Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 8. szám - A BETEG EURÓPA
Magyar Külpolitika 2 8. szám ból származik az államalkotó nemzeteknél a létbizonytalanság nyugtalanító érzete, meg nem másítható ösztönös oknál fogva állandó veszedelmére az európai nyugalomnak és közbiztonságnak. Egészen természetes, hogy az államok ilyen körülmények között törekszenek a hiányok pótlására és minden anyagi és szellemi erő munkábavetésével meg akarják teremteni maguk számára az ,,önellátás'" lehetőségét, bár ennek az elvben érthető célnak a megközelítése számos telesleges áldozatot követel; így létesülnek gazdaságilag észszerűtlen ipari, gazdasági, új költséges termelési ágak, üzemek, stb. Az önellátásra való törekvés tehát egyik főoka Európa betegségének és következménye a felületes és észszerűtlen békéknek. A kölcsönös gazdasági elzárkózáshoz járul az általános tőkehiány, a kölcsönös bizalmatlanságból fakadó kulturális és rendészeti elzárkózás és zaklatás, az összeparancsolt népek házi perpatvara, mindez sok improduktív szellemi, fizikai és anyagi erőtékozlással egybekötve (szoros határzár, nagy álló hadsereg, sok hadügyi kiadás a kisantantnál; könyvek, iratok, rádiókitiltás, stb. stb.) Európa hamis vágányra tévedt, amelyen egy mámoros masiniszta vezeti a vonat fúvó, ziháló, kattogó s megállani nem tudó mozdonyát, amelynek azonban a tüzelőanyaga fogytán van. Az új világrészek ezzel szemben fiatalos erővel törnek előre. Megbízható statisztikai adatok igazolják, hogy az új világrészek termelő és fogyasztó ereje lényegesen emelkedett Európával szemben. A történelem ismer hasonló jelenségeket. Volt idő amikor Phőnicia, Babilon, Athén. Róma volt a világ kultúrális és gazdasági csomópontja. Ha ma nézzük a gazdasági forgalom vezérvonalát, az a La-Manche-csatorna felé mutat s onnan New-York felé. Ki tudja hol áll meg az európai dekadencia, mert a természet évtizezredeken át kitapasztalt társadalmi és gazdasági törvényeivel sokáig büntetlenül visszaélni nem lehet. Kulturális időket élünk s ma már vannak az egész emberiségnek általánosan elfogadott örök érvényű törvényei, amelyekhez nagy elmék, moralisták, politikusok és bölcselők újabb és újabb megváltó gondolatokat fűznek és amelyek megvalósításához megfelelő intézményeket létesítenek, (népszövetség, döntőbíróság, genfi egyezmény, az erkölcsi alapon álló vallások, kultúrális és egészségügyi — világ- és társadalomfenntartó — egyezmények és intézmények) . Ne felejtsük el, hogy ily irányban az eszméknek csak melléktekintetek nélkül való elfogadása és minden szemfényvesztés kizárásával való gyakorlása hozhat megváltást. Siessünk ezt megérteni, mert a fekete rém, a nélkülözés s ennek nyomában járó kétségbeesés újabb és újabb szerveket támad meg s a bolsevizmus mint új, de erős méreganyag rettenetes gyengítő lázzal fenyeget és keletről pusztulással fenyegeti az európai kultúrát. Kongassuk meg a vészharangokat! a közös veszedelem érzete és tudata talán közelebb hozza egymáshoz az embereket. OLASZ VENDÉGEK MAGYARORSZÁGON (B. J.) Olasz képviselők, fasiszták jöttek e héten Magyarországra, a székesfővárosba. Az olaszok visszaadják a magyar képviselők négy év előtti római vendégszerepléséi. Lelkes szeretettel fogadták Mussolini és honfitársai a magyarságot és nagy örömmel, a régi hagyományos olasz barátsággal fogadják a mieink olasz testvéreinket. A fogadás programmját Berzeviczy Alberttel, a Külügyi Társaság nagyérdemű társelnökével az élén, előkelő politikai és társadalmi körök állapították meg. A vendéglátás alkalmából kérdést tettünk Pukij Endréhez, a képviselőház alelnökéhez, aki 1924-ben a magyar képviselők élén járt Rómában és aki, mint alább" olvasható, igen meleg szóval nyilatkozott az olaszokról. Puky Endre, ;i képviselőház alelnöke. — 1924 szeptemberben szemtől szembe állottam Mussolinivei. A római Chigi palotabeli dolgozószobájában képviselőtársaim élén, nevükben üdvözöltem őt. Ekkor hangzott el az ő ajkáról az a szinte korszakos kijelentés: Ungheria non e responsabile per la guerra. (Magyarország nem felelős a háborúért.) — Mussolini következetes maradt önmagához: nem bűnhődik senki olyasmiért, amiért nem felelős. S ime, most elhangzik második korszakos kijelentése: // trattato non e una tómba! (A békeszerződés nem lehet sírbolt!) — A közbül eső négy esztendő vezet el Mussolini munkája és hozzáteszem Bethlen és Rothermere lord munkája nyomán ahhoz a nagy fordulathoz, mely az egész művelt világ közvéleményében a mi javunkra előállott. — Az olaszok mostani látogatása megpecsételi az olasz együttérzést és a magyarokkal való együttműködést. Ez a baráti, csaknem