehogysem tud megküzdeni, a támadások egyre fokozódnak s éppen a régi Szerbia legtipikusabb politikai csoportjai részéről. Marinkovics, aki a demokrata párt egyik képviselője, ebben a hibrid koalíciós Esmond Harinsworth arcképe, sajátkezű aláírással kormányban, mely a szerb centralizmust csak a bosnyákok és szlovének támogatásával tudja fenntartani, a többi újterületi pártok rohamával és a régi királyság legnemzetibb csoportjainak ellenszenvével szemben, állását nem tartja elég szilárdnak és új pártalakulatot tervez. A radikális elégedetlenekből, a demokrata párt hozzászító csoportjából és a parasztdemokrata koalícióból akarja összehozni ezt az új pártszövetséget, amely erősebb többségre számíthatna a szkupstinában, mint a mostani kormánykoalícióban. A szlovéneket és bosnyákokat ugyanis éppen úgy megkapná, mint bármely más kormánypárti alakulat, mert hiszen a szlovének és a bosnyákok rég rájöttek, hogy rájuk nézve csak egyetlen politika teszi elviselhetővé a belgrádi centralizmust: az a politika, ha maguk is résztvesznek a kormányban, ennek fejében saját területükön szabadkezet biztosítanak maguknak. Így mindkét terület állam az államban s ha törvényesen nem is, de a gyakorlatban több önrendelkezési jog birtokosa, mint az ellenzéki Horvátország. Marinkovics tudja, hogy a horvátokat, akik most a parasztdemokrata koalícióval egyesültek, a nettunói konvenciókra meg nem kaphatja soha. Ezeknek a konvencióknak ratifikálása örök Damokles-kardként lebegne a horvát-szerb koalíció felett, t ehát legokosabb most már előre ratifikáltatni, aztán a Radics és Pribicsevics-szövetség akadálytalanul bevonulhat a kormányba.