Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 9. szám - A FRANCIA VÁLASZTÁSOK

Magyar Külpolitika 9 szám személyével s előrelátható volt az is. hogy a „poinearéizmus", tehát a pártszempóntok félretételével a közgazdasági talpraállásért való nemzeti összefogás gondolata fogja dominálni a választási harcot. így is történt, amint azt már az eddigi eredmények is igazolják. Poincaré pénzügyi diktatúráját az ország megszokta, eredményeit ellentelei sem tagadhatják le. valamint azt sem, hogy a Poincarét megelőző kartellista rezsim pénzügyi kísérletezéseit nehezen bírná ki még egyszer a francia közgazdaság. Tisztában vannak ezzel a mérsékelt baloldali pártok, elsősorban a radikálisok, akinek támogatását Poincaré főleg a laikus iskolai oktatás biztosításával s a belső kormányzatnak úgy bal-, mint jobbfelé való mnniciőzus semlegességének fenntartásával tudta megnyerni. Ami a másik nagy problémát, a német kér dést illeti, Poincaré itt is megtalálta a módját annak, hogy lehetővé tegye a baloldali polgári pártoknak a nemzeti egység melletti kitartását. Nem tekintve azt, hogy mint miniszterelnök beszédeiben állandóan a békepolitika mellett nyilatkozott s mintegy tüntetőleg dokumentálni akarta ezzel elsősorban Németország leié. hogy ma már nem a „Ruhr embere", a most lefolyt választási kampány során Carcássone-ban tartott beszédében valóságos aranyhidat igyekezett építeni egyrészt a francia baloldal, másrészt Németország felé azzal a félre nem érthető célzattal, amelyet a thoiry-i terv megvalósításának lehetőségére nézve tett. amikor nyíltan a Briand-féle „détente et entente" politika mellett vallott hitet. A Ruhrtól Thoiry-ig bizony elég nagy utat tett meg Poincaré . . . Ne felejtsük el végül azt sem, hogy igen jelentős szerepe volt a francia választásokban a németországi választásoknak is. Talán nem cSalódunk, ha föltesszük, hogy a francia baloldal jobb szerette volna, ha a német választások előbb folynak le. mert remélte, hogy erős balratolódást eredményeznek a német politikai életben ,ez pedig a francia baloldal választási kilátásait nagy mértékben emelte volna. Miért, miért nem, a francia választások megelőzték a németországit. így azután majd a német választásokon fogjuk megfigyelhetni a francia választások kimenetelének elkerülhetetlen hatását . . . Amikor Poincaré két év előtt a szeszélyes hangulatú párisi utca éljenzése közepette bevonult a kamarába mint miniszterelnök, egy szélsőbaloldali képviselő ezt kiáltotta feléje: — Önt csak akkor látjuk, ha baj van! S valóban így áll a dolog. A háborús Franciaország ielke Poincaré volt. érdemeit törvénybe iktatták. A háború pedig ma is folyik, csak más eszközökkel s más ellenfelek ellen, mint 1914-től 1918-ig. Poincaré ebben a háborúban is a kormánykeréknél áll. s az. hogy ott áll, azt jelenti, hogy ő, a háború embere, részt kér abban a harcban, amelynek immár nem a győzelem a bére, hanem annál sokkal nagyobb, magasabb, szentebb valami: az igazi béke. . . . Minden program, minden párt e's minden jeíszó annyit ér, amennyit a nemzet nagy ügyének, a Békeszerződés reviziójának Sasznáíni tud. RASSAZ KÁROLY országgyűíc'si képvisefő. A képviselőházban 1928 március 28-án tartott beszédéből. ANGOL VITA A SZLOVÁK PROBLÉMÁRÓL T

ájékozásai meg kell emlékeznünk az előzményekről. Chesterton nagynevű angol írónak ,,G. K's Weekly" világhírű hetilapja tanulmányt közölt a ..szlovák problémáról" Dudléy Héathcote neves angol publicista tollából, még pedig főképen azoknak a tapasztalatoknak az alapján, melyeket Héathcote szlovenszkói utazása alkalmával szerzett. Hogy megfigyelései alaposak és következtetései tárgyilagosak voltak, ezt annak idején Hlinka {apja, a ..Slovák" is elismerte. A nevezett lap azonban kifogásolja Héathcote ama kijelentését, hogy ..ha most szavazásra kerülne a sor. akkor a szlovákok Magyarországhoz való csatolás mellett nyilatkoznának". Megtudjuk érteni, hogy a prágai köröknek a helyzet ilyen megvilágítása az angol közvélemény előtt sehogysem tetszett. Megszólalt tehát az angol sajtóban Capek Károly cseh író s ellensúlyozni akarta Héathcote cikkének hatását. Olyan fölényes gesztussal tette ezt, hogy Hlinka „Slovák"-ja sem hagyhatta megjegyzés nélkül s konstatálta, hogy bizony a ..slovák probléma" tényleg létezik és megoldásra vár. A csehek megszólaltatták erre régi barátjaikat is. Scotus Viatort és Wickham Steedet, hogy Rothermere lord akcióját diszkreditálják. Ezekre a cikkekre azután maga Héathcote is válaszolt. Közben valahogy sürgőssé vált Benesnek utazása Párisba. majd Londonba. Nemsokára a/után híre szállt, hogy Hlinka is Londonba utazott. Szándékait bizonyára csak a legmeghittebb híveivel közölte, éppúgy rcint 1919. év szeptember havában, midőn Jehlicskával és Mnohellel Párisba indult, hogy a világ sorsának intézőinél súlyos panaszt emeljen a Szlovenszkőt megszálló csehek ellen, akikben csalódolt s akiktől szeretné szlovák népét megszabadítani. Mint tudjuk, a csehek Hlinkát