Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 1. szám - NORVÉGIA VÁLASZÚTON

• 15 • EGY DIPLOMATA VISSZAEMLÉKEZÉSEI Az ékszerész a pénzügyi tranzakcióról érté­sülvén, megijedt,hogy a számla kifizetetlen ma­rad és miután nem volt túlságosan monarchikus érzésű. Mirko ellen följelentést tett a rendőr­ségéni ..hitelezési csalás " miatt. A rendőrfőnök természetesen azonnal jelentést tett Rómában az udvarnál, Viktor Emánuel király pedig intézkedett, hogy az ékszerész némi kárpótlás mellett visszakapja az elzálogosított holmikat, de egyidejűleg Mirkónak is tudtára adták, hogy jó lesz sietve elutaznia és újabb meg­hívásig elkerülni Olaszországot. Az esküvön Nikita szokásos nemzeti vise­letében vett részt. Az akkor már megnagyob­bított palotában (a költséget az átalakításhoz az orosz cár adta. aki egyébként a rendes hadsereg kiadásait is fedezte, söt évi apanázst is juttatott Nikitának) az örömapa igaz öröm­mel mutogatta a nagy szalonban kiállított különböző nászajándékokat. A boldog vőlegé­nyen is látszott, hogy meg van elégedve velük és szakértő szemekkel mustrálta. Bizonyosan arra gondolt, mennyit adnak értük, ha szük­ség esetén el kell zálogosítania. Az öreg Niki­tának is volt néhány értékes tárgya, amiket III. Sándor cártól, nagyhercegi vejeitől. Ferenc József királytól és Abdul Hamid szultántól kapott. Pénze is akadt, mert a cettinjei diplo­maták pletykája szerint a hadsereg ruházá­sára, kiképzésére és fenntartására Pétervár­ról kiutalványozott összegekből jelentékeny rész mindig a zsebében maradt. A börzét sem vetette meg és bizalmi emberei révén első­rendű politikai informáltságát alaposan ki­használta a bécsi, berlini és párizsi tőzsdéken. Ezt megelőzően állítólag neki is része volt abban a kis panamában, amelyet miniszterei majdnem háromnegyed esztendeig folytattak az osztrák posta kárára. Az eljárás igen egy­szerű volt: álnevek alatt pénzutalványokat adtak fel a cettinjei postán, az utalványozott pénzt azonban nem űzették he. Az utalványok Kattaróha szóltak, ahol Nikitának és a mi­nisztereknek a megbízottai szépen bekasszál­ták. A külföldi postaigazgatóságok, ha nem csalódom, a régibb időben negyedévenként számoltak el egymással. Az osztrák posta kellő időben beterjesztette követeléséi (Cet­tinje mindig mínuszban volt), de a montenegrói postaigazgatóság addig húzta-halasztotla az elszámolást és a fizetést, míg Mécsben gyanúi fogtak és a postai pénzforgalmat beszüntették Montenegróval. A skandalumnak Ferenc -l<» zsel király vetette végét, magánpénztárából té rítvén meg az osztrák posta követelését. Mirkó lakodalma alkalmából a Cettinjé­ben levő ifjabb diplomaták, akik egymásközi Nikitát bizalmasan az ..öreg hamiskártyás nak" nevezték — Nikita passzióval kezelte a kártyát és rendesen nyert a partnereitől töméntelen anekdotát bocsátottak szárnyra, mialatt a palotában a házigazda pezsgőjét fo­gyasztották, így többek között elmesélték, hogy az előző esztendőben látogatóba jötl leányához a Mecklenburg-Strelitzi nagyherceg és elutazása előtt megbízta udvarmesterét, hogy ezer márka borravalót osszon szét a palotabeli személyzet között. Az udvarmestei először a postára ment fölváltani az ezrest. Ott megcsodálták, vágyakozó kézzel megsimo­gatták a nagy bankót, de végül kijelentették, hogy nem tudják felváltani. Talán a bankban. Az udvarmester itt is hiába próbálkozott. ;i banknak sem volt ekkora készlete. Miután sehol nem sikerült a váltás, végül Nikitához fordult. A fejedelem nyugodt előkelőséggel átvette az ezrest, betette tárcájába és meg­nyugtatta a német udvarmestert, hogy a bor­ravaló-szétosztásról majd személyesen fog gon­doskodni. A fiatal diplomaták szerint Nikita a fontos államügyek intézése közben megfe­ledkezetl fölaprózni az ezrest, s a palota­személyzet abban a meggyőződésben maradt, hogy a német uralkodók nagyon fösvény emberek. Később, tizenkét év múlva, amikor a bal­káni háború kitört, egészen autentikus forrás ból értesültem. hogy Nikita. aki elsőnek izente meg a háborút a törököknek, a hadüze­net előtt óriási baisse-angazsmánokat kötött Európa valamennyi nagyobb tőzsdéjén és mil­liókat nyert. Tény. hogy amikor 1915-ben, a szerbek leverése után elhagyta országát, több mint húszmillió frank vagyonnal rendelkezett. Megtörve, elkeseredve halt meg a franci t Riviérán, mert meg kellett érnie, hogy szövet­ségesei elejtették és országát beolvasztották egykori vejének. Karagyorgyevies Péternek ;i birodalmába. A montenegrói hazafiakban éí a remény, hogy valamikor visszaállíthatják a Fekete-hegyek országának függetlenségét. Ni­kita utódai azonban kiegyezlek a Karagyor­gyevicsekkel és megfelelő kárpótlás ellenében végleg lemondtak a trónról.

Next

/
Thumbnails
Contents