Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Németország belépése a Nemzetek Szövetségébe

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926 február 16 Ankarsvard svéd követ neje s leányával, de l'Escaille belga követ nejével, Post osztrák követ nejével, Arnstedt dán követ nejével, Rauscher német követ nejével, Pecanha brazíliai követ, Quevedo portugál követ nejével, Ibrahim Talij bej török követ leányával, Leppik dr. észt követ, Nuksza lett követ nejével, Ehrström finn követ nejével, Flieder cseh követ neje, Segesser-Braun a svájci követ nejével, Síetson amerikai követ nejével, Robov bolgár ügyvivő leányával, továbbá Metaxas görög ügyvivő nejével, Knadson norvég és van Son holland ügyvivők. Ezenkívül a francia követség tagjai közül Vaux báró követségi tanácsos, Barbier és Crivet titkárok nejeikkel, Dupont tábornok leányával, vicomte du Plessix gazdasági előadó jelent meg. Ott volt azonkívül Amaí y Torres spanyol követségi titkár nejével, Dragutinovics jugoszláv követségi titkár, Arbin ezredes, svéd katonai attasé leányával, de Selis de Fanson belga követségi tanácsos nejével, Pannwitz és Schillinger német követségi tanácsosok, Behr báró német gazdasági előadó, Sajur dr. és Du Moulin-Eckart német követségi titkárok, Worsaae dán követségi titkár, Bobrik magyar követségi titkár, Talaat bej török követségi (titkár, Miller cseh követségi titkár, Bayer cseh konzul nejével, Steiner svájci követségi titkár, Gregorcea román követségi tanácsos, Nicolaescu román katonai attasé nejével, végül Hawks amerikai követségi titkár. A lengyel külügyminisztérium részéről Bertani és Grabowski meghatalmazott miniszterek voltak jelen, továbbá Przedziecki gróf, Lubcmirski herceg, Papée és Feyling követségi tanácsosok és még többen. Az egész társaság igen jól érezte magát, aminek bizonysága az, hogy a tánc egész a reggeli órákig tartott. Gusztáv svéd király a minap udvari estélyt adott, melyet fogadá.s előzött meg. A diplomaták sorában volt Török Béla magyar ügyvivő is, akivel a király hosszasabban elbeszélgetett és különösen a magyarországi helyzet iránt érdeklődött. Hasonlóképpen érdeklődött a magyar viszonyok felől a trónörökös és trónörökösné is, akiknek ez alkalommal mutatták be Magyarország stockholmi diplomáciai képviselőjét és akik feltűnően szívesen beszélgettek Török Bélával. A fogadás után hangverseny és vacsora, volt. A mosszuli kérdés Irta: Mcdríczky Andor dr. Konstantinápoly, 1926 febr. A Magyar Külpolitika legutóbbi számában Lutter János dr. tollából cikk jelent meg, amely a mosszulikérdést tárgyalta. Néhány megjegyzést szeretnék tenni a cikkre, amihez a kérdés közelebbi szemlélete folytán némi jogosultságot érzek magamban. A mosszuli kérdés terjedelmet a cikk nem tárja fel egész jelentőségében, mert mellőz néhány olyan szempontot, ami erkölcsileg eldönti a kérdés absztrakt jogi részét. A török kormány közzétette ugyanis a fegyverszünet idejének táviratait, amelyek igazolják, hogy Mosszul nem volt megszállva a fegyverszünet megkötésekor s az angol csapatok csak azért tudtak előrehaladni és tudták birtokba venni a vitás területet, mert a török csapatok határozott parancsot kaptak a portától az ellenségeskedés beszüntetésére, bármiféle provokációval szemben is. Nem volt akkora az angol haderő, hogy a török hadsereg ne tudta volna megakadályozni az előrenyomulást s akkor még nem volt divatban a felsőbb hely parancsaival, az egyéni felelősség vállalása mellett, szembeszállni. Ha akkor az angolok is betartották volna a fegyverszüneti rendelkezéseket, ma Mosszul