Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - Az ÁLLAMI PÉNZEK KÖZPONTOSÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE

1928 április 1 AZ ÁLLAMI PÉNZEK KÖZPONTOSÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE írta POPOVICS SÁNDOR, a Magyar Nemzeti Bank elnöke A

z utóbbi időben mind gyakrabban fel. merült a sajtóban az a magángazdasági körök részéről kezdeményezett kívánság, hogy az állami és egyéb közpénzek a magángazdaság talpraállítása érdekében arra alkalmas pénzintézeteknél helyeztessenek el abból a célból, hogy azok meghatározott feltételek mellett a gazdasági élet táplálására fordíttassanak. A javaslat alapgondolata abból a feltevésből indul ki, hogy a pénzintézetek organizmusa útján gyümölcsöző kihelyezésekbe fektetett állami pénzek több eredménnyel szolgálnák a közgazdasági érdekeket, mintha ezek a pénzek továbbra is a jegybanknál maradnak koncentráltan elhelyezve. A felvetett kérdés közérdekű voltára és arra való tekintettel, hogy a javasolt reform érdekében már komoly érdekképviseletek is szót emeltek, kívánatosnak látszik e kérdést a jegybank szempontjából megvilágítani. Az állami készpénzkészleteknek összpontosítása a Magyar Nemzeti Banknál a törvényerővel bíró bankalapszabályok 51. cikke szerint az államnak a Bank irányában vállalt egyik kötelessége, amellyel szemben áll az államnak a Bank évi tiszta üzleti feleslegéből való tetemes részesedése. A vázolt törvényen alapuló helyzetet e szerint csak törvényhozási úton, az alapszabályok módosításával lehetne megváltoztatni, amihez a bankszabadalom szerződéses természeténél fogva a banktársaság hozzájárulása is szükséges volna. A Bank által kezelt állami pénzkészleteknek a magángazdaság céljaira való rendelkezésrebocsátását sürgető köröknek figyelmét elkerülte e pénztőkék speciális rendeltetése. Köztudomású ugyanis, hogy e készletek egy tetemes része az államháztartás forgótőkéjét alkotja. Ennek az állampénzügyi érdekekből liquid állapotban tartandó pénztőkének a kihelyezése csak olymódon történhetik, hogy a felett az állam feltétlenül bármikor rendelkezhessék. Ha tehát az állami pénzek, — a helyett, hogy a legteljesebben liquid módon a jegybanknál fennálló zsírókövetelés alakjában tartatnának — kihelyeztetnének, ez csak azzal a hatással járna, hogy azokat a hiteligényeket, amelyeket ezidöszerint a jegybank elégít ^ki, közvetve az állam elégítené ki. A jegybank váltótárcája ezáltal apadna és bekövetkezhetnék az a hitelpolitikai szempontból káros állapot, hogy a jegybanknak a pénzpiaccal való összeköttetése és a fölött állandóan gyakorolt közérdekű ellenőrzése veszélyeztetve volna. Ha pedig az állam készleteinek azt a részét, amelyet szoros értelemben véve nem tekinthetnénk az államháztartás forgótőkéjének, nagyobb arányokban oly hiteligények kielégítésére fordítaná, amelyek normális viszonyok között hosszúlejáratú kölcsönök útján nyerhetnek kielégítést, vagy amit nem szabad feltételezni, olyanok kielégítésére, amelyeknek előrelátható és gazdaságos megfontolások alapján egyáltalán kielégítetleneknek kellene maradniok: ez az eljárás egyenes inflatáló hatással járna. Mindkét lehetőség ellen a jegybanknak, mint a pénzérték állandóságának fenntartására hivatott szervnek, a leghatározottabban állást kell foglalnia. Hogy a forgótőke-szükségletet meghaladó felgyülemlett állami pénzek a közgazdaság csatornáiba visszavezettessenek, arra — mindaddig, míg a közterhek kívánatos csökkentése a kiegyenlítést automatikusan meg nem hozza — tervszerű, a szó teljes értelmében hasznothajtó állami beruházások létesítése az egyedüli egészséges és közgazdaságilag jogosult eljárás. Az állami pénzeknek az említett terv szerint való rendelkezésrebocsátása a pénzpiaci helyzet szempontjából csak abban az esetben mutatkozik kívánatosnak, ha a Bank hitelpolitikája az eddigi gyakorlattól eltérően re strikciós irányú volna, vagyis, ha valóban legális és gazdasági szükségleteken alapuló hiteligényeknek a kielégítése csakis az állami pénzek felhasználása segítségével történhetnék meg. Mivel azonban az arra hivatott tényezők megítélése szerint az időnként fellépő pénzszűke nem a Bank hitelpolitikájának volt tulajdonítható, a magángazdaság által szükségelt pénzeszközöknek az említett módon javasolt szaporítását nemcsak céltalannak, hanem fennebb jelzett több életbevágó fontosságú vonatkozásban veszedelmes nek kell minősíteni. DELIÉ 6-és Mngeres amerikai autó uezerkepuiseiet SCHIVIALZ JÚZSEF AUTOPALOTA (4-11) * (2005) DOHÁNY-UTCA 22-24 TELEFON: JÓZSEF 425-68