Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 9. szám - A bánhidai Állami Vasmű

Magyar Külpolitika 9. szám A BÁNHIDAI ÁLLAMI VILLAMOSMÜ írta DR. TEMESVÁRY IMRE országgyűlési képviselő, a pénzügyi bizottság előadója T

echnikai alkotások közül aligha volt egy is annyira a laikus közönség érdeklődésének előterében, mint a most meginduló dunántúli állami villamosítás és annak központja, a Bánhidán létesítendő állami villamos erőmű. Noha a kormány ezt a kérdést sohasem tekintette másnak, mint műszaki és gazdasági problémának, s ezt a felfogást illetékes helyekről ismételten nyomatékkal hangoztatták is, az egyszerű és átlátszó igazság teljesen elhomályosult abban a ferde megvilágításban, amelybe ezt az ügyet a színfalak mögött öszszeiitköző helyi és gazdasági érdekeknek sikerült helyezniük. Az elhomályosító eszközök között nagy szerepet játszik a „Talbot" név, amely kellő fantasztikus beállítással igen alkalmas volt arra, hogy „politikumot", „angol oktrojt" és más hasonlókat lehessen a dologba belemagyarázni. Ezért mindjárt cikkem elején hangsúlyozni kívánom, hogy Talbot úr sem nem generális, sem nem admirális, sem mérnök, sem pénzkirály, sem vezérigazgató, hanem a The Power and Traction Fináncé Co. egyik alkalmazottja. Ő nem hozott ide sem tervet, sem pénzt, nem ad ,,Talbot-kölcsönt"\ nem épít Magyarországon semmiféle „Talbotcentrálét". Ő üzeneteket hoz és visz cége megbízásából, mint számosan mások, akik ugyanebben az ügyben járnak Magyarországon. Ezért hagyjuk el az ő nevét és nézzünk végig egy kicsit a dolog hisztorikumán, amely mindjárt más színben fogja feltüntetni az egész ügyet. A dunántúli villamosítás tervét Verebély László középítési tanácsos vetette fel és dolgozta ki még 1923-ban. A terv megnyerte Walkó Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter tetszését is, aki megvalósítását még ugvnnabban az évben felajánlotta egy amerikai pénzcsoport budapesti képviselőjének. Az amerikai ajánlat meg is érkezett, de nem volt benne köszönet, mert kihagyta azt, ami í! tervből nekünk fontos, a silány minőségű szénre alapított országos villamosítást, és belevetette azt, ami a tervben nem volt, ellenben jó üzletnek mutatkozott, a főváros elektromos üzemeinek átvételét. Az ajánlat természetesen nem kerülhetett érdemleges tárgyalás alá és ezért Walkó, amidőn Verebélyt 1924 nyarán Magyarország képviseletében Londonba küldte az ott tartott első Világenergia Konferenciára, felhatalmazást adott arra, hogy a tervet a «világ minden részéből összesereglett szakértők előtt feltárja és ezzel a külföld financiális köreinek figyelmét felhívja. Az eredmény nem is maradt el. Először a Metropolitan Vickers világhírű angol cég kezdett a tervvel foglalkozni, de később, közel egyéves előmunkálat után, financiális nehézségekbe jutva, feladta azt. Közvetlen utána jelentkezett a fent említett The Power and Traction Fináncé Co. hatalmas holding-társaság, amely félévi tanulmányozás után 1926 tavaszán beadta első általános ajánlatát, amely az eredeti Verebély-féle terv íinancirozására vonatkozott. Amidőn 1926 őszén Herrmann Miksa került a kereskedelemügyi székbe, ő, mint vérbeli mérnök és mint olyan, aki maga is foglalkozott energiagazdasági kérdésekkel, azon nal átlátta a probléma óriási gazdasági jelentőségét és ezért a nála megszokott ideális lelkesedéssel és munkaszeretettel feküdt neki a feladat megoldásának. Az ország legelső technikus szakemberei egyértelműleg a terv megvalósítása és az ajánlat elfogadása mellett foglaltak állást és minthogy másrészről a financiális feltételeket Bud pénzügyminiszter úr, az eredeti feltételek némi megváltoztatása után, szintén elfogadhatóknak találta, természetes, hogy a kormány az ajánlat mellett döntött és fokozatosan megtett minden intézkedést, ami az angol kölcsön megszerzésére és az érdemleges munka megkezdésére szükséges volt. Az egyszerű históriai valóságnak ilyetén való leszögezésével szemben nem állhat fenn többé egv pillanatig sem az a vád, mintha a kormány az angol nyomásnak engedne, kellő megfontolás nélkül, elhamarkodva egy teljesen helytelen és szükségtelen vállalatba ment volna bele. Mindezekről szó sincs. A terv teljes egészében magyar és magyar szükségletek és viszonyok tanulmányozásából sarjadzott ki. Nem az angolok erőszakoltak ránk egy tőlük származó és csak nekik előnyös tervet, hanem a magyar kormány keresett külföldi segítséget egy általa és szakértői által egészségesnek talált magyar terv megvalósítására. A terv hazai és külföldi szaklapokban ismételten ismertetve lett, tehát a hazai és más külföldi pénzcsoportoknak is módjukban lett volna iránta érdeklődni. A kormány mindazokkal tárgyalt, akik jelentkeztek és a terv éveken keresztül megbeszélések és alapos tanulmányok tárgya volt a magyar és angol szakértők között, mielőtt a megvalósulás stádiumába jutott volna. Ide, minden körülmény és szempont leggondosabb mérlegelésével Herrmann mniniszternek Bud miniszter által támogatott munkája juttatta és ezért, ha egyáltalában adunk nevet az új centrálénak, az csak „Herrmann-villamosmű'' lehet. Nézzük meg már most kissé közelebbről, mit ölel fel a dunántúli állami villamosítás, mi a célja, tárgya és kiviteli módja.