Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - A FÖDERALISTA FRANCIAORSZÁG

Magyar Külpolitika 10. szám amely csak most tudja és látja, hogy a Duna medencéjében egy élni akaró dicső múltján lelkesedő, jelenében szorgalmasan dolgozó, jövőjében rendületlenül bízé) magyar nemzet él. Sokat tehet a jól megszervezett idegenforgalom, mert a látogató azzal megy vissza hazájába, hogy van Magyarország, van magyar nemzet. A mai kis országunkban nem mutathatunk oly nagy számban grandiózus természeti szépségeket, művészi alkotásokat, kulturális intézményeket, mint megcsonkításunk előtt. De ami megmaradt, az is méltó az idegen nemzetek érdeklődésére és talán felkelti azt a helyes véleményt, hogy mily szép lehetett és mily szép lehetne az egész Magyarország, ha annak egy csonkja is ennyi szépséget nyújt. Puky Endrének nagy tetszéssel fogadott beszéde után Gray képviselő köszönte meg az üdvözlést, elismerve, hogy ha van ország, amelynek joga van panaszkodni a trianoni békeszerződés igazságtalanságai miatt, akkor ez a jog elsősorban Magyarországot illeti meg, amelynek jelenlegi határai sem jogi, sem történeti, sem pedig természeti szempontból nem megokoltak. Ámbár a sors útjai kiszámíthatatlanok, mégis reméli, hogy Magyarországnak igazságot fognak szolgáltatni és a sors az igazságért folytatott küzdelemben a magyar és az olasz nemzetet egymás oldalán fogja találni. A lelkes tapssal fogadott szavak után az ülés az elnök zárószavával ért véget. Megjelenlek a többi között Durini di Monza gróf olasz követ, Georgevits olasz katonai attasé, De Astis követségi titkár, Wimmersperg Frigyes báró államtitkár, Pignatelli herceg a budapesti olasz fascio vezére, Lukács György v. b. 1.1., Lobmayer Jenő, fővárosi tanácsos, Guilleaume Árpád és Bálás György altábornagy, Glück Frigyes, Gömöry-Laiml László miniszteri tanácsos, Miklós Elemér vezérigazgató és még többen mások. A fényes ülésről távolmaradásukat kimentették: Huszár Károly nyug. miniszterelnök, Samarjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója, Ripka Ferenc főpolgármester és Bánó Dezső Balatonfüred, Gyógyfürdő vezérigazgatója. Űjirányú idegenforgalmi akciók. Újabban a legnagyobb budapesti hotelek vezetői is igyekeznek közérdekű szolgálatokat tenni az idegenforgalom kapcsolataiban. Hosszú éveken át külföldön élt, Anglia, Olaszország, Amerika, stb. luxushoteléinek élén Marenchich Ottó, a Hungária- és a Dunapalotaszálló vezérigazgatója, aki az olasz idegenforgalmi vezérek budapesti tartózkodása alkalmából a következő érdekes információkat adta a Magyar Külpolitikának. — Mindenekelőtt konstatálni óhajtom azt, hogy az idegenforgalmi érdekeltségek és a szállók közt mindenütt szoros kapcsolat fejlődik ki. Nem is lehetséges, hogy egyik a másik nélkül nagy eredményeket érjen el. Ami az olasz kapcsolatokat illeti, már tavaly első, római ankétünkön kifejtettem, hogy bármily kicsiny ez a mi országunk, a turizmusban mégis tényező, kivált Olaszországra nézve. A magyar jó patrióta, de a természetében rejlik, hogy nagyon szeret utazni. Fővágya pedig délre, sokszor kivált az olasz tengeri fürdők és az örökváros — Róma etcrna' — felé viszi. Meg kell értetFővárosi fasor-szanatórium LegjoBB, íegmegBtzBatóBB, fegeíöüefőBB intézet Budapest, Vilma királynő-út nünk az olaszokkal is, hogy a magyar vendég nemcsak Csonka-Magyarországból jut hozzájuk, de az igazságtalan béke által elcsatolt területekről is. Ezek olyan testvéreink, akiknek szíve magyar marad s ha útrakelnek, rendszerint előbb az anyaországba jönnek és innen vonulnak tovább. Ha átlépik a külföldi határt, büszkén nevezik magukat magyarnak s ha egyelőre el is vesztették, meg nem tagadják az igazi hazát. Meg kell értetnünk odakint, hogy ha izolált sziget is a mienk Európában a latin, angolszász és szláv nemzetek között, olyan szilárd faj marad, amellyel érdemes számolni, politikai és idegenforgalmi relációkban egyformán. Nyilvánvaló, hogy az idegenforgalom és a szállóipar erősen fellendült az utóbbi időben, akár a technikai vívmányok, akár a propaganda révén. A film és a rádió mind nagyobb befolyással van a propagandában valamennyi társadalmi rétegre s fokozza azt a vágyat, hogy minél inkább megismerjük a világot. Kultúrfeladat lett az utazás. Ezért a közlekedő intézmények egyik legsürgősebb problémája, hogy rendezkedjék be a tömegekre. Többet tudjon szállítani: ez a ma főfeladata. Másrészt pedig az, hogy a szállókban minél többet lehessen elhelyezni. Mélyreható reformokra van szükség a közlekedés terén. Hogy mást ne említsek, meg kell változtatni a három-osztály rendszerét. Egy osztálylyal több kell. Viszont luxus-osztályt kívánnak sokhelyt, — azzal a komforttal, ami egyelőre csak Amerikában van. Éppen Olaszország, amely a világ idegenforgalmának oly nagy tényezője, kell, hogy a legelsők közt foglalkozzék az említett reformokkal. Konkrét javaslataim ezek: Találjanak módot arra, hogy az Olaszországból Németország felé gravitáló idegenek figyelmét Budapestre felhívják. Továbbá arra, hogy Velence—Trieszt—Fiúmén át Budapest—Bécs felé, valamint Trieszt— Pragerhofen át a Balaton mellett Budapest— Bécs felé kell inkább a közlekedést irányítani. Előny ez reánk nézve, hogy az idegen megismeri országunkat s a szomszéd országnak semmi kára ebből. Igyekeztem is olasz barátainkkal megértetni, hogy két órai többletért az idegen két szép fővárossal többet lát. Proponáltam továbbá, hogy Magyarországgal szemben barátságosabbá váljék az egész eljárás. Szüntessék meg a szigort a szállóipari alkalmazottainkkal szemben, akik Olaszországban akarnak elhelyezkedni. Hisz eddig jóformán egyetlen módja volna ez a viszontszolgálatnak. Szívesebben is megy a magyar oda, ahol a pincér magyar. Persze ennél jelentősebb problémák is várnak megoldásra. Egyrészük még nem érett meg, de most nálunk objektív módon tanulmányozták és meg vagyok .róla győződve, hogy Olasz- és Magyarország közt, úgy mint más