Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - KÜLPOLITIKA ÉS KÖZVÉLEMÉNY

Magyar külpolitika 14 6. szám rizsi béketárgyalásokon a fiumei kérdés különösen ;i Magyarországnak is annyit ártott Wjlson okvetetlen­kedése miatt hosszabb huzavonára adott alkalmat, amelyeknek D'Annunzio azzal vételt véget, hogy Fiumét kis csapatával hősiesen megszállta s ezzel a nemzetközi kötelékeket távozásra indította. D'Annun­zio sokban persze teátrális uralmát a rapallói egyez­ménnyel szabad állammá nyilvánított Fiumében Za­nella köztársasági elnöksége követte. A fascizmus uralomra jutásával a megnövekedett olasz nemzeti öntudat nem nyugodott bele ebbe a megoldásba, a fascisták Zanellát elűzték, a végeredmény pedig az Olaszország és az S. H. S. állam között olasz rész­ről már Mussolini által kötött római paktum lett, amely Fiumét Olaszországhoz kebelezte be. Erre maga az olasz király is ünnepélyesen bevonult Fiumébe s ugyanekkor D'Annunziőnak a Montepevoso hercege címet adományozta. Fiume azonban "mindezek da­cára ma is csöndes és kihalt, kikötője pedig forgalom­nélküli. Meghívó. A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és tudo­mányos szakosztályai /. évi március hó 19-én, hétfőn délután (> (hat) órakor a Társaság előadótermében (Országháza, XI. kapu, magas Földszint) felolvasó ülést tartanak, melynek tárgya Wilhelm Richárd majna­frankfurti professzornak, a hírneves Kína-kutatónak következő című, németnyelvű előadása: Kína és a nyugat kulturális viszonya. (Die kulturellen Beziehun­gen Chinas zum Westen.) Magyarország és a nemzetiségi kérdés. Az Országos Széchényi-Szövetség felkérésére vitéz Wagg Iván dr., érdekes előadást tartott Magyarország és a nemzetiségi kérdés címmel. Előadásának elején rámutatott a nemzetiségi problémák megoldásának ne­hézségeire, mert hiszen az öntudatra ébredt népfajok, intellektuális vezetőikkel élükön, igaz, hogy először csak jogegyenlőségre és nyelvük szabad használatára törekszenek, de később már imperialisztikus vágyaik támadván, „elnyomottakból" maguk válnak leigázókká. A magyarországi nemzetiségi kérdés valójában csak akkor keletkezett, amikor a latin nyelv helyébe hiva­talos nyelvvé a magyart tették, amivel a magyarság kihívta a nemzetiségek ellenállását. 1868-ban a nemzetiségi törvényt a legszélesebb körű egyéni jogbiztosítással, a legliberálisabb szellem­ben hozták meg, ami azonban nemzetiségeink egyrészét nem elégítette ki, mert ők területi autonómiákról áb­rándoztak, mint ahogy az 1861-ben tartott iúrócszent­mártoni tót, károlyvárosi román és karlócai szerb gyűlések ezt ki is mondották! A mult század végefelé Csehországban, Romániá­ban és Szerbiában ugyancsak egyre erősödtek azok az áramlatok, amelyek a Magyarországon lakó fajtestvé­reket, illetve rokonnépeket egy-egy közös birodalomba kívánták összefoglalni. Flozzájárult ehhez az a nagy­szerűen megszervezett sajtópropaganda is, amivel angol és francia, sőt német újságírók is nemzetiségeink „elnyomatásáról" informálták a nyugati közvéleményt, úgyhogy á vezetőállásokban és hivatalokban elhelyez­kedni nem tudó nemzetiségi intelligencia egy részének nem volt nehéz munkája 1918 őszén, az összeomlás káoszában az elszakadásokat kimondó deklarációkat és határozatokat meghozatni. A történelmi visszapillantás után foglalkozott az előadó a csonkaország nemzetiségeivel, azok területi eloszlásával és jogállásával, ami tekintetében a jelen­legi kormány a békeszerződésekben előírt kötelezett­ürgének mindenben megfelel, úgyhogy nem igen van megvalósítatlanul maradt kívánság. Előadása utolsó részében azokra a lehetőségekre tért ki, amelyek révén LuKács Tpiuriier MI uiinsnberg Farhas «., nador-u. 34. Telei.: 242-83. Újjáalakított Remington—Underwood—Royal stb. írógépek eladási telepe. Vétel, bérlet, csere, i a v ít?