nem volna vitás. Tévedés hinni azt is, hogy az Izlám népei és Kemál kormánya között megszűnt a jó viszony. Ellenben tény az, hogy most van kettéhasadóban az Izlám tömege a sémita fajokra és a turáni fajokra. Az előbbiek orthodoxok, az utóbbiak neológok. Emezek irányítója a most folyó bakui kongresszus, illetve Moszkva, a másiké Bagdad, illetve London. A piobléma tehát nem egészen Angóra és London között fog eldőlni és nem egészen a két ország erőviszonyainak összemérése forog szőnyegen. Minden kardcsörtető politika ellenére erős a meggyőződésem, hogy békés üzletté simul Mosszul kérdése, de a török kormány drágán méri azt a földet amelyhez joga van. Hatalmas kincsek tárháza az a vidék, — nem csupán azért akarja megkaparítani Anglia, mert az Indiába vezető utat félti, hanem petróleum-mezői miatt is. Egy par excellenc tengeri nagyhatalomnak a sorsa egyesegyedül fűtőanyagtartalékától függ. Ma. már a tengeri hajók a széntüzelésről áttértek az olajtüzelésre s így Angliát a technika haladása kényszeríti petróleumbázis megszerzésére. Hiszen a világ petróleumkészletének nagy része Angliával ellentétes világpolitikai érdekszférák hatalmában van s vagy nem használhatja ki az olajtüzelés hallatlan előnyeit, vagy kiteszi magát annak, hogy ha nem szerez olajbázist, abban a pillanatban megbénul minden ereje, amely pillanatban ma még barátságos ellenfelei ezt szükségesnek és elérkezettnek látják. Törökország nagyon jól tudja, hogy Mosszul sorsa a világtörténelem irányát szabja meg jó hosszú időre s ezért neki a ma visszautasított „közgazdasági ajánlat" címe alatt felajánlott tízmillió angol font (három és félbillió magyar koronaj sem elegendő. Mit tehet Anglia? Nem vállalhatja magára a felelősséget a keleti háborúért, mert itt az egész állami létét, összes gyarmatait teszi kockára, legalább is egyenlő esélyek mellett, s ugyanolyan esély mellett teszi esetleg Moszkvát az egész világ, vagy legaláb is a mai angol birodalom birtokosává. Nem lehet tehát sem Lloyd George-féle kardcsörtetéssel, presztízs-sérelem címén indított világkatasztrófával, sem pedig a kérdés mélyebb rugóinak ismerete nélkül mondott ítélettel eldönteni, hogy a két fél között melyiknek van igaza. Kétségtelen, hogy bátor játszmát játszik Angóra, de nem annvira vakmerőt, mint azt nálunk gondolják és túl a szentimentális törökmagyar barátságon, nekünk reális érdekünk is szimpátiával kísérni a törökök békés tárgyalásait. Erre azonban külön fogok rátérni, ha a most folyó tárgyalások eredménye vagy eredménytelensége esetén annak anyaga ismeretessé válik. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Igazgatósági ülés A Külügyi Társaság február 5-én igazgatósági ülést tarlott Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnökiésével. Az elnöki megnyitó után Pékár Gyula alelnök tett jelentést a lausannei konferencia jegyzökönyvéről. A konferencián, úgymond, javasolta a kisebbség kérdésének a tárgyrendbe való felvételét, ezt azonban a konferencia az idei drezdai közgyűlést megelőző vegyes bizottsági ülésre utalta. Bejelenti, hogy a Magvarországra eső unióbeli tagsági dijat megdöbbenésére 3.675 belga . frankra emelték fel, s bár a jelentés szerint a bizottság tagjai a javaslatot megjegyzés nélkül fogadták el, nem tud visszaemlékezni, hogy az egyáltalában tárgyalás elé került volna Az elnök javaslatára kimondta az igazgatóság, hogy a Külügyi Társaság az Unió főtitkárságához fog fordulni azzal a kérelemmel, hogy a Magyarországot illető kvótát továbbra is az eddigi összegben állapítsák meg. Bejelentette még Pékár,