Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 1. szám - NORVÉGIA VÁLASZÚTON

Magyar Külpolitika • 10 • J- száin SZASZONOV HALÁLA E

gy nizzai táviral szerint Szaszonov Szer gij Dimjtrievics volt orosz külügyminiszter ott karácsony estéjén váratlanul elhunyt. Halálával a cári Oroszország egyik hatalmas oszlopa dölt ki, akit nemcsak a legyőzött államokban, de hazájában is a világháború egyik főelőidézöjének tekintenék. Nem tartozott a kimondott háborús uszítók közé, mint Izvolszkij, az európai politikának ez a veszedelmes és céltudatos kártyakeverője, de azáltal, hogy az 1914-es események homlokterében állt és cári urának és a háborús terveket szövő orosz, nagyvezérkarnak abszolút bizalmát bírta s az imperialista törekvéseknek nem akart vagy nem tudott ellenállni, önkéntelenül a háborús bűnösök között szokták említeni. 1910-ben, a legválságosabb időben, VII. Edward király halála és az akkor még sikertelen balkáni politikája miatt megbukott Izvolszkij távozása után, nevezte ki külügyminiszterré II. Miklós cár. Miniszterségétől Európa közvéleményének józanabbik része a monarchián keresztül a Balkánra nehezedő orosz nyomás enyhülését — hasztalanul várta. Ott folytatta az oroszok külpolitikáját, ahol megbukott elődje félbenhagyta: minden eszközzel, a szomszédok politikája nélkül vagy ellen, esetleg egy európai háború árán kell a tengerszorosok kérdéséi Oroszország javára megoldani — amint ezt 1913 decemberében Miklós (árhoz irt memorandumában sürgette Szaszonov. 1(.)14 telén tartott orosz haditanácson pedig előszóval is rámutatott a Konstantinápolyéli folytatott küzdelemben egy esetleges háború lehetőségére és szükségére Mindezt természetesen — ha máskép nem lehet az. Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásával kell megvalósítani, amint ezt július 27-én Poincaré t iniékezetes pétervári látogatása alkalmával rendezett sajtó estélyen a francia újságíróknak mondotta. Azóta nagyot fordult a világ s az. egykor oly hatalmas orosz államférfi szerencsecsillaga is lehanyatlott s a bolsevizmus kitöréséül annyi ezer honfitársával együtt számára is az emigráció keserű esztendei következtek el. Először Párizsba költözött, ahol a különféle ellenforradalmi mozgalmak francia képviseletét vállalta. De Koltcsak, majd Denikin szerencsétlen kísérletei után a közszerepléstől végképp visszavonult s Prágában telepedett le. Itt élt csendes visszavonultságban most elkövetkezett haláláig, s csak legutóbb Naplója megjelenésekor hallatott ismét és utol jára magáról. Könyvében — amint ez várható volt is — igyekszik magát tisztázni s a háborús felelősséget egyedül Németországra hárítani, bár a német bűnösség mellett komoly, számbavehető bizonyítékokat ő sem tudott felvonultatni. Bármiként vélekedünk is ma a Monarchia és Szerbia közi 1914-ben kitört konfliktusról, egy ma már kétségtelenül bizonyos: az osztrák-magyar—szerb ügyből Szaszonov csinált európai kérdést! Az ennek nyomán támadt pusztító förgeteg pedig maga alátemette a kataklizma úgvszóhán valamennyi előidézőjét. 1 (Dr. D. Gy.)~ X NORVÉGIA VÁLASZÚTON írta LEFFLER BÉLA (Stokholm) N

orvégiában az utóbbi években erőteljes belpolitikai hullámzásokat lehetett észlelni. Ezek a hullámzások mindig a gazdasági helyzettel \ollak szorosabb összefüggésben és így természetes, hogy az. 1919. évvel kezdődő súlyosabb gazdasági krízis a bolsevista irány nak kedvezett és már attól lehetett tartani, hogy Norvégia a Moszkvából szított bolsevista őrületnek esik áldozatul. Szerencsére Nfoszkva most is elszámította magát, meri nem gondolt arra. hogy egyes norvég agitátorok talán hiúságból vagy anyagi érdekből elfeledkeznek hazájukról, de a nagy tömegekben lakozó nemzeti érzést még sem lehet rubelekkel és nagyhangú Ígéretekkel teljesen kiölni. így történt, hogy az erőteljes norvég bolsevista párt, melynek harminc tagot sikerült a parlamentbe behozni, megunva a moszkvai parancsolást, két részre szakadt és csak a kis töredék esküdött továbbra is hűséget a szovjet lobogónak. A norvég bolsevistáknak ez a palotaforradalma, mely napvilágra hozta az orosz szovjet szégyenletes aknamunkáját Norvégiában, megmentette az országot a lelkiismeretlen kalandorok teljes kizsákmányolásától és az erős kezű Mowinckel alatt a gazdasági krízis lebonyolítására lehetett gondolni. Azonban Mowincki i csak a parlament kisebbségére támaszkodhatott és amikor szanálási tervei összeütközésbe hozták a jobboldallal meg a parasztpárttal, kénytelen volt távozni, hogy helyét a megerősödött polgári konzervatív kormánynak adja át. élén Lykke-vel. Lykke főcélja az volt, hogy a norvég gazdasági helyzetet véglegesen rendezze, a norvég koronát parira emelje, a norvég ipari vámokkal megvédje és általában az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa. Nagy munkának befejezése elölt érte az októberben lefolyt új választás. Jóval a választások előtt a szétforgácsolódott munkáspártok közös ve-