Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 5. szám - Németország és a Nemzetek Szövetsége

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. március 1 méli meggyógyítani. A népszövetség, bár ma még elsősorban a győzők hatalmi céljait szolgálja, mégis az első lépés e gondolat felé. Az kétségtelen azonban, hogy megvalósításától még igen messze vagyunk és így egyelőre a tisztessége-; megélhetés és boldogulás eszközeit úgy a népeknek, mint a bennük élő egyeseknek más útakon kell keresni ök. Németország és a Nemzetek Szövetsége A Nemzetek Szövetségébe való belépés nehézségei Irta: Honti Ferenc Páris, 1926. február hó. Hosszadalmas diplomáciai előkészítés után, a német kormány február 12-én beterjesztette „javaslatát" a Nemzetek Szövetségébe való felvétele iránt. Maga a jegyzék igen rövid, mindössze egy mondatból áll, de hivatkozik az összes megelőző okmányokra, melyek belépésének feltételeit szabályozzák. Figyelemreméltó, hogy Stresemann, aki a jegyzéket aláírta, Németország felvételét nem kéri, hanem javasolja. Az előzményekre való hivatkozás sem egyszerű formaság, mert állandó helyet biztosítanak Németországnak a Népszövetség tanácsában. Minthogy a paktum 4. cikkelye a tanácstagok felvételéről úgy rendelkezik, hogy ezeket a tanács egyhangú jelölése alapján a nagygyűlés többsége választja meg, a német kormány már 1924. szeptemberében memorandummal fordult a tanácsban képviselt hatalmak kormányaihoz, kérdést intézve hozzájuk arra nézve, hogy Németországnak belépése esetén állandó tagságot garantálnak-e. A hatalmak hajlandóknak nyilatkoztak arra, hogy a németeknek ezt a jogos igényét kielégítsék. Végül a locarnoi egyezmény elhárította az utolsó akadályokat a garanciaszerződés megkötésével és azzal, hogy a paktum 16. cikkelyének alkalmazását Németország fegyveres erejének megfelelően Írták körül. A Luther-kormány már a mult év novemberében felhatalmazást kapott a Reichstagtól a belépéshez szükséges lépések megtételére s ezt utóbb a külügyi bizottság 18 szavazattal 8 ellenében megismételte. Természetesen Németország belépése a Nemzetek Szövetsége végrehajtó szervének, a Főtitkárságnak összeállításában is változásokat fog előidézni. A Népszövetség adminisztrációját tudvalevően úgy szervezték meg, hogy tisztviselőit maga nevezze ki a Szövetségben képviselt államok polgárai sorából, akik itt nem mint az illető államok képviselői, hanem e nemzetközi intézmény funkcionáriusai működnek. A vezető állások betöltésénél természetesen figyelembe veszik az egyes nemzetek hatalmi súlyát is, amit eléggé igazol, hogy a főtitkár, Sir Eric Drummond, angol, a másodfőtitkár, Avenol, francia, a helyettes főtitkárok (scus-secrétairs généraux) pedig az olasz Attoüco és a japáni Nitobe. Mivel az ügyosztályok számát gyarapítani nem lehet, valószínűleg Nitobe helyére fog német állampolgár kerülni; Nitobe azonban megtartja az eddig is vezetése alatt álló nemzetközi szellemi együttműködés ügyosztályának igazgatását. Előreláthatólag a jövő év elején fog ez bekövetkezni, midőn Nitobe megbizatása lejár. Ezenkívül még más osztályon is nyernek némi elhelyezést, kevésbbé fontos feladatkörrel. A részletek tisztázása végett járt nemrég Sir Eric Drummond Berlinben. S ime, mikor a kérdés végleg elintézettnek látszott, váratlanul újabb mozzanat merült fel, mely a német közvéleményt a belépés gondolata ellen hangolta. Ez a mozzanat Lengyelország fellépése állandó tanácstagsága érdekében. Németország térfoglalása a tanácsban érthető aggodalommal tölti el a lengyeleket, hiszen a lengyelországi német kisebbségek helyzete, a dancigi kérdés oly problémák, melyek a tanács hatáskörébe tartoznak s Németország ennek keretében nyilván el fog követni mindent, hogy a német szempontnak kedvező megoldását siettesse. Hogy a német törekvések útjába állhasson, állandó helyet akar Lengyelország a tanácsban, melynek ügyrendje szerint határozat csak egyhangúlag hozható. Ez módot adna a lengyeleknek arra, hogy a nye pozyo/im-ukkal megdöntsék az érdekeik ellen irányuló német javaslatokat. Ugyancsak állandó tanács tagságot igényelnek a spanyolok, a délamerikai latin államok is. Minden olyan színben tűnik fel, mintha latin-szláv blokkot készülnének a tanácsban Németországgal szembeállítani, ami nemcsak a németeknél vált ki heves ellenzést, hanem az angol közvéleményt is nyugtalanítja. Kétségbevonhatatlan, hogy a tanács kibővítésére a 4. cikkely lehetőséget ad. Mai összeállításában négy állandó tagja és 6, évenkint választott tagja van, Németország felvételével az állandó tagok száma eggyel szaporodnék. Ámde tekintetbe kell venni, hogy a tagok számának növelése bénítólag hatna a tanács működésére, éppen azért, mert csak egyhangúlag határozhat. Aztán félő, hogy az eddigiekhez újabb jelölések járulnának, meghamisítva a tanács jellegét. Nagybrittania helyet kérhet egyik-másik dominíonja számára, Kínának szintén régi óhaja az állandó tagság elnyerése. Hová vezetne ez? Tétlensége kárhoztatná a tanácsot s még lejebb szállítaná a Népszövetség gyakorlati jelentőségét. Egyhangú határozathozatal elvétől az angolok nem akarnak tágítani, amit Chamberlain élesen fejezett ki az újságírók bankettjén legutóbb mondott beszédében, ahol egyúttal hangoztatta, hogy a tanács kibővítése elől nem kell elzárkózni. Ez arra enged következtetni, hogy a Népszövetség munkaképességének csökkenése nem érintené Anglia érdekeit. Stresemann a külügyi bizottság ülésén azonban más húrokat pengetett. Szerinte a lengyelek jelölése új helyzet elé állítja Németországot és ellentmond az eddigi megállapodásoknak. Visszavonja-e Németország belépése iránt benyújtott „javaslatát"? Ez alig hihető, hiszen Lengyelország jelenléte csak újabb ok arra, hogy Németország is helyet foglaljon a tanácsban. Üjabb ok, mert Németországnak eljövendő érdeke, hogy az európai politikába intézményesen belekapcsolódjék. A déltiroli német kisebbségek ügyében felmerült német-olasz incidens eléggé megmutatta, hogy Németország cselekvő szerepet fog vállalni a Népszövetségben. De Ausztria csatlakozásának kérdését is a genfi intézmény (keretében reméli rendezni. Más eszközökhöz fognak tehát folyamodni. Máris előállott Svédország, mely ezidőszerint tagja a tanácsnak, kijelentve, hogy csak Németország felvételét hajlandó a márciusi tanácsülésen megszavazni. Ez esetben pedig a lengyel próbálkozás kudarcot vallana. Valószínűnek tartom, hogy a március első napjaiban megnyiló nagygyűlésen egyedül Németország tanácstagsága fog dűlőre jutni, de az is lehetséges, hogy az egész probléma megoldását az őszi ülésszakra halasztják el.