Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - Mi lesz a Bratianu-kormánnyal?

1928 . 9 • március 1 többször keresztezi az osztrák, majd a ma­gyar határ, a helyett, hogy a természetes ha­tárnak megfelelő Pinka-folyó, vagy még in­káhh az a fölött húzódó hegylánc lenne a ha­tár. Igen szemhetünő lehetetlenség Pinka­mindszent határánál az is, hogy a Körmend­Németújvár felé menő vicinális vasúttól halra eső területen, amelyet nagyobbrészt Magyar­országnak hagytak meg, egy 8—9 hold erdő­területet Ausztria részére szakítottak ki, úgy­hogy ez beékelődik a magyar birtokok közé. Ez a pár adat is szembetűnően bizonyítja azt, hogy a határmegállapító-bizottságok nem voltak figyelemmel sem a közlekedési vona­lakra, sem a kulturális és gazdasági fejlődésre és mindenütt tervszerűtlenül jártak el és egye^ düli céljuk az volt, hogy a legyőzött Magyar­országnak mentől nagyobb kárt okozzanak. MI LESZ A BRATIANU-KORMÁNN YAL ? R omániában Bratianu Vintila kormánya körülbelül olyan helyzetben van, mint volt az első Avarescu-kormány 1921-ben. A parlamentben ott ül mögötte az erőszakkal megválasztatott többség, az országban azon­ban nem veszi már komolyan senki s a sajtó napról napra utódját kombinálgatja. 1921-ben az Avarescu-kormány a nagy néppárt és a kis Take Jönescu-féle konzervatív demokrata­párt szövetségéből állt s a demokrata minisz­terek nyíltan kacérkodtak a várható utódok­kal. Most a nagy liberális és a kis független parasztpárt szövetsége ugyanolyan erős. Lupu közmunkaügyi miniszter a független parasztpárt kormányképviselője, elkészítette a nyolcórai munkaidőről szóló törvényjavas­latot, de a liberálisokból álló legfelsőbb tör­vényelőkészítő tanács nem fogadta el, mint­hogy a liberálispárti gyáriparosoknak nincs ínyére a nyolcórai munkaidő bevezetése. A liberálispárt maga is érzi uralma köze­Erre Lupu Bratianu miniszterelnöknek beje­lentette, hogy tárcáját köti törvényjavaslata sorsához s figyelmezteti, hogy lemondása ál­talános kormányválságot idézne elő. A liberális párt maga is érzi uralma köze­ledő végét s nyakra-főre tárgyaltatja azokat a javaslatokat, amelyek mind a párt gazda­sági érdekeit akarják biztosítani, ha ellen­zékbe mennek is. így került most tárgyalás alá a Resica-művekkel kötendő, valamint a vasúti anyagok beszerzéséről szóló szerződés javaslata. Az ellenzéki sajtó kétségbeesve mu­tatja ki ezeknek a szerződéseknek az or­szágra annyira káros voltát, de maga is tisz­tában van vele, hogy Bratianuék addig ki nem adják kezükből a kormányt, míg ezeket a ja­vaslatokat törvényerőre nem emeltetik. A libe­rálispárt további működése abban merül ki, hogy a nemzeti parasztpártot elüsse a kor­mányralépéstől. Az ország bizalma évek óta ebben a pártban összpontosul, a liberálisok azonban tudják, hogy ezt a pártot, ha egyszer beül a hatalomba, ki nem tudják mozdítani onnan, tehát tovább igyekeznek folytatni a régi játékot: a helyettesrendszert. Megint Avarescut. esetleg Jorgát vagy Titulescut akarják utódnak megtenni, ezeket a pártnél­küli, krvptoliberális politikusokat, akik el tud nának kormányozni a mai parlamenttel is és készségesen visszaadnák a hatalmat a liberá­lisoknak, amikor azok kissé összeszednék magukat az ellenzékkel. Ugyanez a játék, ami már 1921-ben és 26-ban megtörtént. Ezalatt pedig az ellentétek egyre erősböd­nek a régi és az új területek között. A kisebb­ségi jogok zászlóvivői már nem a magyarok és németek, akik óvatosan távoltartják magu­kat az országos politikától, ahol a bank­arisztokrácia és a nép pártja vívja nagy csa­táját. A fajromán pártok harcába, már ta­pasztalásból tudják, nem jó besodortatni a faji kisebbségeknek. Az erdélyi görög katolikus román egyház jutott most kisebbségi helyzetbe és jut még inkább, ha keresztülmegy az egyházak rende­zéséről elkészült törvényjavaslat, melyet úgy­szólván hetenkint átdolgozott Lapedatu kul­tuszminiszter, de minden átdolgozás után megmaradt benne a főcélzat: a görög kato­likus egyház kiirtása. Ennek az egyháznak nem volt vallásszabadsága a világháború előtt Romániában, az ortodox államegyházi alapon épült Románia ezt gyűlölte leginkább s ami­kor a trianoni békével az ötnegyedmillió hí­vőt tartalmazó egyház Bukarest fennhatósága alá került, a régi Románia politikusai a leg­egyszerűbb és legkellemesebb dolognak azt tekintették, hogy a románság politikai egy­ségével a vallási egység is bekövetkezik: a gö­rög katolikus egyház egyszerűen megszűnik két és negyedszázados mult után s hívei be­olvadnak a régi ortodoxiába. A számítás nem vált be s minden hatósági térítés, a papság és az iskolák ellen indított bukaresti hadjárat csak annál erősebb ellenállást szít a görög katolikusoknál. Most tehát szerkesztettek az elhunyt Bratianu Jonel végakarata értelmé­ben egy olyan törvényjavaslatot, melynek 41. §-a kimondja, hogy a hívek áttérése esetén az egyházi vagyonból számarányuk szerint rájuk eső részt magukkal vihetik az új egyházba. Ennek a szakasznak alapján akarnak végér­vényesen végezni a görög katolikus egyház­zal, megfosztván minden anyagi erejétől. A balázsfalvi érsekség hivatalos lapja, az Unirea. most közli a görög katolikus egyház­fők pásztorlevelét, hogy az összes görög kato­likus templomokban könyörgő istentisztele-

Next

/
Thumbnails
Contents