Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - Az ÚJ SZERB KORMÁNY

Magyar Külpolitika . 18 . 5. szám m tak a tanácskozások az albán állam határainak megállapítására s az albánok a határokon még verekedtek a szerbekkel meg a görögökkel, de a hajsza már megindult az albán trón után. Első pretendensnek Esszad basa jelentkezett, aki szívesen átengedett volna Szerbiának és Görögországnak albánlakta területeket is, ha a megmaradt részeken uralkodhat. De a Valonában megalakult ideiglenes albán kormány, amelynek élén a minden hájjal megkent Iszmail Kemal bej állott, tiltakozott Esszad önjelöltsége ellen. A basa rendelkezett ugyan vagyonnal, amelyet a török uralom alatt rablással és zsarolással szerzett, de Iszmail Kemalék bölcsen sejtették, hogy abból mentől kevesebbet lesz hajlandó nekik leadni. A valonai kormányon kívül Prenk Bib Doda, a mirdita törzs ismert nevű, erőszakos természetű vezére, aki mint katolikus, Bécshez szított, úgyszintén Isza Boletinác, a rettegett bandavezér, állást foglaltak Esszad ellen. Az akadályok láttára Esszad félretette ambícióját és a többi albán notabilitással együtt neki látott olyan trónjelölt felkutatásának, aki saját maga, vagy protektorai révén kellően tudja „értékelni" támogatásukat. Az 1913. év végén és a következő év elején az albán intelligencia meglehetősen pénzelt az önjelöltek zsebéből. Ez utóbbiak közé tartozott a Bourbon-házból származó Montpensier herceg és a görög-román eredetű Ghyka herceg, aki valahogy kisütötte, hogy leszármazója az utolsó albán fejedelemnek, a legendás Skender bégnek. Montpensier hercegnek még Budapesten is voltak ügynökei, akik elhitették vele. hogy befolyást tudnak gyakorolni Bécsben és Konstantinápolyban. Az albán fejedelmi trónra egy amerikai vas- vagy acélmilliárdos is reflektált, akinek érdekében személyes barátja. Szemere Miklós tényleg lépéseket tett a bécsi külügyminisztériumban. Az excentrikus amerikai igen józan ajánlatot tett. Kijelentette, hogy nem reflektál civillistára, ellenkezőleg hajlandó évenként négymillió dollárt bocsátani Albánia rendelkezésére. Ebből bőven jut évi apanázs minden törzsfőnöknek, sőt elég tekintélyes összeg marad közcélokra is. Azok az albánok, akik Bécsben és Budapesten Szemerével összejöttek, szent meggyőződéssel jelentették ki. hogy ennél eszményibb uralkodót az albán nemzet még álmában sem képzelhetne el. Ha ez a nagyszerű férfi trónra kerül, egyszerre helyreáll a nyugalom Albániában és boldogság költözik minden igaz hazafi házába. Szemere Miklós kapacitálni próbálta Berchtold grófot, de eredménytelenül. A külügyminiszter nevetett. Hogyan képzelheti valaki, hogy európai trónra amerikai polgár ember kerülhessen? Oda olyan kell, aki uralkodóházból származik és megfelelő rokonsággal rendelkezik. Már meg is van. A neve Wied Vilmos herceg. Ez a név 1913 végén ismeretlen volt még az arisztokrácia és az udvarhoz tartozók körében is. A góthai almanachból kellett megtudni, hogy a Wied-család Neu-Wiedi ágából származik, amely a napóleoni időkig mint mint duodec szuverén uralkodott a rajnavidéki kis hercegségben s annak megszűnése után 1814-ben kárpótlásul fölvétetett a mediatizált német családok sorába. Wied Vilmos, aki 1876-ban született és mint kapitány szolgált a harmadik gárdaezredben, 1906-ban nőül vette Schönburg-Waldenburg Zsófia hercegnőt. Évi másfélszázezer márka jövedelmével, amely a gazdag német mágnások, bankárok, nagyiparosok és kereskedők milliós jövedelmei mellett valóban csekélység, szerényen élt és soha nem jutott volna eszébe, hogy uralkodói trónra aspiráljon, ha nincs egy befolyásos nagynénje. De a sors juttatott neki egy ilyet, Károly román király feleségének a személyében, aki nővére volt Wied Vilmos apjának. A költői lelkű királyné, aki Carmen Sylva álnévvel hangulatos verseket és meséket írt, fejébe vette, hogy unokaöccséből uralkodót csinál. A Montpensier- és Ghyka-féle jelöltekkel szemben nem volt nehéz feladat megnyerni Wied Vilmos számára a bécsi udvart és Berchtold gróf külügyminisztert, majd a német császárt. Az osztrák diplomácia akkoriban nagy súlyt fektetett a román király barátságára és úgy vélte, hogy Wied Vilmos trónrasegítésével le fogja kötelezni a monarchia részére. A német császár természetesen szívesen fogadta Berchtold javaslatát és közbenjárt, hogy Olaszország is elfogadja. Közben a többi kormánynál is megtörtént az intervenció és így esett, hogy a londoni nagyköveti konferencia 1914 február elején Ausztria-Magyarország indítványára Wied Vilmos herceget jelölte albán fejedelemnek. Szinte fölösleges megemlíteni, hogy Bécs, Budapest és Berlin diplomáciai ügynökei nem *