Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - KÜLPOLITIKA ÉS KÖZVÉLEMÉNY

1928 . 17 I március 15 EGY DIPLOMATA VISSZAEMLÉKEZÉSEI Egy huszárfőhadnagy útja a trónig. A mult nyáron volt negyven esztendeje, hogy Ferdinánd szász-koburg-góthai hercegnek a bolgár trónra való megválasztásával új dinasztia került a Balkánra. Minek köszönhette az akkor 26 éves honvédhuszárfőhadnagy, akit a nagyközönség sem Magyarországon, sem Ausztriában nem ismert, hogy a bolgárok választása reá esett? Bizonyos, hogy 1887-ig sem ö, sem családja, sem senki a világon nem gondolta, hogy egykor királyi korona fogja övezni a fejét és súlyos tényezője lesz az európai politikának. A németországi Koburgoknak amaz ágából származott, amely a mult század elején Magyarországon indigenátust szerzett. Nagyapja, Ferdinánd koburgi herceg ugyanis nőül vette a dúsgazdag, utolsó Koháry herceg leányát, Antóniát, aki már leánykorában fiúsítva volt, s e házasság révén az óriási kiterjedésű felsőmagyarországi hitbizományos birtokok Kohurg kézre jutottak. A mindenkori majoresconak tulajdonkép a Koburg-Hoháry nevet kellene viselnie, de ettől eltekintettek. A magyar indigenátust megszerzett Ferdinánd herceg Ágost nevű fiától, aki tábornok volt az osztrák-magyar hadseregben, s aki Fajos Fülöp francia király leányát, Klementint bírta nőül, született (1861 február 26-án Bécsben) Ferdinánd herceg, a későbbi bolgár király. A hitbizományos nem ő. hanem bátyja. Fülöp herceg volt, aki a belga király leányát, Lujzát, vette feleségül. Másik idősebb fivére. Ágoston herceg, Pedro, brazíliai császár veje lett, akinek a detronizálásáig (1889-ig) Brazíliában élt, mint a császári hajóraj címzetes tengernagya. Ferdinánd herceg testvérnénjei közül Klo^ tild hercegnő, aki alig két éve halt meg, József főherceghez ment nőül. Amália Mária pedig Miksa bajor herceghez, Erzsébet királynőnk fivéréhez. Eltekintve ezektől a kapcsolatoktól, a fiatal magyar huszárfőhadnagy azon a réven, hogy egy Koburg volt a férje Viktória angol királynőnek, egy másik Portugália királya, egy harmadik pedig Belgium uralkodója, közeli rokonságban állott Európa legrégibb és legelőkelőbb királyi családjaival. Hogy azonban ez a nagyszerű összeköttetés hasznára váljon és trónhoz juttassa, előbb be kellett következnie egy trónüresedésnek. 1886 augusztusában történt, hogy Battenberg Sándort, Bulgária első fejedelmét az Oroszországból irányított katonai összeesküvők éjnek idején megrohanták szófiai palotájában, lemondási okmányt Írattak alá vele és az országból eltávolították. A Sztam bulov-féle ellenforradalom szeptember elején visszahozta ugyan Battenberget Szoliába, de a gyönge energiájú fejedelem, megijedve az orosz cár ellenséges magatartásától, most már önként és végérvényesen megvált az uralkodástól. Ki legyen az utódja? Ez a kérdés nagy gondot okozott nemcsak a Sztambulov elnöklete alatt álló bolgár direktóriumnak, de az európai kabineteknek is. Battenberg Sándort Bulgária felszabadítása után, az orosz cár juttatta trónra, aki most is a maga jelöltjét, a Romanov-házzal rokon Leucbtenberg herceget akarta a bolgárokra erőszakolni. Sztambulov azonban, kit vaserélye miatt a Balkán Bismarckjának neveztek, a leghatározottabban állást foglalt az ellen, hogy orosz befolyás alatt álló uralkodó kerüljön Bulgáriába. Az ország belső helyzetének bizonytalansága miatt a direktórium csak 1887 elején kezdett komolyabban foglalkozni a trón betöltésének kérdésével. Megindultak a bizalmas tapogatózások az európai udvaroknál s a bolgároknak melepetéssel kellett tapasztalniok, hogy mindenütt kosár vár reájuk. Nem akadt egyetlen uralkodócsalád sem, amely hajlandó lett volna az orosz cár hozzájárvdása nélkül valamelyik fiatalabb tagját átengedni a bolgároknak. Ekkor merült fel Szófiában a terv, hogy Hunyady László grófnak ajánlják fel a fejedelemséget. A Hunyady név ismeretes a Balkánon és László gróf sok tisztelőt szerzett magának abban az időben, amikor nővére, Júlia grófnő, hitvese volt Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, akit 1868-ban gyilkoltak meg a Belgrád melletti Topcsiderparkban. Hunyady László gyakran megfordult Belgrádban, ahol az akkor még török uralom alatt sínylődő Bulgáriának számos emigránsa tartózkodott; nagyúri modorával és bőkezűségével nemcsak a szerbek, hanem a bolgárok körében is általános népszerűségnek örvendett. A bolgár képviselőház tagjai közül számosan tetszéssel fogadták Hunyady László gróf jelöltetésének az eszméjét — maga Sztambulov sem idegenkedett tőle —