«iok. Olcsó. S7aksTPrű írásmunkák. szabályozni lehet, illetve kell majd az utódállamokból ismét Csonka-Magyarországhoz csatlakozó nemzetisé­gek helyzetét és jogait. Az érdekes fejtegetéseket nagy­számú közönség hallgatta végig. Majd vita következett, melyben résztvettek Bleyer Jakab nyugalmazott miniszter, Okölicsányi László nyugalmazott főispán, Horváth Jenő egyetemi tanár, a Külügyi Társaság igazgatója. Pintér László ország­gyűlési képviselő, Gündisch Guidó dr., Bobida Ida dr., Gesztelyi-Nagy Endre dr. és Pálffg Miklós. Paupera Ferenc Magyarország gazdasági helyzetéről. A Magyar Tőzsde Klub a mult héten vacsorát rendezett, amelyen a magyar közgazdasági és politikai élet sok kitűnősége jelent meg. Olt voltak: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, Weiss Fülöp és Erney Károly bankvezérigazgatók, Pékár Gyula ny. miniszter és Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök, mindaketten a Magyar Külügyi Társaság képviseletében, Strausz István képviselő, Fleissig Sándor bankvezérigazgató, Milos György h. vezérigazgató, számos képviselő és bankember. Paupera Ferenc országgyűlési képviselő, a Tőzsde Klub elnöke a vacsora során meleghangú felköszöntőt mondott a kormányzóra és azután nagy­érdekű, igen meleg és éber figyelemmel hallgatott elő­adást tartolt Magyarország közgazdasági helyzetéről. A világpolitikai gazdaság és kereskedelmi helyzet is­mertetése után, hazai gazdaságunkról szólott és utalt arra, hogy kereskedelmi politikánk terén mi, kis or­szág termelésünk iránya dolgában hozzá kell ido­mulnunk a világgazdasági helyzethez. Olyan cikkek termelésére kell tehát a fősúlyt vetnünk az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban, amelyekben a világ­paritásnál olcsóbbat tudunk produkálni. A világgazda­sági verseny az adók leszállítására, s ezzel a termelés olcsóbbítására utal. Fejlesztenünk kell a kereskedel­met s a kereskedelmet, illetve a saját iparunkat s a nyugati ipart is a kelettel kell közvetíteni. Magyar­országnak tehát olyan mezőgazdasági országnak kell lennie, amely főképen kereskedő ország is. Azt óhajtja végül, hogy Magyarország mezőgazdasága révén Európa csemegeüzlete legyen. Az igen nagy tetszéssel fogadott és bőséges ada­tokkal teljes, alapos beszéd után Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője az angol-amerikai gazdasági ellen­tétekről tartott nagyon érdekes, értékes és tanulságos előadást, mire Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter beszélt nagy hatással a magyar kultúrpolitikáról, amelynek keretében kell müveit tömegeket adni a magyar mezőgazdaságnak, a magyar iparnak és a ma­gyar kereskedelemnek, mert csak így lehet intenzívvé tenni a magyar termelést. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. Valorizáció a nemzetközi magánjogban. Dr. Dezső Gyula egyetemi m.-tanár, az egyetemes református jogakadémia ny. r. tanára folyó évi már­cius hó 10-én előadást tartott a „Külügyi Társaság" nemzetközi jogi szakosztályán, Magyary Géza egye­temi tanár elnökletével a nemzetközi magánjog köré­ből a valorizáció kérdése tárgyában. Rendkívül élvezhető, nehéz kérdéseket könnyen vizsgáló és szakszerű stílusú előadásának kiindulása a nemzetközi magánjog általánosabb kérdéseit ölelte fel. így előadása tárgyának könnyű átérthetését preszup­ponáló ismeretek előrebocsátása a más élethivatásúa­kat is kvalifikálta a gondolatmenet követésére, de az előadás korrelátuma, a nemzetközi valorizáció lényege is a nagy gonddal összeválogatott gyakorlati esetek alátámasztásával könnyen ragadta meg a hallgatóság közvetlen érdeklődését. A belföldi valorizáció közgaz­dasági okainak feltárását nagy ügyességgel használta fel a valorizáció jogi szabályozása szükségességének indokolásául. Kizárása — úgymond — asummum ius summa iniura elvét vinné diadalra. A kérdés közgaz­dasági és jogi vonatkozása tárgyában hozott és in­kább csak a könnyű átérthetés céljából alkalmazott külföldi irodalmi tájékoztatás kétségtelenül iz-

Next

/
Thumbnails
Contents