Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - A GÖRÖGORSZÁGI MAGYAR GYÁR-ÁTTELEPÍTÉSEK

Magyar Külpolitika 7. szám politikai orientációnak. A görög nemzetgazdasági minisztérium, az itteni gyáripari szövetség, a kereskedelmi kamarák és az összes kereskedelmi föderációk mind egyöntetűen, annak a véleményüknek adtak és adnak kifejezést, hogy Magyarország egy ilyen programm megvalósítására feltűnően aikalmas, amennyiben kolonizálni nem képes, Görögországgal politikai ellentétben nem áll és e mellett mindazt nyújtani tudja, amit a többi ipari államok. Természetesen itt is Magyarország föld rajzi fekvése az irányadó, amennyiben Görögországnak első és legközelebb fekvő ipari etappeja Budapest. Ugyanebben az időben történik a megcsonkított Magyarország ipari leépítése és a magyar gépek leállítása, amelynek következtében a magyar gyáripar, gépfeleslege révén állandó nagy probléma előtt áll. A teljesen munka nélkül álló kis- és középgyárak teljes áttelepítése, a részben dolgozó magyar gyárak gépfeleslegeinek a társítása, görög tőkével való új görögországi gyáralapítás, vagy gépapportirozási alapon a magyar gépfeleslegeknek meglevő görög gyárakkal kibő\ ítés célját szolgáló transzplantálása, ma aktuális kérdése a görög gazdasági életnek, amellyel a görög kormány épp e napokban fog foglalkozni. Az említett gyáráttelepítések igen nagy perspektívákat nyújtanak a magyar gyárak számára, tekintve a piac igen nagy felvevőképességét és tekintve azokat a lehetőségeket, amiket egy ilyen görög-magyar gyár magyar vezetéssel az export szempontjából nyújt. Egyiptom, Palesztina, Törökország és Ciprus tartoznának — és tartoznak részben már ma is — az új és létesülendő görög ipar exportszférájába. Láthatjuk például, hogy Ciprus és Egyiptom már ma is a nemrég létesült görög cementgyár cementjét veszi, nem beszélve a speciális görög iparcikkek jelentős exportjáról. Amint látható, a magvar ipar leépítése és a görög ipar szükségszerűen gyors fejlődése teoretikusan biztosítják már a gyáráttelcpítési programm megvalósulását. Sokan kérdezték már tőlem, hogy vájjon, ha a két főkellék adva van, mi az oka annak, hogy kétéves előkészítő munka dacára komoly eredmény még nincs. E kérdésekkel alaposan foglalkoztam már és határozottan állítom, hogy az eddigi sikertelenségnek két oka van. Egyrészt, hogy a kereskedelmileg rutinirozott görög tisztában van a produkciónál a menyinyiség szerepével és nem hajlandó belemenni olyan társulásba, ahol az apportirozásnak tárgyát nem új típusú masinák alkotják. 1912-es vagy 1915-ös géptípussal idelent nem lebet maid boldogulni akkor, amikor a konkurrencia e programm saját céljainak való megvalósítása érdekében a legújabb évfolyamú gépeket ajánlja. Legutóbb alakult például svéd-finn áttelepítéssel az aigioni papírgyár, amely társulásban a svédek és íinnek 1925-ös típusú gépeket apportírozták. Tehát röviden: régi gépeknek apport formájában és érték gyanánt való felszívására sem a meglevő görög gyárak, sem a görög kapitalista nem \állalkozik, mert akkor nem érte el célját, tekintve, hogy exportra dolgozni nem tud és a helyi szükségletek fedezésére a mai ipar már majdnem elegendő. A másik és ezzel parallel ok az, hogy a magyar gyárak. részint nem tudnak, részint jobb jövő reményében nem akarnak új típusú gépeket apportálni. Harmadik, de kisebb mértékben szerepet játszó ok a magyar ipari politika óriási hibája, a kvalitásra dolgozás. A görög kereskedő rögtön észreveszi, hogy a jó kvalitásra dolgozó magyar metódus a keletre nem alkalmas, sőt mondhatni, hogy ma már mindenfelé kezd hendikeppé válni. A gyáráttelepítéseket keleti vonatkozásban általában két részre osztanám. 1. A magyar gépeknek görög tőkével való társítása gyáralapítás céljából, amelyről egyelőre szó sem lehet, tekintve a görög pénzügyi krízist. E melleit itt általában azt hangoztatják, hogyha nagyobb összeget kell belefektetni, akkor új gépeket vesznek és nem invesztálnak régi gépekkel való társulásba. 2. Meglevő görög gyárak kibővítése magyar gépeknek apport alapján való betársítása által. Ezen utóbbinak az akadályai a fentemlítettek. Mindazonáltal nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy ezen a téren bizonyos speciális iparokban óriási lehetőségek nyílnak. Itt elsősorban azokra az iparokra gondolok, amelyekhez a szükséges nyersanyagok Görögországban kéznél vannak. Elsősorban a borászati ipar horribilis lehetőségeinek a kihasználásáról volna szó, amennyiben pl. Krétán, Számoszon és Mitilénén százával vannak az ú. n. bor- és konyakgyárak, amelveknek primitív organizációja nem elég ahhoz, hogy a nagy keresletnek, vagy a még nagyobb nyersanyagszükségletnek feldolgozására eszközt találjon. Ebben a szakmában pl. a krétai körök, valamint az ottani Nemzeti Bank minden lehető koncessziót megadnának. A világhírű görög bormárkáknak, mint a számoszi, krétai, patraszi, kioszi és ciprusi márkáknak, a fejlesztéséről volna szó. Igen rentábilis volna a görög szigeteken, főleg Szirában, Szerifoszban. Korfun, Krétán és Mitilénében működő szappangyáraknak a társítása és illatszergyárakká való átalakítása magyar áttelepítés által. Ugyancsak Krétán és Macedóniában v o 111 ci nagy lehetősége olaj-, műtrágya- és jéggyáráttelepítéseknek, meglevőkkel való társulás alapján. Tekintve pedig a rengeteg déligyümölcs nyersanyagot és a paradicsomot, rentábilis volna valamelyik délen fekvő szigeten egy konzeTváfügyár felállítása, ahol elsősorban a paradicsom, a déligyümölcsök és a halak jönnének tekintetbe. Ezek az úgynevezett speciális és mindenkor rentábilis vállalkozások, tekintve éppen specialitásukat. De ezeken