Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - Egy nagyszabású életpálya. Rothermere lord életrajza

1928 5 május 16 Természetesen nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy már Rothermere lord fellépése előtt is akadtak kiváló és igazságszerető fér­fiak, akik Magyarország megcsonkítása ellen harcba szálltak, így elsősorban Nitti, volt olasz miniszterelnök, Newton lord, a megbol­dogult Bryce viscount, Francis Kellor, Borah szenátor titkára, aki a határmegállapítás le­hetetlenségéről könyvet írt, a franciák közül elsősorban Armand Tisseyre, aki „Erreurs Diplomatiques" című könyvében ostorozta a magyar határok felállításánál megnyilvánuló politikai rövidlátást, De Monzie szenátor stb. Mindezekre a férfiakra szintén örök hálával fog visszagondolni Magyarország, azonban ezeknek működése együttvéve nem vert fel akkora port, és nem váltott ki olyan óriási visszhangot a világsajtóban, mint Rothermere lord akciója. Rothermere lordnak publicisztikai zsenia­litásával, hatalmas összeköttetéseivel és a vi­lág egyik legnagyobb szabású, gigantikus mé­retű sajtóvállalatával sikerült pár hónap alatt a világérdeklődés központjába állítani a ma­gyar kérdést. Amint a világsajtóból megálla­pítható, — Portugáliától, Kínáig és Kanadától, Argentínáig az egész világsajtó a magyar prob­lémával foglalkozik. Budapestről, amelynek azelőtt még a létezéséről sem tudtak, sok ame­rikai, sőt európai országban, vagy a legjobb esetben Bukaresttel tévesztették össze, most egyszerre napról napra bámulatosan jól infor­mált cikkek jelennek meg a legtávolabb eső és a legexotikusabb országok sajtójában is. Rothermere lord ezen nagyszabású sajtó­előkészítés s a világ közvéleményének kellő­képen való felvilágosítása után, közben meg­szervezvén és egy táborba tömörítvén a ten­gerentúli magyarságot is, akciójának kilence­dik hónapjában egy hatalmas lépéssel haladt előre célja felé. 1928 márciusában Olasz­országba utazott és március 21-én sikerült Mussolinit, a negyvenmillós olasz nemzet ve­zérét a revíziós eszme számára megnyernie. Március 21-e a második pirosbetűs nap Csonka-Magyarország történetében. Ekkor hangzott el a Duce szájából az első ..hivata­los" nyilatkozat, a trianoni határok revíziója mellett, amelyet pár hétre rá megerősített Bottai államtitkár, a Duce egyik legbizalma­sabb embere is Pesten jártában, leszögezve, hogy a nyilatkozat maradék nélkül kifejezi Mussolini gondolkozását. Ez a Rothermere-akció június 21-től már­cius 21-ig terjedő rövid kilenchónapos első szakaszának mérlege, melynek aktívája az idő rövidségét tekintve, óriásinak mondható. Rothermere lordnak kilenc hónap alatt sike­rült öntudatra ébresztenie és egy táborba tö­mörítenie az egész magyarságot, sikerült fel­keltenie az egész világ érdeklődését a magyar probléma iránt, sikerült megnyernie egész se­reg kiváló politikust és tudóst, annak a gon­dolatnak, hogy a Magyarországgal történt igazságtalanság Európa békéjének veszedel­mét jelenti, s hogy éppen ezért azt orvosolni kell. Sikerült egy negyvenmillós lakosságú nagyhatalom hivatalos köreit is a revíziós eszme szolgálatába állítania és sikerült végül annyira kiemelnie Magyarországot külpoliti­kai izoláltságából, hogy ma már Magyarország nemcsak hogy újra tényező lett az európai politikában, hanem — amint azt már a német­országi és nyugateurópai sajtó is elismeri — a Duna medencéjében bekövetkezendő új kon­stelláció kialakulásánál egyenesen vezető­szerepre hivatott. . . . Egy szerződés nem lehet sírbolt. A világ­történelem sohasem ismert örökké tartó szer­ződéseket. .. MUSSOLINI. 1928 március hó 27-én Rothermere lordhoz inté­zett szavai a magyar revíziós törekvésekre vo­natkozólag. GYULAFEHÉRVÁR UTÁN M ájus 6-án lezajlott néhány óra alatt a háromnaposra tervezett gyulafehérvári kongresszus, mely nemzetgyűléssé proklamálta magát s izgalomban tartotta egy héten keresz­tül a világsajtót. Amit a kongresszus össze­illése előtt jósoltunk, az mind pontosan be­teljesedett. Üres fegyvernek bizonyult, nem­hogy megrendítette volna a Bratinau-kormány helyzetét, hanem megerősítette, A világsajtót szenzációhajhászó újságírók riasztó hírekkel töltötték meg, napokon keresztül izgalomban tartván a világot, hogy menetel-e negyedmillió erdélyi paraszt Bukarest ellen és mit csinál, ha odaér. Belgrád, a hű szövetséges bocsátotta ezeket a híreket világgá, melyekről természe­tesen nem lehet megállapítani, hogy csak az újságírók fantáziájának szüleményei-e, vagy szerb illetékes tényezők is befolytak gyártásuk­hoz. Egy kára mindenesetre lesz Romániának ezekből a hírekből, az, hogy konszolidált adós­sági kötvényei negyvenhatra leestek London­ban, a főhitelezőnél, tehát már névértékük felét sem érik meg. Hogy ilyen körülmények között akad-e idegen pénzember, aki újabb román kölcsönt jegyezzen, nem igen látszik valószínűnek. A romániai nemzeti parasztpárt mindössze egy éve alakult a királyságbeli parasztpárt és az erdélyi nemzeti párt fúziójából. Az erdélyiek vezére, Maniu Gyula lett, a közös párt elnöke ; a parasztpárti Michalache tanító, aki ezt a pár­tot közvetlenül a világháború befejezése után megszervezte, az egyik alelnöki állást kapta meg. Maniunál határozatlanabb, késlekedőbb

Next

/
Thumbnails
Contents