Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - Szlovenszkó gazdasági pusztulása

Magyar Külpolitika 4 8. szám értékűnek tűnik ki. A támogatás, mely mindjárt kezdetben megnyilvánult, a további tárgyalások folyamán is megmaradt. Amint ugyanis Tilea írja: ..A legteljesebb támogatást a magyarok az olasz hivatalos körök részéről élvezték. . . S így az a veszély is fennállott, hogy a ma gyarok javára revideálni fogják a határt . . . Amennyivel késett a szerződés tárgyalása, annyival nagyobb lett e veszedelem részünkről. És nagyon nehezen lehetett a Magyarországgal kötendő szerződést tárgyalás elé hozni, mert a szövetségesek egyike halogatta az ügyet, csak azért, hogy minél jobban segíthesse a magyarokat." {59. o.) „Több hetes sürgetés után 1920. március 3-án délután került tárgyalásra a Magyarországgal kötendő békeszerződés. A különböző delegátusok között súlyos nézeteltérések ke letkeztek. főleg akkor, amikor az olasz előterjesztést tárgyalták, amely szerint Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia határait a magyarok javára meg kell változtatni. Ezt az előterjesztést, úgy tetszik, valamelyes mértékben támogatták az angol delegátusok is. a franciák ellenben erélyesen támadták . . . Nitti volt a magyarországi határrevizió kérdésének kezdeményezője és ezt azzal okolta meg, hogy az utódállamokban igen sok magyar marad ... Az olasz szakértők véleménye alapján ajánlott ..határvonal körülbelül a régi Erdély határa lett volna (1818. és 1866)." (61. o.) Március 8-án délután jutott a Magyarországgal kötendő békeszerződés a külügyminiszterek és a nagykövetek tanácsa elé. Az olasz kiküldött Scialoja ez alkalommal is megkísérelte a békeszerződés módosítását a magyarok javára, noha „nem olyan erélyesen, mint előbb". (Daily Telegraph, 1920. márc 9.) Ekkor végül is elhatározták, hogy a szerződés territoriális pontjait nem módosítják, amivel a magyar békeszerződés végleges formát is nyert, jóllehet. ,,március 15-én egy szövetséges nagykövet azt mondta Vajda-Vojvodnak, hogy Nitti még mindig csökönyösen ragaszkodik a Magyarországgal kötendő szerződés radikális megváltoztatásához"; mások pedig figyelmeztették, hogy a határkiigazító bizottságokban egyes tagok meg fogják kísérelni a magyarok támogatását. (68—69. o.) Igen érdekes annak a nagyon fontos, ugyan már ismert és reánk nézve szomorú ténynek román részről való megállapítása is, hogy a békekonferencia vezető államféríiai egyáltalában nem voltak tájékozva a magyarországi viszonyokról. Meg kell állapítani, — írja Tilea, — hogy az (uigol miniszterelnök^) nem ismerte alaposabban a magyar problémát. És mert Nitti bizonyos angolok, a magyarok hűséges barátai, befolyásolták, a szerződésre vonatkozóan, nem vett végleges és határozott magatartást. (62. o.) Másutt meg azt írja, hogy ,,abban az időben maga az angol miniszterelnök is meg volt győződve arról, hogy a Magyarországra vonatkozó feltételeket enyhíteni kell. Legalább is ezt bizonyítják Vajda-Vojvodhoz intézett szavai: A magyaroknak sok jogos követelésük van és meg kell találnunk a plattformot, hogy velük kiegvezzünk". (1920. január 30-án. — 49. o.) Tilea dr. jól megírt és történeti hűségre törekvő könyve csak örömünkre szolgálhat, mert benne egy velünk szemben már faji eredeténél fogva is elfogult író kénytelen megállapítani, hogy már a békekonferencia ideje alatt az olasz államférfiaknak nagy támogatását élvezte a magyarság, sőt hogy az angol közvélemény egy része is meg volt győződve arról, hogy igazságtalanság történik Erdély román uralom alá vak) adásával. M Lloyd George. ... A politikátok alapgondolata legyen : türelem, kitartás és jósán okosság. A O THERMERE L ORD. SZLOVENSZKÓ KÖZGAZDASÁGI PUSZTULÁSA írta PECHÁNY ADOLF dr. A

szlovák néppárt ellenzéki szárnyának sajtóorgánuma az „Autonómia" nemrég figyelemreméltó cikket hozott „Szlovenszkó gazdasági egyensúlyának , sírjánál" címen, melyben nagyjában megismétli azokat a keserű panaszokat, amelyek Szlovenszkó közgazdasági viszonyainak állandó hanyatlása miatt különböző memorandumokban, hírlapi cikkekben kifejezésre jutottak, s a prágai parlamentben, valamint népgyűléseken, iparosok és kereskedők gyűlésein többször elhangzottak. Hogy ezek a panaszok nem túlzottak, Szlovenszkó közgazdasági hanyatlását eléggé bizonyítja a nagymérvű kivándorlás s a nagy munkanélküliség. Szlovenszkó, nevezetesen annak északra fekvő részei közgazdaság tekintetében mindig támogatásra szorultak. Ezen hegyes-völgyes vidék nem biztosította a lakosság megélhetését, azért a lakósok tekintélyes része minden nyáron a termékeny Alföldön vállalt mezei munkát, s ellátta magát élelmi cikkekkel az egész évre; azért fejlődött ki ezen a vidéken a háziipar és a házaló iparosok bebarangolták az egész Nagy-Magyarországot, hogy keresetükkel lehetővé tegyék otthon hagyott család-